Először Amerikában...

Számomra ez valóban először történt, hiszen a téli turnus résztvevői közül egyedül én nem jártam még ezen a földrészen. Hárman jöttünk a Pécsi Egyetemről, így együtt terveztük meg a kiutazást. Budapestről indulás Dublinba, ahol megálltunk egy Guinnessre, majd másnap reggel ültünk fel a valóban nagy utasszállítóra, hogy átrepüljük az Atlanti-óceánt. New Yorkba délután 2 körül érkeztünk és Orsival bőröndökkel együtt metróra pattantunk, hogy kihasználjuk azt a pár órát, amíg a buszunk nem indul Buffaloba. Az aluljáróból felérve hihetetlen látvány fogadott minket: hatalmas felhőkarcolók a szürkülő ég előtt, ráadásul az összes utca is karácsonyi fényben úszott. Elsétáltunk a Central Parkba – ezzel egyik bakancslistás vágyam teljesült; majd a Times Square-en át a pályaudvarra. Hajnalban értük el a célállomást és végre fekve is aludhattunk pár órát. Másnap korán keltünk és intéztük a kötelezőket az északi Campuson. Az első szombaton közös programként autót béreltünk a lányokkal és átmentünk Kanadába, hogy megnézzük a Niagara vízesést. Téli lányként nem okozott gondot a hideg, sőt kifejezetten szépnek találtam, ahogy a pára ráfagyott az összes ágra és a korlátra. Vasárnapi programként amerikai focimeccsen vettünk részt, ahová a hangulat miatt már magában is érdemes ellátogatni – még ha a játékszabályokkal nem is vagyunk teljesen tisztában... Első gyakorlatként a sebészeten kezdtem, ezen belül a gasztrointesztinális és endokrin részlegen.  Minden héten egy napot az ambulancián töltöttem, a többit pedig a műtőben, így nagyon sok operációt láthattam: nyitottat, laparoszkóposat és robot-asszisztáltat is. Utóbbinál egy szemüveggel a fejemen ültem egy hatalmas monitor előtt és 3D-ben nézhettem végig az egész beavatkozást. Idén ez volt a karácsonyi ajándékom. Az ünnepre együtt készültünk: kitakarítottuk az egész lakást, elmosogattunk mindent, hogy a főzés során ezzel már ne kelljen foglalkozni. Mindenki készült valamivel: borlevessel koccintottunk, aztán articsóka szószt és ünnepi salátát ettünk, végül pedig oreos-nutellás sajttortával zártuk a sort. A vacsora után pedig kártyaparti következett. Sajnos karácsonyi világítást nem tudtunk varázsolni, de néhány sütőtökös pite illatú gyertyával pótoltuk a hangulatot. Itt december 26-a munkanap, de azért érezhető volt, hogy nem egy átlagos klinikai nap. A városban kb. 20 centis hó volt, amit nem szeretnek olyan szorgosan takarítani – főleg a járdákon nem, hiszen mindenki inkább autót használ. A kórházban sokszor meg is lepődnek, hogy sétálva közlekedem. Számomra pedig az az érdekes, hogy mennyire közvetlenek és kedvesek az amerikai emberek. Ezt nagyon tudom értékelni a mindennapokban.

Január első hétvégéjén ismét autót béreltünk és elutaztunk Philadelphiába. A város önmagában is nagyon hangulatos, de beneveztünk egy free walking tour-ra, ahol egy önkéntes idegenvezető elkalauzol kb. 5 órán át az érdekes, de nem feltétlen turisták által látogatott helyekre és a történetükről is mesél. Mi bónuszba kézmelegítőt is kaptunk, hiszen az elmúlt 4 év leghidegebb napján sikerült körbejárnunk a várost ( - 17 C napfényben). Mindenkinek melegen ajánlom, hogy vegyen részt egy ilyen programon, mert az egész város történelme – szemlélete megelevenedik a helyi idegenvezető által (Philadelphiát úgy emlegetik mint The City of LOVE és ez mindenre érvényes: nagyon nyitottak, befogadóak és sokszínűek). Ráadásul a tarifa ránk van bízva: „borravalóként” a végén köszönöd meg háládnak megfelelően. Ezen kívül önszántunkból elmentünk a Mütter múzeumba, ahol Albert Einstein agyának néhány metszetét is láthattuk és sok-sok konzervált érdekességet. Vacsorára pedig kipróbáltuk a híres és finom Phili Cheese Steaket. Szóval ízletes és sokszínű élményekkel tértünk haza vasárnap, hogy hétfőn az utolsó hetet kezdjük meg az első gyakorlatunkból.

2018. január 15.

Tutervai Petr