2017. május 8., hétfő

Sebészmennyország

Az elmúlt két hónapban elképesztően sokat tanultam a gyakorlat alatt, amit a Roswell Park Cancer Institute Gastrointestinal Surgery (Roswell Park Onkológiai Intézet hasi sebészeti) osztályán töltöttem. Több szempontból is sokat fejlődtem: tapasztalatokat szereztem másodasszisztensként, elmélyíthettem az elméleti tudásomat és fejleszthettem manuális képességeimet is. Mindezt ráadásul nyitott, laparoszkópos, sőt robottal asszisztált sebészeti esetek során. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehettem!



Egy átlagos napon egy vagy két műtéten vehettem részt. Általában 7:30-kor kezdtünk és késő délutánig tartott a műtéti program (sokszor egyetlen műtét). Minden nap bemosakodhattam, és másodasszisztálhattam. Rengeteg dolgot láttam, úgymint pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigy-műtéteket, nagyon sok minimálinvazív nyelőcsőműtétet, gyomorműtéteket, májműtéteket, majdnem tíz Whipple-műtétet, vékony- és vastagbélműtéteket, végbélműtétet, sőt HIPEC-kel kiegészített citoreduktív beavatkozást is a hashártyán. Mindig igyekeztem figyelni és megjegyezni, hogy mi történik. Nagyon sok minden egész más, mint otthon. Más az előkészítés, szinte kivétel nélkül medián metszésből operálnak, más a sebzárás, a tulajdonképpeni műtétről nem is beszélve. Mindenből a legmodernebb eszközöket használják, és mindenből annyit, amennyit csak kíván a sebész. Nagyon sok minden másképp működik, mint otthon, és egészen különleges volt ezt átélni.

Közben a hangulat is mindig jó volt a műtőben. (Főleg ha értettem, mit mondanak amerikai kiejtéssel a maszk alatt). Minden alkalommal volt lehetőségem kérdezni is a sebésztől a műtét előtt, sőt sokszor a radiológiai felvételeket is megnéztük együtt. Bármikor bármit kérdezhettem, sőt el is várták, hogy kérdezzek. A Roswell Parkban ez így megy: mindenki nagyon segítőkész, de elsősorban akkor, ha én is beleteszem a magamét: proaktív vagyok, érdeklődök, kérdezgetek.

Cserébe tőlem is kérdezgettek. Egyrészt anatómiai képleteket és a műtét következő lépéseit. Másrészt elméleti dolgokat az adott esettel kapcsolatban, mint például a tumor jellegzetes tüneteit, rizikófaktorait, stádiumbeosztását, kezelési lehetőségeit. Amerikában kényesen ügyelnek rá, hogy minden rendben, protokollok szerint történjen, és örültek neki, ha én is ennek tükrében látom az adott esetet a diagnózistól kezdve a terápián át a prognózisig. Az első hét végétől kezdve ezért mindig át is néztem a másnapi műtéteknek megfelelő Uptodate-topicokat, és ebből nagyon sokat tanultam. Különösen jó volt, hogy a sebészeti gyakorlatot még otthon, az I. Számú Sebészeti Klinikán elkezdtem, ezért volt összehasonlítási alapom, úgyhogy azt is meg tudtuk beszélni, hogy melyik országban mit hogyan csinálnak.

Jó volt az is, hogy néhány dolgot saját kézzel is tudtam gyakorolni. A hólyagkatéter felhelyezésében és a sebzárásban például mindig segíthettem. A laparoszkópos nyílásokat általában én zárhattam, és a nagy hasi metszéseknél is engedtek több-kevesebb öltést. Műtét közben is csinálhattam apróbb dolgokat, a csúcs az volt, amikor egy thoracoscopos műtét során vezérelhettem az optikát, de tettem pár öltést például a gyomorba is, meg rezekáltam tüdőt varrógéppel. Ha pedig éppen volt egy kis szabadidőm, elmehettem az ATLAS gyakorlóterembe, ahol szabadon lehetett laparoszkópos training boxszal, endoszkópos szimulátorral, sőt Ross sebészrobottal is gyakorolni! (Néha sajnos tényleg rossz volt a robot.)



Robotot a műtőben, élesben is láttam, az is nagy élmény volt. A kismedencei műtéteket, ha lehet, itt már Da Vinci Si robottal csinálják. Nagy élmény volt 3D-szemüvegben “ott lenni” a kismedencében. Hamarosan talán Magyarországra is eljut az új technológia. Persze a műtétek többsége még Amerikában is laparoszkópos vagy nyitott volt...


Ezek alapján igazán sebészmennyországban érezhettem magamat az elmúlt két hónapban. Nagyon sokat tapasztaltam másodasszisztensként, a sok kérdezz-felelekből rengeteget tanultam, a varrásnak és a gyakorlónak köszönhetően pedig a kézügyességemet is tökéletesíthettem. Az olyan orvostanhallgatóknak, akik sebészek akarnak lenni, mint én, csak ajánlani tudom a buffalói cseregyakorlatot!

2017. május 3.

Bárdos Dávid

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése