Az utolsó egy
hónapunk is sok kalandot tartogatott számunkra és persze sajnos közeledett a
buffaloi tartózkodásunk vége is.
Az utolsó négy
hetemen a GI Surgery osztályon voltam a Roswell Park Cancer Institute-ban.
Rendkívül érdekes napokat töltöttem az osztályon, amely során megfigyelhettem a
gasztrointesztinális daganatok legmodernebb műtéti terápiás eljárásait. A
legnagyobb élmények számomra a da Vinci műtéti robottal végrehajtott műtéti
beavatkozások voltak, mivel ilyen robotok Magyarországon nem találhatók. Nagy
kihívást jelentett a műtétek átlagosan 5 órás hossza, de 10 órás műtéten is
részt vehettem, amelyre korábbi gyakorlataim során nem volt alkalmam. Nagyon
érdekes volt, hogy az intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálatok
végzését is követhettem az elejétől a végéig, először a műtőben majd a
patológián. A Rosewell Park orvosai a világ minden részéről érkeztek, és
meglepetésemre több magyarral is találkozhattam.
A hétvégéink is
eseménydúsan teltek, részt vehettünk az első amerikai hálaadásunkon. A kedves
M. család meghívásának köszönhetően megkóstolhattuk a sok finom hálaadási
ételt, és persze a pulyka sem maradhatott el, nagyon jól éreztük magunkat. Még
azon a hétvégén izgalmas élményben volt részünk, a CTP program keretében
Buffaloban tanuló többi magyar egyetemista jóvoltából részt vehettünk
Clevelandben az éves Magyar Kongresszuson. Megismerkedhettünk több más
Amerikában tanuló magyar diákkal, és USA-ba települt vagy ott született
magyarokkal is, és érdekes témákban hallgathattunk meg előadásokat.
A következő hétvégén pénteken Éva néni
vendégszeretetét élvezhettük, ahol a régóta vágyott magyaros ételeket ehettünk
vacsorára az otthonukban. Másnap Washington D.C.-be és Virginiába látogattunk
el, ahol megnéztük az összes jellegzetes emlékművet, ellátogattunk a Fehér Ház
látogatóközpontba, és feltérképeztük az USA fővárosát.
Az utolsó
hétvégénket Buffaloban töltöttük, de programokban ekkor sem volt hiány. Én és
Anna ellátogattunk a Niagara-vízesés kanadai oldalára. Nagyon örültünk, hogy
megnézhettük végül a kanadai oldalról is a vízesést, mivel onnan látszik a
teljes szélességében. Nagyon szép így volt télen látni, ahogy a környező tájon
megfagyott a vízesésből jövő vízpermet. Az utolsó napokban elbúcsúztunk a
M. és S. családoktól egy-egy vacsorameghívás keretében, akik
Buffaloban tartózkodásunk alatt végig nagyon kedvesek voltak velünk.
Ezek után a
végtelen pakolás és takarítás következett, és már csak azt vettük észre, hogy
közeleg a búcsú napja. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a 3 hónapnyi kalandunk
véget ért, ettől kezdve nem fogunk többé együtt lakni, és kevesebb lesz a közös
program és nevetés is. De mindannyian tudtuk, hogy ez a 3 hónap nem fog a
feledésbe merülni, és majd összegyűlünk a jövőben is feleleveníteni az
emlékeket.
Az utolsó 2-3 hét
során beköszöntött Buffaloban az igazi tél, így távozásunk előtt
megismerhettük a korábban már sokat emlegetett buffaloi telet. A -10-15 fok és
a hóviharok nem tették vonzóvá a lakásból való kilépést, azt kell hogy mondjam.
A tél a buffaloi tartózkodásomat is meghosszabbította egy nappal, mivel a
hóvihar miatt törölték a New Yorkba menő járatomat, így egy nappal több időt
tölthettem a közben megérkezett 4 új lánnyal.
Felejthetetlen élményeket szereztünk Buffaloban,
és rendkívül sok tapasztalattal gazdagodtunk a 3 hónap alatt. Nemcsak szakmai
szempontból fejlődtünk sokat a rotációink alatt, a legújabb módszereket és a
modern orvos-beteg kommunikáció példáival ismerkedhettünk meg, hanem sokat
tanultunk az amerikai kultúráról és szokásokról is. Nagyon hálás vagyok, hogy
részt vehettem ebben a 12 hetes programban, soha vissza nem térő élményekben
lehetett így részem.
2017. december 27.
Orosz Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése