2017. november 2., csütörtök

Első hónapom Amerikában

Már több, mint egy hónap telt el azóta, hogy Debrecenben, egy hajnali órában, körülbelül 40 kg csomaggal felszerelkezve, izgatottan vártam reptéri transzferemet, hogy megkezdhessem hosszú utazásomat.
Sok keresgélés és mérlegelés után sikerült kiválasztanom a megfelelő repülőjegyet és  Budapest-Varsó-New York lett az útvonalam. Az első 8 napot a nővéremmel együtt töltöttük New Yorkban, így sikerült megvalósítani régi álmunkat, hogy felfedezhessük a várost, amely soha nem alszik.
Már jóval az indulásunk előtt elkezdtük tervezni a városlátogatást, és meglepődve jöttünk rá, hogy viszonylag kedvező áron lehet kiadó szobákat találni airbnb-lakásokban.
New York mégis sokkal nagyobb élmény volt, mint ahogy vártam, biztonságos, az emberek segítőkészek és nagyon jól szervezett a tömegközlekedés! A város hírnevéhez hűen mindig nagy a sürgés-forgás, az emberek éjjel-nappal rohannak valamerre, és mindig történik valami, itt tényleg nem lehet unatkozni.

Vásároltunk egy New York Sightseeing Pass-t, aminek segítségével kényelmesen bejártuk az összes híres és kihagyhatatlan nevezetességet, de bőven volt időnk saját programokra is. Barangoltunk a különböző városrészekben, és sikerült felvenni a new yorki életérzést egy igazi Pumpkin Spice Latteval a kezünkben. Felejthetetlen élményeket szereztünk azalatt a bő egy hét alatt, és úgy hagytuk el a várost, hogy tudtuk, nem ez volt az utolsó látogatásunk!


Izgatottságom még jobban fokozódott, ahogy közeledett a Buffaloba utazásom dátuma. Tudtam, hogy el kell búcsúznom a nővéremtől, és egyedül kell folytatnom az utat új élmények és tapasztalatok felé. Még soha nem voltam ennyit távol az otthonomtól, így kíváncsian vártam, hogyan fogom teljesíteni az új kihívásokat.

A gyakorlat kezdetét megelőző csütörtökre időzítettük az érkezésünket Buffaloba, Anna, Marci és Anna húga, Bogi vártak a repülőtéren. Ők bérelt autóval érkeztek a városba, így barátságos arcok fogadtak már rögtön az érkezéskor. Egyből a lakásba mentünk, ahol az előző turnus diákjaival is megismerkedhettünk. Sok hasznos tippet és információt kaptunk tőlük a következő 3 hónapra, kissé kétségbeejtőnek is tűnt ez a sok információ elsőre.
Másnap reggel a hivatalos dolgokkal foglalkoztunk, melyek nagy részét sikerült elintézni, de sajnos nem mindent. Fontos tudni, hogy a kanadai határ átlépéséhez a kapott DS-2019 nyomtatványt alá kell írnia először az International Student Services irodának. Ez egy információs beszélgetés keretében történik a North Campuson. Nekünk ez a beszélgetés körülbelül egy héttel az érkezés után történt meg, vagyis azóta vált lehetővé számunkra is a Kanadába utazás.

Az első hétvégén a város felfedezésével és a lakásba való berendezkedéssel töltöttük az időt, illetve meglátogattuk a Niagara-vízesés amerikai oldalát.  A szállásunk Buffalo egyik legszebb környékén található, szinte mindennel felszerelt; két hálószoba, két fürdőszoba, konyha és egy tágas nappali található benne, továbbá egy nagy erkély tartozik hozzá.


Szombaton sikerült az első bevásárlást is elintézni, amely nem volt egyszerű feladat az óriási választékot meglátva, hosszú időn át bolyongtunk a végtelen sorok között, mire sikerült mindenkinek megvennie a szükséges dolgokat. Alapvetően igaz Buffalora és az USA-ra, hogy minden sokkal nagyobb méretű, mint Európában: a távolságok, az épületek, az autók, a kiszerelések, a kávé és még az emberek is.


Izgatottan vártuk a hétfőt, amikor reggel 7 órára kellett neurológia orientációs előadásra mennünk. Az előadáson a neurológiai betegvizsgálat legfontosabb részeit tanultuk meg illetve megtudtuk, hogy az elkövetkezendő 4 hetet melyik osztályon fogjuk tölteni.

Számomra nem volt meglepetés, hogy a gyermekneurológiai osztályra osztottak be, mivel én a gyermekgyógyászat gyakorlatot szerettem volna teljesíteni az első két rotációban.
A gyermekneurológia gyakorlat helyszíne a Women’s and Children's Hospital of Buffalo, ami a lakástól körülbelül 15 perc sétára található. November elején fog átköltözni a kórház egy teljesen új épületbe, így ez egy izgalmas időszak a gyermekkórház életében, és szerencsére én is a részese lehetek ennek.
Változatosan telik el egy hét az osztályon, általában fél 9-től fél 5-ig tart a gyakorlat, hetente több alkalommal előadásokon és osztályos meetingeken is részt veszünk, továbbá minden csütörtökön a hallgatók is prezentációkat tartanak az aktuális esetekhez kapcsolódó kórképekről, cikkekről. Nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra a kórházban, minden nap kell új betegeket vizsgálnunk, felvenni tőlük az anamnézist, majd az osztályos orvosoknak prezentálnunk az eseteket. Ezután a vizit következik, ahol a szakorvos újra megvizsgál minden beteget, ismerteti a diagnózist és a kezelési tervet a beteggel és a hozzátartozóival, és részletesen válaszol minden felmerülő kérdésre. Nem ritka az sem, hogy a vizit alkalmával 30 percet is foglalkoznak egy beteggel, rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő kommunikációra. A kórház sokat törődik azzal, hogy a kis betegek és szüleik a lehető legkényelmesebben érezhessék magukat; minden emeleten külön játszószoba van berendezve a legmodernebb játékokkal, a családbarát kórtermekben a szülők is kényelmesen tudnak pihenni, és minden napra jut valami program: terápiás kutyákat lehet simogatni vagy különböző plüssállatok közül lehet válogatni.
Az osztályon jó hangulatban telik a munka, a kommunikációs stílus sokkal kötetlenebb, míg az öltözködési szabályok formálisabbak, mint az otthoni kórházakban, figyelni kell az elegáns megjelenésre.



Az elmúlt egy hónapban sok új élményben volt részünk és sok új emberrel találkoztunk. Megismerkedtünk a kedves M. családdal, akik meghívtak minket egy nagyon jó indiai étterembe és rendkívül közvetlenek és segítőkészek voltak. Nem sokkal ezután részt vehettünk a rendszeresen megrendezésre kerülő magyar filmestjükön is, ahol minden alkalommal egy aktuális magyar filmet tekinthet meg az itteni magyar közösség és itt kerítenek alkalmat az új turnus diákjainak bemutatására is. Lehetőségünk volt beszélgetni a sok kedves helyi magyarral és a más program keretében itt tanuló diákokkal is.

A buffalo chicken wingst és helyi kézműves söröket nem érdemes kihagyni, így egy péntek este elmentünk az egyik legrégebbi bárba, ahol olyan szerencsénk volt, hogy egy helyi jazz banda játszott miközben mi 50 darab csirkeszárny elfogyasztásával küzdöttünk. 


A lakástól néhány sarokra minden szombaton megrendezésre kerülő Farmers’ Marketre is több alkalommal ellátogattunk már, itt helyi zöldségek-gyümölcsök, friss sütemények, kávé és mindenféle finomság kapható.

Múlt vasárnap pedig elmentünk az Erie-tó partján lévő Canalside-ra, ahol az Erie-csatorna építésének történetével ismerkedtünk meg. Megnéztük továbbá a Naval & Military Parkban kiállított lenyűgöző méretű katonai hajókat, tengeralattjárókat, ami rendkívül érdekes volt.

Az első hónap rengeteg új élményt tartogatott és úgy érzem, sikerült felvenni a helyi ritmust. Kíváncsian várom, hogy a következő 4 hét miket tartogat, legközelebb Sarasotából jelentkezem! :)

2017. október 21.

Orosz Tünde

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése