2017. szeptember 4., hétfő

Eseményteljes második hónap

Második hónap… ha visszagondolok megint az az első gondolatom, ami eszembejutott, hogy: wooow… háát nem telt eseménymentesen! Rögtön ezután a címszavak ugranak fel: thoracic surgery vége, neurológia nagy dózisban, Torontó, New York, művészeti fesztivál, sok buli és még több kávé :)


Ha az előző blogom folytatását szeretném írni, akkor azt a napot kell felidéznem, amikor felkeltem reggel 5-kor: ekkor még mindenki teljes gőzzel REM fázisait élvezi, én szintúgy a műzlim és kávém által biztosított életenergiát, majd gyors tekerés a Roswell-be a reggeli nagy vizitre, gyorsan két betegből felkészülni, prezentálni. Irány a műtő, bemosakodni és thoracoscopiához első asszisztálni majd ebéd és egy lobektómiánál másod asszisztálás. Ekkor gyakorlatilag már este 6 volt, felrohanok elköszönni a csapattól, majd irány haza. Az esti ünneplésnek is okát adó utolsó napok nagyon furák: gyakorlatilag két/négy hetet töltesz el egy osztályon, ahol összeszokik a csapat, te is megszokod a napi ritmust, a beteganyagot/betegségeket, illetve egyes betegségek kezelési protokollját is megismered, majd mindennek egy csettintésre vége szakad és sokszor nem csak mi, hallgatók, hanem a rezidensek, szakorvosok is más-más területen kezdenek a hétvége után…
A mellkassebészet után a számomra leginkább várt neurológia hetek következtek: két hét az általános, majd még kettő a stroke osztályon. Mivel neurológus szeretnék lenni (ezt az itt megtapasztalt élmények is megerősítették) nekem ezek a hetek rendkívül fontosak voltak és nagyon jól is éreztem magam közben. Az talán elmondható, hogy az itteni gyakorlat (a képalkotók teljes palettája rendelkezésre áll, a protokollok követése minden esetben, aránylag sok rendelkezésre álló idő) nem feltétlen adaptálható az otthonra, legalábbis teljességgel biztosan nem. Azonban, ami minimális és nem eszközigényes, az az attitűd, ahogy a munka, illetve a betegek felé az orvosok/nővérek fordulnak (ezt talán az előző blogban is kiemeltem, de hé! tényleg nagyon fontos!). A neurológián a napjaink azért rövidebbek voltak (7-16), mely azért be kell vallanom, már jól esett a sebészet után : )
És akkor, hogy még mivel is telik egy hónap a munka mellett?

Turistáskodás: Legyen az New York vagy Torontó, nyilván arról a tényről, hogy kihagyhatatlan nem szükséges írnom, ezt már korábbi blogbejegyzések részletesen taglalják. Ezek a városok tényleg merőben mások a túltervezett, üres Buffalohoz képest. Az ittlétet nekem még tovább szépítette, hogy nővéremmel is találkoztam, még ha csak egy rövidebb időre is.  Mindenképp ajánlom, hogy egy free city tour-t vegyetek igénybe, ha mentek, főleg NYC-be, mert egy helyinél jobban nem tudja más megismertetni veletek a várost (sajnos Couchsurfing nem igazán járható út, mi tényleg jó sokáig próbálkoztunk, bár lehet hogy ha jó korán kezdi az ember, akkor szerencsés lehet).






-         Művészet: na jó... ez nagyon túlzó és nagyzó pontnak tűnik, mert tulajdonképpen három alkalomról beszélünk: az egyik egy művészeti fesztivál, ahova M.K. vitt el minket, ahol egy pohár bor szürcsölgetése mögül lehetett megnézni, ahogy különféle híresebb és kevésbé híres művészek alkotnak 45 perc alatt, majd aukció keretén belül el is adják a frissen készült (általában) remek műveket. A második egy múzeum volt (fontos, hogy minden hónap első péntekjén a múzeumok belépődíj nélkül látogathatók), az Albright Knox Gallery, ami egy modern galéria, ennek megfelelően rengeteg (sztereotípiába beleillő) modern (kevésbé) remek művet vonultat fel. A harmadik a közeli hatalmas Delaware Parkban minden este megtartott Macbeth előadás volt, amelynek művészeti értékéről nehéz ítélkeznem, tekintve, hogy a középkori angoltudást nem méri a TOEFL (bár én nem vitatkozok ez ellen!:) ).

-          Szórakozás: Itt Buffaloban az éjszakai élet nem épp világhíres, de péntek este lehet beleütközni nagyobb tömegbe, ha jó helyen jár az ember (Allentown, Sky Bar és környéke stb.), ezzel szemben a torontói éjszakai élet híresebbnek van minősítve (sajnos, mi itt szerencsétlenek voltunk, így nem sikerült megtalálni a megfelelő helyet).

-          Problémák: na jó, ezekre is kell szánni pár sort, ezzel megelőzve, hogy más ilyenbe ütközzön.
szabály1: Ha kiutazáskor új telefonszámot tervezel szerezni (tehát prepaid SIM kártyát venni) és az otthoni számodat addig szüneteltetni, akkor ne feledd, hogy ezt a szándékot a bankoddal is közölni célszerű, különben az internetes belepéshez szükséges (mobil aláírás) kódot nem fogod megkapni és az apró hiányosság korrigálása igényelhet akár két hónapot is (mint esetemben)!
szabály2: Kamera! Mindenképp hozz, mert a telefonod elejtheted és a kamerája tönkre mehet. A fenti szituáció esetén az eredmény, hogy semmit nem bírsz lefotózni, igencsak felőrlő.

2017. augusztus 30.

Dobronyi Levente


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése