Az utolsó hónap Amerikában

Egy gyakorlat maradt már csak hátra a kint eltöltendők közül. Nekem ez a neurológia volt, amit két osztályon kellett eltölteni félidős bontásban. Először a Buffalo General kórház általános neurológiáján kezdtem. Itt is teljesen más rendszer uralkodik az itthon megszokottakhoz képest. A tanulók egy szakorvos munkacsoportjába kerültek, ahol több rezidens is dolgozott. A napi rutin úgy zajlott, hogy reggel megérkezve az orvosi szobában gyülekeztünk, ezután a vezető rezidens kiosztotta a betegeket. Mindenki kapott egy új és egy már látott, követett beteget. Ezután volt körülbelül másfél óránk megvizsgálni pácienseinket, majd visszatértünk a bázisra, ahol vártuk az attending megérkezését. A szakorvosnak sorban referáltuk a betegeket, közösen átbeszéltük őket, megnéztük radiológiai felvételeiket, majd az asztali után kórtermi vizit következett és együtt jártuk végig a pácienseket. A látogatandó szobák a kórház egész területén voltak, hiszen a konzultációk is hozzánk tartoztak. Többnyire lifttel közlekedtünk, de volt olyan energikus doktor, aki meglépcsőztette a társaságot. Szóval az elvárt csinos öltözék részeként a magassarkút kevésbé ajánlom a hölgyeknek. Csütörtökönként „nagy vizit” volt, ami szintén eltérően valósult meg a magyarországi tapasztalatokhoz képest. Igazából egy előadást tartott egy meghívott előadó az új épületben, amin a hallgatóktól elkezdve a rezidenseken át a szakorvosokig mindenki részt vett. Ezt követően a diákoknak a Main Streeten álló épületbe kellett menni, ahol ismét egy előadás következett. Ezután pedig visszatértünk az osztályos tevékenységekhez. Péntekenként szintén oktatás volt délelőtt, utána pedig a napi rutinnak megfelelően fél 5-ig a klinikákon tartózkodtunk. A második két hetet a stroke részlegen töltöttem a hallgatók egy új csoportjával. A menetrend itt is megegyezett a fentebb ismertetekkel. Annyi eltérés adódott, hogy ha a beosztott attending volt az acut stroke esetekért felelős, akkor vele tartottunk a sürgősségi részlegre, amint hívást kapott. Izgalmas volt ez az időszak és nagyon sokat tanulhattam a megismert szakorvosoktól.

A szakmai fejlődés mellett a kikapcsolódás is nagy szerepet kapott az utolsó hónapban. Volt egy hosszú hétvége, amire egy nagy kirándulást terveztünk Orsival és ehhez csatlakozott Szabi is, a barátom. Las Vegas volt az első célpont, ehhez természetesen repülőre pattantunk, ami nem volt zökkenőmentes, de a sok várakozás és dallasi tankolás után egyben és fáradtan megérkeztünk. Azonban a pihenést hanyagoltuk, hiszen megannyi látnivaló várt ránk. Első nap gyorsan kocsit béreltünk és indultunk is az egyik legnevezetesebb amerikai látványossághoz: a Grand Canyonhoz. Az út így is 5 óra volt körülbelül, szóval nem maradt túl sok időnk a kanyonban, de azt hiszem így volt a legjobb, hiszen láthattunk még éppen nappali fényben, aztán naplementében és végül ott ért minket az éjszaka. Ilyen csillagos eget még soha nem láttam, teljesen körbeért a horizontig, hiszen távol voltunk mindenféle nagyobb fényforrástól, várostól. Másnap a Death Valley egy részét barangoltuk be, ami Amerika legszárazabb,legforróbb és legmélyebb része. A különleges klíma csodálatos képződményeket hozott létre: hegyek és sivatag. Az egyik legemlékezetesebb élmény volt számomra. Azonban érdemes meleg ruházatot is kéznél tartani, mivel estére nagyon lehűl a levegő, illetve ha valaki Buffaloba tér vissza, akkor ott nagy eséllyel hó fogadja még, ráadásul a Grand Canyon a tengerszint felett kb. 2000 méteren fekszik, ezért ott is előnyös lehet a réteges öltözködés. Utolsó célpontunkhoz a Mojave-sivatag szélén vezetett az út, ami ismét egy hatalmas élményautókázás. Los Angelesben csak rövid időt töltöttünk, azt is leginkább az óceánparton. A város azonban így is megfogott: mediterrán hangulat némi előkelőséggel, pazar környezetben.

Ezek a gyönyörű helyek és a kietlen tájon való autókázás is nagyon a szívembe lopta magát, bármikor szívesen visszalátogatnék. Szerencsére innen volt közvetlen járat Buffaloba, ami éjszaka közlekedett, így a lehető legjobban ki tudtuk használni ezt a csodálatos pár napot.

Egy másik hétvégén pedig Washingtonba látogattam Stephaniékkal és Orsival. Kipróbáltuk a city híres muffinjait, ellátogattunk rengeteg múzeumába és kávézójába – természetesen :) Előre vettünk jegyet egy Hop On – Hop Off buszon városnézésre, ahol egy kivételesen idegenvezetőt kaptunk mind a nappali turnusra, mind az éjszakaira. Utóbbi során a Fehér Házhoz és különböző memorial-okhoz látogattunk el. Ezek a helyek éjszaka kivilágítva, kevesebb turistával lenyűgözőek és talán jobban is képes átérezi az ember a jelentőségüket. Mindenkinek így ajánlom.

2018. március 26.

Tutervai Petra

Mellkas-sebészeti tapasztalatok

A harmadik hónap gyorsabban telt, mint bármelyik eddig. Az utolsó hónapom a sebészeten töltöttem, ezen belül is a mellkas sebészeten. Izgatottan vártam az első napot, tudván, hogy itt végre több időt tölthetek el a DaVinci robottal. A gyakorlatok reggel 6 kor kezdődtek, ami 4.20-as keléssel járt együtt. Reggeli rounding, mellkas csövek kivétele, nyomtatások sorozata után 7.30ra kellett a műtőben megjelenni. A legtöbb műtét amit itt láttam, az jobb felsőlebeny lobectomia volt. A napjaim leginkább Dr. D-vel töltöttem, aki hihetetlenül kedves, nagytudású és segítőkész orvos. Rengeteg dolgot tanultam tőle a hónap során, sokat hagyott „ügyeskedni” a műtétek során is. Hosszúak voltak a hétköznapok, legtöbbször 4-5 óra után értem haza, de megérte. 

Természetesen ebben a hónapban is belefért egy kisebb utazás. Ebben a hónapban a bátyám látogattam meg Madison, Wisconsinban, illetve Chicagoban sikerült eltölteni pár napot. Mind a két város nagyon tetszett, így a tél közepén is. Hideg volt ugyan, nagy szél, de sokat sétáltunk, nézelődtünk. Felmentem a Willis Towerbe, ahol 103 emelet magasságból tudod megcsodálni a kilátást. Ismét ellátogattam a Niagara vízeséshez, most egy kicsit szerencsésebb voltam, mert napos időben mentem, így megcsodálhattam a különböző színekben pompázó vizet. Ellátogattam Torontóba is egy napra, ahol szintén városnézés volt, a Hockey Hall of Fame közbeiktatásával. Az utolsó pár nap már csak készülődéssel telt, vártuk az új csapatot, akikkel együtt is töltöttünk egy estét. Hazaindulás előtt még eltöltöttem 4 napot New Yorkban. Mivel már voltam itt pár alkalommal, így próbáltam a nem turista látványosságokra fókuszálni, hanem megismerni a valós New Yorkot.

Összességében remekül telt ez a hónap is, akárcsak az előző kettő. Örülök, hogy részese lehettem ennek a programnak, és remélem, hogy a következő turnus is kihozza a maximumot a tartózkodásából.

2018. március 13.

Szabó Ágnes

Sebészet gyakorlat és nyugati-parti kirándulás

Az utolsó hónap gyakorlatát sebészeti osztályon töltöttem Buffaloban. Kimerültem, öregedtem 10 évet, de nagyon élveztem a gyakorlatot. A sebészeti osztályok sosem pihennek. Reggel 6-kor kezdődött a reggeli vizit, így az ébresztőórám reggel 4-kor szólalt meg minden reggel. Nem volt könnyű megfelelni a műtő elvárásoknak, a műtősnők és műtős személyzet a szokásos szigorral figyelt minden mozdulatomra, nehogy kontaminálódjanak a steril műszerek. Kb. egy hét után, miután felmérték, hogy mennyire vagyok tisztában a szabályokkal és látták, hogy igyekszem segíteni mindenben, amiben tudok, hamar befogadtak a csapatba és barátságosan viszonyultak hozzám. Többször volt alkalmam bemosakodni és asszisztálni a műtéteken, ha pedig éppen nem viseltem a steril köpenyt, a háttérmunkában segítettem a nővéreknek. Érdekes műtéteket láttam és bár sajnos a sebész rezidenseknek már nem nagyon jutott energiájuk arra, hogy tanítsanak, mégis tanultam a gyakorlat során.

Amellett, hogy ezt a gyakorlatot vártam a leginkább és ezt élveztem a legjobban az utolsó hónapban került sor a legtöbb utazásra is. Kicsit elszámoltuk magunkat, így ebben a hónapban produktívnak kellett lennünk ahhoz, hogy mindent lássunk, amit elterveztünk.

Először a Las Vegas, Grand Canyon, Death Valley, Los Angeles körutat iktattuk be. Repülővel érkeztünk Las Vegasba, ahol autót béreltünk, így sok helyet tudtunk megnézni pár nap alatt. Mindazon helyek közül, amiket sikerült megnéznünk az Egyesült Államokban ezek voltak a kedvenceim. Természetileg gyönyörű helyeket láttunk, a városokban megvolt egy „felszabadult életérzés” és a buffaloi hideg után jól esett, hogy még télen is jó időjárás volt.

Két héttel később Washington néztük meg. A városból áradt a történelem. Egy Hop-on, hop-off buszos túrával megnézhettünk mindent, amit szerettünk volna és egy remek idegenvezetőtől még a történelmi hátteret is meghallgathattuk. Lenyűgözőek voltak az emlékművek, az Arlington- temető, a Capitolium és a Fehér Ház. Nagyon örültem, hogy eljuthattunk oda is és láthattunk mindent, ami az amerikai nemzet büszkesége és fontos alappillére.

Az utolsó hét már pillanatok alatt eltért. Elbúcsúztunk Stephanie-tól és miután befejeztük a gyakorlatokat még New Yorkba utaztunk, ahol 2 napot töltöttünk még el. Felfedeztük a várost, kicsit felszabadultabban, hiszen teljesítettük a gyakorlatokat, befértünk a bőröndökbe, nem kellett aggódnunk semmi miatt. Élveztük a nyüzsgő New Yorkot, lejártuk a lábunkat, de láttunk mindent.

2018. március 18.

Mákos Orsolya