Dent neurológia

Tekerek haza a bringámmal mint az őrült, de érzem, hogy a hátsó kerék nem olyan, mint szokott lenni. Hátranézek, látom, hogy ez bizony nem csak hossz- hanem haránttengely szerinti mozgást is végez. Na bravó, pont kezd sötétedni és én itt szlalomozok a helyi erők között, egy élvezet lesz először a hátsó kerekemtől aztán meg még ki tudja mimtől megválni. Kicsit belehúzok, hátha még elérem ezt zöldet, mert már villog a lámpa....

Na de ugorjunk vissza egy kicsit az időben, és hagyjuk hősünket még picit a bizonytalanságban.

Szeptember 23-án megérkeztünk a Villába, ahol következő három hónapunkat együtt fogjuk tölteni. VV Geri, VV Anna, VV Tündi, és VV Én.

A Villa egy jó  nagy, hetedik emeleti lakás szuper nappalival, fürdőkkel, lifttel, panoráma-ablakkal, és balkonnal. Belépvén a lakásba tudtuk, most kezdődik az igazi Való Világ. Istenes Bence helyett minket másnap Rosette fogadott, aki a helyi koordinátor. Nem várt helyzetekért nem kellett neki sem a szomszédba menni, de valahogy végül mindenkinek tiszta lett, hogy hol kell elkezdeni a gyakorlatát. Az előző csoportot kiebrudaltuk, a helyüket átvettük. Az ő lelkesedésük és Anna által szuperül megszervezett előző városnézős hét  kellett ahhoz, hogy kellő lendülettel vágjak bele az előttünk álló egy hónapba.

A neurológián kezdtem Dr. M. L. alatt a Dent Neurologic Institute-ban. Itt a bennem kialakult kép igen sok mindenről átformálódott. A neurológiát ma már sokkal inkább egy izgalmas, komplex tárgynak látom az elmúlt egy hónap eredményeként. De a munkanapok hosszáról gondolt ábránd is gyorsan foszlott szerteszét,  és  nyert új értelmet a gyakorlatban. Általában nyolc körül kezdtünk és este hat előtt ritkán hagytam el a kórházat. Biciklivel. Az első napokban szerencsére egy magyar orvos eldobott a Fiat 500-asával. Nem egyszer rebegtem fohászt az életemért mikor az amerikai izomautók között rodeózott, de akkor még nem tudtam, hogy ez csak az utolsó két hétben lesz izgalmasabb, mikor mindezt biciklivel fogom megtenni.

Mindenki láthatja, hogy kellett a transzcendens segítség a hétköznapok leküzdéséhez. Így vasárnaponként együtt járunk a magyar misére a közeli kápolnába. Itt a pap angolul, mi magyarul beszélünk, van egy kis XXI. századi Babilon feelingje, szerencsére itt pozitív végkifejlettel.


Denti pályafutásom az utolsó héten teljesedett ki, mikor a kórházban reklámfilmet forgattak, és M. tanár úr mellett én szerepelek egész sokáig a vágóképen. Aki véletlenül Kanadában, vagy az USÁ-ban jár a következő hónapokban ne csodálkozzon, ha tömött sorokban mennek a gyógyulni vágyók a Dent Neurologic Institute felé. Minden erőmet összeszedve, próbáltam nagyon értelmesen bólogatni, miközben a tanár úr magyarázott; a rendező szerint nagyon jó lett a felvétel. Mark Wahlberg is reklámfilmekben kezdte, azóta várom a nyugati part hívását a TED 3 kezdődő forgatása kapcsán.

2017. október 21.

Keszthelyi Márton

Stroke neurology

Én Torontóban kezdtem a HMAA kalandomat, a városban, amiben 11 éves korom óta élek.  Örülök nagyon, hogy Buffalo-ba el tudtam jönni, hiszen csak 2-3 órára van autóval Torontótól. Néhányszor jártam Buffaloban de elég rövid ideig.  Ide sok kanadai jár vásárolni, mert Amerikában mostanában olcsóbb.  Hát most nem csak vásárolni jöttem, de azért a Walden Galleriaba már átnéztünk egyszer a társasággal egy bő 3 órára.  Abból 1 órát az autóban töltöttem amíg a lányok “vásároltak” :).

Sok ipari épület maradt meg itt Buffaloban, sok belőle elhagyatott.  Ehhez képest más negyedekben óriási házakat és iskolákat lehet találni.  Az apartman egy szép környéken van, közel egy nagy parkhoz és nem messze egy csomó kávézó meg étterem található.  Az éttermi kultúra nagyon virágzik Buffaloban, és elég sokat beszéltünk az amerikai diákokkal a helyi finomságokról.  Ahova érdemes elnézni: Gabriel’s Gate és  Anchor Bar csirkeszárnyért, food truck show mindenféle amerikai junk food-ért (gourmet Macaroni n Cheese, stb.), Lloyd’s Mexican, és még van egy csomó amit csak meg kell érdeklődni egy helyi lakostól.  Híztam körülbelül 5kg-ot ebben az első hónapban. 

Gabriel’s Gate Restaurant

“Egyszer megjavulok én” szól a Zámbó Jimmy a nappaliban.  A Marci szinte naponta inspirálja a társaságot Jimmy-vel.

Az első két hétben Annával a General Neurology-n voltunk.  Az elején 7-re kellet bemenni de aztán egy lazább 7:30-7:45-ot is megengedtek.  Három amerikai negyedéves diák is velünk volt ezen a rotáción. Érdemes felkészülni valami neuro tudással, mert néhány attending orvos szeret kérdezni a diákoktól.

Buffalo General Hospital 14-ig emeletéről a neurology rezidens szobából

Ezután a Stroke Neurology-n voltunk két hétig Annával.  Dr. S. volt az attending orvos az első nap.  A katonaságban volt orvos egy ideig.  Az első szavai felém (mindenki előtt):  “Where is your tie? This isn’t a country club”.  Valóban nem voltam rajtam nyakkendő (a General Neurology-n elég volt egy ing) és azt hittem először hogy viccelődik, de elég komoly arcot vágott, és így hát elnézést kértem hoppon maradva.  Egyik jó fej rezidens előszedett egy nyakkendőt a szekrényből és így túléltem a napot.  Úgyhogy srácok, a Stroke Neurology-n ne spóroljatok a nyakkendővel.  Egyik nap jött egy új attending orvos az osztályra, csak egy pár napra és nyakkendő nélkül jelent meg, de tudta a Dr. S. “Country Club” legendát.  Mikor megjelent Dr. S. a rezidens szobában, az új attending egyből mutatott az egyik amerikai diákra és mondta “She’s not wearing a tie either”.  Erre a Dr. S. szólt hogy, “She doesn’t need to”, félig nevetve.  Így hát az új attending se volt megkímélve.  Különben, nagyon jó fej Dr. S., és élvezet volt nézni hogy hogy kommunikál a betegekkel, meg mindenkivel igazából.

Stroke Neurology diák csapat

A legtöbb rezidens jó fej volt velünk és a legtöbb attending orvos is.  A legjobbak végig tanítottak minket.

2017. október 23.

Vass Gergely

Első hónapom Amerikában

Már több, mint egy hónap telt el azóta, hogy Debrecenben, egy hajnali órában, körülbelül 40 kg csomaggal felszerelkezve, izgatottan vártam reptéri transzferemet, hogy megkezdhessem hosszú utazásomat.

Sok keresgélés és mérlegelés után sikerült kiválasztanom a megfelelő repülőjegyet és  Budapest-Varsó-New York lett az útvonalam. Az első 8 napot a nővéremmel együtt töltöttük New Yorkban, így sikerült megvalósítani régi álmunkat, hogy felfedezhessük a várost, amely soha nem alszik.

Már jóval az indulásunk előtt elkezdtük tervezni a városlátogatást, és meglepődve jöttünk rá, hogy viszonylag kedvező áron lehet kiadó szobákat találni airbnb-lakásokban.

New York mégis sokkal nagyobb élmény volt, mint ahogy vártam, biztonságos, az emberek segítőkészek és nagyon jól szervezett a tömegközlekedés! A város hírnevéhez hűen mindig nagy a sürgés-forgás, az emberek éjjel-nappal rohannak valamerre, és mindig történik valami, itt tényleg nem lehet unatkozni.

Vásároltunk egy New York Sightseeing Pass-t, aminek segítségével kényelmesen bejártuk az összes híres és kihagyhatatlan nevezetességet, de bőven volt időnk saját programokra is. Barangoltunk a különböző városrészekben, és sikerült felvenni a new yorki életérzést egy igazi Pumpkin Spice Latteval a kezünkben. Felejthetetlen élményeket szereztünk azalatt a bő egy hét alatt, és úgy hagytuk el a várost, hogy tudtuk, nem ez volt az utolsó látogatásunk!

Izgatottságom még jobban fokozódott, ahogy közeledett a Buffaloba utazásom dátuma. Tudtam, hogy el kell búcsúznom a nővéremtől, és egyedül kell folytatnom az utat új élmények és tapasztalatok felé. Még soha nem voltam ennyit távol az otthonomtól, így kíváncsian vártam, hogyan fogom teljesíteni az új kihívásokat.

A gyakorlat kezdetét megelőző csütörtökre időzítettük az érkezésünket Buffaloba, Anna, Marci és Anna húga, Bogi vártak a repülőtéren. Ők bérelt autóval érkeztek a városba, így barátságos arcok fogadtak már rögtön az érkezéskor. Egyből a lakásba mentünk, ahol az előző turnus diákjaival is megismerkedhettünk. Sok hasznos tippet és információt kaptunk tőlük a következő 3 hónapra, kissé kétségbeejtőnek is tűnt ez a sok információ elsőre.

Másnap reggel a hivatalos dolgokkal foglalkoztunk, melyek nagy részét sikerült elintézni, de sajnos nem mindent. Fontos tudni, hogy a kanadai határ átlépéséhez a kapott DS-2019 nyomtatványt alá kell írnia először az International Student Services irodának. Ez egy információs beszélgetés keretében történik a North Campuson. Nekünk ez a beszélgetés körülbelül egy héttel az érkezés után történt meg, vagyis azóta vált lehetővé számunkra is a Kanadába utazás.

Az első hétvégén a város felfedezésével és a lakásba való berendezkedéssel töltöttük az időt, illetve meglátogattuk a Niagara-vízesés amerikai oldalát.  A szállásunk Buffalo egyik legszebb környékén található, szinte mindennel felszerelt; két hálószoba, két fürdőszoba, konyha és egy tágas nappali található benne, továbbá egy nagy erkély tartozik hozzá.

Szombaton sikerült az első bevásárlást is elintézni, amely nem volt egyszerű feladat az óriási választékot meglátva, hosszú időn át bolyongtunk a végtelen sorok között, mire sikerült mindenkinek megvennie a szükséges dolgokat. Alapvetően igaz Buffalora és az USA-ra, hogy minden sokkal nagyobb méretű, mint Európában: a távolságok, az épületek, az autók, a kiszerelések, a kávé és még az emberek is.

Izgatottan vártuk a hétfőt, amikor reggel 7 órára kellett neurológia orientációs előadásra mennünk. Az előadáson a neurológiai betegvizsgálat legfontosabb részeit tanultuk meg illetve megtudtuk, hogy az elkövetkezendő 4 hetet melyik osztályon fogjuk tölteni.

Számomra nem volt meglepetés, hogy a gyermekneurológiai osztályra osztottak be, mivel én a gyermekgyógyászat gyakorlatot szerettem volna teljesíteni az első két rotációban.

A gyermekneurológia gyakorlat helyszíne a Women’s and Children's Hospital of Buffalo, ami a lakástól körülbelül 15 perc sétára található. November elején fog átköltözni a kórház egy teljesen új épületbe, így ez egy izgalmas időszak a gyermekkórház életében, és szerencsére én is a részese lehetek ennek.

Változatosan telik el egy hét az osztályon, általában fél 9-től fél 5-ig tart a gyakorlat, hetente több alkalommal előadásokon és osztályos meetingeken is részt veszünk, továbbá minden csütörtökön a hallgatók is prezentációkat tartanak az aktuális esetekhez kapcsolódó kórképekről, cikkekről. Nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra a kórházban, minden nap kell új betegeket vizsgálnunk, felvenni tőlük az anamnézist, majd az osztályos orvosoknak prezentálnunk az eseteket. Ezután a vizit következik, ahol a szakorvos újra megvizsgál minden beteget, ismerteti a diagnózist és a kezelési tervet a beteggel és a hozzátartozóival, és részletesen válaszol minden felmerülő kérdésre. Nem ritka az sem, hogy a vizit alkalmával 30 percet is foglalkoznak egy beteggel, rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő kommunikációra. A kórház sokat törődik azzal, hogy a kis betegek és szüleik a lehető legkényelmesebben érezhessék magukat; minden emeleten külön játszószoba van berendezve a legmodernebb játékokkal, a családbarát kórtermekben a szülők is kényelmesen tudnak pihenni, és minden napra jut valami program: terápiás kutyákat lehet simogatni vagy különböző plüssállatok közül lehet válogatni.

Az osztályon jó hangulatban telik a munka, a kommunikációs stílus sokkal kötetlenebb, míg az öltözködési szabályok formálisabbak, mint az otthoni kórházakban, figyelni kell az elegáns megjelenésre.

Az elmúlt egy hónapban sok új élményben volt részünk és sok új emberrel találkoztunk. Megismerkedtünk a kedves M. családdal, akik meghívtak minket egy nagyon jó indiai étterembe és rendkívül közvetlenek és segítőkészek voltak. Nem sokkal ezután részt vehettünk a rendszeresen megrendezésre kerülő magyar filmestjükön is, ahol minden alkalommal egy aktuális magyar filmet tekinthet meg az itteni magyar közösség és itt kerítenek alkalmat az új turnus diákjainak bemutatására is. Lehetőségünk volt beszélgetni a sok kedves helyi magyarral és a más program keretében itt tanuló diákokkal is.

A buffalo chicken wingst és helyi kézműves söröket nem érdemes kihagyni, így egy péntek este elmentünk az egyik legrégebbi bárba, ahol olyan szerencsénk volt, hogy egy helyi jazz banda játszott miközben mi 50 darab csirkeszárny elfogyasztásával küzdöttünk. 

A lakástól néhány sarokra minden szombaton megrendezésre kerülő Farmers’ Marketre is több alkalommal ellátogattunk már, itt helyi zöldségek-gyümölcsök, friss sütemények, kávé és mindenféle finomság kapható.

Múlt vasárnap pedig elmentünk az Erie-tó partján lévő Canalside-ra, ahol az Erie-csatorna építésének történetével ismerkedtünk meg. Megnéztük továbbá a Naval & Military Parkban kiállított lenyűgöző méretű katonai hajókat, tengeralattjárókat, ami rendkívül érdekes volt.

Az első hónap rengeteg új élményt tartogatott és úgy érzem, sikerült felvenni a helyi ritmust. Kíváncsian várom, hogy a következő 4 hét miket tartogat, legközelebb Sarasotából jelentkezem! :)

2017. október 21.

Orosz Tünde

Érkezés és gyakorlat előtti utazgatás

2017 szeptember 13: szinte egész este nem aludtam. Előző nap még szigorlatoztam, majd éjjel pakoltam és izgultam az utazás miatt. Zsúfolt napokon vagyok túl, ráadásul a repülőút sem megy simán, mert a választott (időközben csődöt jelentő) légitársaság járatai nem indulnak. Remek…Marcit másik légitársasághoz tették át, see you in New York.

Nagy nehezen megérkeztünk New Yorkba én és a húgom, aki kijött velem a gyakorlat kezdete előtti szűk két hétre. Marcit sikeresen megtaláltuk a hatalmas JFK-n és nyakunkba vettük a várost az éjszaka kellős közepén, mert így ugyebár még izgalmasabb. Charlotte (aki egy amerikai-magyar diák a turnusunkban) és a szülei voltak olyan nagyon-nagyon kedvesek, hogy elszállásoltak minket az otthonukban, így az úti cél a tömegközlekedéssel 2 órányira lévő, New Jersey-i Edison volt. A filmekből már ismert amerikai kertvárosba csöppentünk, ahol reggelente sárga iskolabuszok szedik össze a csemetéket, éjszaka pedig őzek legelésznek (rosszabb esetben kukáznak) a házak előtt és 5 percenként legalább 2 mókust lát az ember.

New York szívébe minden nap vonattal jutottunk be, ahol a következő 3 napban a kötelező turistalátványosságokat néztük meg.

Selfie Micimackóval és a többiekkel a New York Public Libraryben

Selfie a Rockefeller-centernél...

...és a Times Square-en.

A rohanós és zsúfolt nagyváros után felüdülés volt továbbutazni a csendes és nyugodt connecticuti kisvárosba, Stoningtonba, ahol 4 napot töltöttünk egy kedves magyar ismerősömnél. Vitorláztunk, sétáltunk az óceánparton, megettük életünk lecsóját, majd autót béreltünk és a gyakorlat kezdete előtti csütörtökön felvezettünk Buffaloba.

Az előző csapat welcome bulival fogadott minket a hatalmas lakásban, majd ránk zúdították a hasznosabbnál hasznosabb információkat. Én a sok, akkor még semmitmondó utcanévtől, navigációs tipptől és párbetűs rövidítéstől egyre jobban kezdtem pánikolni, Marci viszont mindent lejegyzetelt. Minden következő turnusnak: ez a kezdeti kétségbeesett, elveszett érzés hamar el fog múlni, ne aggódjatok!

Gyakorlat

Pénteken megkaptuk a badge-ünket és az útravaló tudnivalókat a hétfői kezdéshez. Gerivel az általános neurológián töltöttük az első két hetünket, ahol minden reggel fél 8-ra kellett járnunk. A neurológiai csapat egy konzultációs team, vagyis a kórházban felmerülő minden neurológiai esethez őket hívják. Az amerikai medikusok és mi is naponta kaptunk új beteget, akinek a helyi Medsolban elolvastuk a dokumentációját, kikerestük a friss labor-, képalkotó- stb. eredményeit, megvizsgáltunk, majd pár óra múlva ezeket összegezve prezentáltunk az attendingnek (szakorvos). Ez után a csapat végiglátogatta az összes beteget ( „rounding”). Leginkább rohammal jelentkező esetekhez hívtak minket, így ennek a diagnosztizálását és gyógyszeres kezelését jól el tudtuk sajátítani, illetve sok intenzív osztályos, kómában, vagy kóma közeli állapotban lévő beteget láttunk, amely során megtanultuk az eszméletlen betegek neurológiai vizsgálatát.

A következő két hétben a stroke teammel voltunk, akiket csak a stroke gyanús esetekhez hívnak. Ha beérkezik egy „stroke page”, rohan az egész csapat a beteghez, az NIH stroke scale szerint pontozzák (ebből minden diáknak kell tenni egy ingyenes online vizsgát, nagyjából 2-3 órát vesz igénybe, de nagyon hasznos, minden nap ezt használják itt bent), elkísérik a beteget a CT-be és az eredmények alapján meghozzák a döntést, miszerint a beteg kap-e tPA-t vagy sem. Amilyen nagy betegforgalom volt itt az előző hetekben, annyira kevés stroke page érkezett a csapathoz ameddig mi velük voltunk. Ennek ellenére láttunk jó néhány izgalmas esetet, pár tPA-zást, ahogy elmúlik a beteg aphasiája, vagy épp ismét tudja mozgatni a végtagjait. A nap itt 7-kor kezdődik, ami hosszú távon elég fárasztó, viszont betegek híján sokszor már délután 4-kor otthon voltunk. A napi rutin itt is ugyanaz volt: kaptunk egy-egy beteget, utánanéztünk a helyi Medsolban, megvizsgáltuk, NIHSS szerint értékeltük, elreferáltuk az attendingnek, elindultunk a roundingra. Hasznos volt mindkét gyakorlat, sokat tanultam.

Hétvégék

Nem igazán utazgattunk ebben az első hónapban, de így is jól telt minden hétvégénk. Még Buffaloba érkezésünkkor megnéztük a Niagarát az amerikai oldalról, ami mondanom sem kell, hogy elképesztő. Elmentünk az év utolsó „food truck tuesday” eseményére, ahol nem túl egészséges, ám annál amerikaibb ételeket próbáltunk ki.

Minden hónap első péntekén a buffaloi múzeumok ingyenesen látogathatók, így kapva kaptunk az alkalmon és megnéztük a közeli Knox Art Gallery modern művészeti kiállítását. Tündivel és Charlotte-al minden szombaton elsétáltunk a közeli farmers’ market-ra kávézni, sütizni, kiskutyázni és válogatni az aktuális zöldségkínálatból. Egyik nap M. doktor és tündéri felesége szerveztek magyar mozi estet, ahol sok itt élő magyarral és HMAA taggal, valamint más program keretében itt lévő diákokkal ismerkedhettünk meg.

Vasárnaponként a magyar misére járunk, majd a közeli edzőterembe, hogy a buffaloi „high carb diet-et” ellensúlyozzuk (ami annyira komoly dolog, hogy a „Buffalo unit” itt a túlsúly mértékére használt vicces, ironikus fogalom).

Néhány praktikus tipp a következő turnusoknak: a mindennapokra elegáns ruhákat hozzatok, fekete nadrág vagy csinos szoknya/ruha, nem kék farmer (!!), ing/blúz, fiúknak nyakkendő (elvégre: „it’s not a country club!”). Ha akartok amerikai SIM kártyát (hasznos), akkor figyeljetek arra, hogy a telefonotok „unlocked” legyen, mert különben nem fog működni. A DS-2019 és minden egyéb Buffaloval kapcsolatos papírotokat hozzátok magatokkal, mert igencsak félelmetes érzés mikor a reptéren kéri tőled az amerikai hivatalnok, te pedig tudod, hogy Magyarországon az asztalodon pihen a kért dokumentum (true story). 

2017. október 20.

Kiss Anna Réka

First month in Buffalo

It’s hard to believe that I’ve been “in the Buff,” as they say, for nearly one month already! I didn’t know what to expect when first arriving here, but I’m slowly coming to appreciate the city’s eclectic nature.

But first, the arrival: I drove to Buffalo from New Jersey in one day, about an 8-hour scenic journey through Pennsylvania and New York. I am staying in the same apartment building as the other students, but directly 5 floors beneath them. We all arrived on the Thursday prior to our start so that we could go for a brief orientation on Friday. This also allowed us to overlap with the previous group and meet them in person. On Friday, we went to the main hospital and received our badges and took care of administrative business. Other than that, we were free during the weekend to get acquainted with our home for the next three months. I was also able to spend some time setting up the unfurnished apartment with some basic necessities: a bed and desk.

My first rotation here has been in an outpatient endocrinology clinic, about 8 miles from the apartment. I am fortunate to have a car here, because it would be difficult to commute otherwise. The clinic specializes in diabetes mellitus management, but there are also a number of patients who go there seeking specialist treatment for thyroid disorders, hormone replacement, and other endocrine pathologies. It is a bustling place – there are patients filling the rooms all day long, and aside from a brief lunch break around 12:30, I spend the day meeting them with a resident or fellow for initial visits and follow-ups. In between seeing patients, the residents, fellows, attendings, and I review the cases and discuss management in this conference room.  Sometimes there are disagreements about where to set the thermostat (it is an icebox in there!), but otherwise, it’s a very comfortable workspace! My hours are 8:30 am to 4:30 pm.

What I like best about the rotation is the vast diversity of patients who come into the office; diabetes affects so many different types of people, after all. Through meeting them, I have gotten to learn about what motivates people (or doesn’t) to change their eating and exercise habits. Because the course of diabetes can be slow and insidious, it is also interesting to see that, sometimes, even the most educated and motivated people have a hard time recognizing how their present behavior can have huge preventative benefits later on in life.

It’s not all work and no play here, though! One of the first touristic things I did in Buffalo was visit the Martin House Complex, a beautiful home designed by Frank Lloyd Wright in the early 20^th century that happens to be just a few moments away from our apartment! It’s also possible to go on a tour of the inside of the house, but I just walked around the outside of the complex and the surrounding neighborhood, which itself has many majestic buildings.

Recently, the girls and I went to visit the (Erie) Canalside district in Buffalo. The evening we went was incredibly windy, but we braved the weather and walked around to see the USS Little Rock, a Navy cruiser ship. It’s in an area of downtown Buffalo that is clearly undergoing revitalization, and I can imagine it would be lovely to spend a sunny afternoon sitting in this large lounge chair by the waterside.

Some of my favorite moments so far, though, have been getting to know the other students better and spending time with them at home after returning from the hospital. This often includes me observing and participating in mundane domestic chores such as meal preparation and laundry day – the more the merrier. Here is the group trying to remove a pizza stain from a white coat.

In the coming month, I am looking forward to do some more traveling around the area. I would also like to explore the local restaurants and shops on nearby Elmwood Avenue. Updates to follow!

2017. október 19.

Charlotte Schwarz