Adventure time

Az utolsó hónapomat Buffaloban Medical Oncology-n töltöttem, ezen belül két-két hétig a lymphoma és a gasztroenterológiai csapat tagja voltam. A lymphoma részlegen kezdtem, itt az első nap után önállóan vizsgáltam meg a betegeket, majd egy gyors referálás után az attendinggel közösen tértünk vissza a betegekhez megbeszélni a vizsgálatok eredményeit, a terápiás tervet. A járóbeteg ellátáson kívül hetente egy-két alkalommal vettem részt az osztályos viziteken. Sokat tanultam Dr. H.-től a kemoterápiás szerekről és mellékhatásaikról, mindig jutott ideje két beteg között egy kicsit magyarázni. A következő két hétben a gasztroenterológián kevesebb feladatot kaptam, végig egy fellowt követtem. Itt előfordult, hogy nem voltak betegek előjegyezve egy-egy napra, ilyenkor a szomszédos klinikákon töltöttem a napomat.  Az utolsó négy hét alatt feltűnt, hogy milyen sok beteg részesül kísérleti terápiákban, valamint az, hogy mekkora szerepet kapnak a klinikai gyógyszerészek a kezelés megtervezésében és a betegek tájékoztatásában.

A kórházi elfoglaltságokon kívül rengeteg program akadt még az utolsó hetekre. Február közepén „meglátogatott” nővérem, buffaloi öregdiák. A találkozási pontunk Los Angelesben volt, ahova én egy nappal korábban érkeztem meg, így még egyedül felfedeztem a belvárost és Hollywood utcáit. A túra elején elmentünk a Universal Studios-ba, Santa Monica Beachre és megnéztük a Griffith Observatoryt, majd egy kölcsönzött autóval sok-sok óra vezetés után eljutottunk a Grand Canyonhoz. Az időjárás már Los Angelesben sem volt túl kegyes hozzánk az elmúlt évek legnagyobb viharával, de a Grand Canyon hózáporral és sűrű köddel várt minket. Szerencsére egy kis várakozás után kitisztult az idő, így nyugodt szívvel tudtunk elindulni Las Vegas felé. Utolsó napunkon még megnéztük a Hoover Dam-et és a kizöldült Mojave sivatagot, majd éjszaka indultunk vissza Buffaloba.

Utolsó hétvégémen Washingtonba utaztunk nővéremmel, ahol 2 napig a National Mallt és környékét jártuk be, de így is csak a múzeumok töredékét láttuk. Kellemes meglepetés volt a városban, hogy gyakorlatilag sehol nem kellett belépőt fizetni. Még a Buffaloba való visszaindulás előtt kibuszoztam a Dulles repülőtér mellett található Udvar-Hazy Centerbe. Ez a Smithonian National Air and Space Museum része, nekem ez volt a legnagyobb élmény a fővárosban.

Végül szeretném megköszönni a HMAA-nak és mindenkinek, aki lehetővé tette ezt a három hónapot.  Nagyon jól éreztem magam, életre szóló élményekben volt részem.

Let’s go Buffalo!

2017. 03. 18.

Oroszlány László

Hiába vártam a telet...

Sajnos úgy kellett eljönnöm Buffaloból, hogy a nagy tél és a rengeteg hóvihar elkerült minket. Magyarországon hasonló volt az idő mint nálunk. Pedig nagyon bíztam egy kalandos télben.

Utolsó rotációmat, a neurológiát újra Epivel együtt csináltuk. Először két hetet töltöttünk a stroke osztályon, aztán pedig általános neurológiával folytattuk, a végén pedig letettük a szokásos neurológia vizsgát.

A stroke gyakorlaton nagyon jó csapat jött össze, öten voltunk orvostanhallgatók. Nagy szerencsénk volt, mert az egyik hallgató közel lakott hozzánk, ezért abban a két hétben mindig volt fuvarunk reggel és este is. Fél 8kor kezdődött a nap, és általában 5kor végeztünk. Ebéd után, kora délután mindig volt egy kis csendes pihenő, amikor szuper oktatást kaptunk. A rezidensek nagyon kedvesek voltak, minden kérdésünkre válaszoltak, és ha látták, hogy éppen unatkozunk, rögtön oktatásba kezdtek. Az attending-ek szerdán váltják egymást, és egy héten ketten vannak beosztva. Mindenki leviziteli a saját betegeit, ami 5-15 beteget jelent egy nap, és mellette fogadják az akut stroke riasztásokat. Ha jön a riasztás, hirtelen mindenki felpörög, gyors vizsgálat a CT-ben, tPA döntés, terápia, aztán vissza a vizit folytatásához. Az attending-ek is rengeteget magyaráztak, minden esetben találtak olyan dolgot, amit kiemeltek és fontosnak gondoltak számunkra. A fotón a stroke team látható.

A két gyakorlat között szombat este csatlakoztunk a University of Buffalo szociális programjához, ami egy koncert volt. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a hírlevelet, amire megékezésetek után rákerültök. Mi is ott olvastunk a koncertről és az akciós diák jegyekről. Szinte minden hétvégén szervez valamit az egyetem, érdemes rá elmenni, ha éppen nincsen más program. Mi nagyon jól éreztük magunkat, bár ismerkedni nem nagyon tudtunk más hallgatókkal.

A következő két hetet általános neurológián töltöttük, szintén három másik hallgatóval. Mindenki azt mondta, hogy mennyire kemény lesz a gyakorlat és rengeteg a beteg. Ennek ellenére mi az év legnyugodtabb két hetét fogtunk ki. Többször is előfordult, hogy 4 előtt már hazaengedtek minket. Ebédre pedig minden nap befejeztük a vizitet. A rezidensek és attending-ek itt is nagyon-nagyon kedvesek voltak, de a stroke-on sokkal több oktatást kaptunk mint az általános részlegen.

Utolsó nap megírtuk É. néninél a szokásos neurológia vizsgát. Érdekes volt látni, hogy mennyire más rendszer alapján van az ottani hallgatók vizsgája, teljesen más a nézőpont, sokkal jobban tünetorientáltak, még mi inkább diagnózis központúan tanuljuk a dolgokat.

A lakás nagyon családias volt 8 fővel, ahogy a következő turnus megérkezett. Lassan berendezkedtek, megkapták a túléléshez szükséges információkat.

Hihetetlen élményekben gazdag három hónap van mögöttem, mérhetetlen hálával tartozom a HMAA-nak amiért létrehozták és megtartják ezt az ösztöndíjat. Nagyon köszönöm!

Minden jót,

Zsófi

2017. március 13.

Drobni Zsófia

Gasztrointesztinális sebészeti tapasztalatok

Hihetetlen gyorsan elrepült ez a három hónap, az utolsó rotációt a GI sebészeten töltöttem.

 Az első napokban még kicsit bátortalanul kerestem a helyem, ez volt az első gyakorlatom a Roswell-ben, bár voltunk OR trainingen és a számítógépes rendszert (EMR) is megtanultuk használni, mégis nehezen találtam a helyem eleinte.

Főleg az attendingekhez csatlakoztam, s az ő szakterületük határozta meg, hogy milyen betegeket láthatok aznap. A fellow-k pedig bevontak a műtétek során, az ő hozzáállásuk határozta meg, hogy mit tudok majd csinálni a műtétek alatt.

Dr. K. főleg a felső GI traktussal foglalkozik, vele több minimál invazív esophagectomián, parciális gastrectomián, vékonybélrezekción voltam, illetve totál thyreoidectomián, Whipple műtéten. Dr. K. elvárja, hogy aktív légy, a műtéteire érdemes bemosakodni, mert szinte kivétel nélkül enged asszisztálni, mindig van 1-1 kérdése is, főleg anatómia, és szívesen magyaráz, talán ő szeret a legjobban oktatni.

Dr. N. inkább a GI traktus alsó részével foglalkozik, laparoszkópos és robot-asszisztált műtéteket végez, zömmel hemicolectomiák, proctocolectomiák tartoztak hozzá, amiken kevésbé lehet asszisztálni, viszont érdekesek. Az ambulancián colonoscopiát és anoscopiát láthattam vele. A Da Vinci-s műtéteket csak ő végzi a gasztrosebészeten.

Dr. R. fókuszában a máj áll, hétről-hétre parciális hepatectomiák és intraoperativ májultrahangok vannak nála. Elsőre talán unalmasnak hangzik, de elég változatos valójában.  Dr. R.-től kommunikáció terén lehet sokat tanulni. Az ambulancián nagyon részletes és realisztikus tájékoztatást ad a betegeknek, a műtőben szintén pontos és precíz. Úgy tűnik, hogy kevésbé foglalkozik a diákokkal, de szerintem ha megfigyeled miket mond és hogyan, már az is tanulságos.

Dr. H. komplex műtéteket végzett, Whipple műtét, pancreasfej rezekció a véna porta varratával, esophagectomia colon conduittal, esophangectomia utáni anasztomózis szűkület, hiatus hernia rekonstrukció... Az esetei nagyon érdekesek voltak, a bonyolultabb mozdulatokra is megvolt a maga trükkje, a mozdulatai pedig könnyedek, már-már légiesek. Azt mondják nagyon jó sebész, az érdemein talán csak az csökkent, hogy előszeretettel kezd kiabálni és káromkodni lényegében bárkivel.

Dr. K. ezzel ellentétben csendes, szívesen magyaráz és elég vegyes műtétek vannak nála. Azt hiszem ő kevesebbet van a Roswellben, legalábbis vele csak 1-2 alkalommal találkoztam.

A szakmai tudáson kívül, ki kell emelnem, hogy mennyire profi az egész ellátás. A műtét közben új eszközt kérni egyáltalán nem jelent problémát, ahogy az intraoperativ szövettan, ultrahang, Doppler, gastroscopia, rekurrens ideg stimuláció is minden fennakadás nélkül megtörtént. Izgalmas volt látni, hogy milyen természetességgel tudtak elővarázsolni ultrahangos szikét, argon-plazma koagulátort, vaszkuláris és gasztrointesztinális varrógépet - minden elképzelhető méretben és formában. De van, ami nem pénz kérdése: a 8-10 órás műtétek alatt is jut idő arra hogy telefonon többször is tájékoztassák a kinn várakozó csaladot. Az ambulancián van idő arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon a beteg, előre elkészített tájékoztató füzettel, amibe a specifikus adatokat beleírja az orvos, s igy nyújtja át a betegnek az immár személyes füzetet. Minden kérdés megválaszolásra kerül és minden egyéni tényező figyelembe van véve.

Minden szempontból tanulságos és elgondolkodtató volt az itt töltött három hónap. Köszönöm a lehetőséget a HMAA-nak és a rengeteg támogatást a buffaloi magyaroknak!

2017. március 16.

Kókai Judit