Back to reality

Mindenképp szeretném javasolni az őszi-téli-tavaszi turnusok résztvevőinek, hogy mozduljanak ki, meneküljenek el egy kicsit a hideg elől. Szerencsére itt is lehet találni nagyon olcsó repülőjegyeket.

Nagyon jól esett egy hónapnyi hideg sötét tél (Március) után egy hétvégét a nyárban eltölteni Miamiban. (Vigyázat, egy ilyen nyári hétvége után talán még lehangolóbb lehet egy 10 órás munkanap után fél órát gyalogolni haza a hideg sötétben. De az élmények és emlékek miatt mindenképp megéri.) Amerika nem csak New York államból áll sem kulturálisan, sem természetileg.

Fantasztikus volt megtapasztalni Florida élettel teli nyüzsgését, élvezni a nyárias időjárást, fürödni az óceánban, testközelből megtapasztalni a trópusi élővilágot, olyan finom kubai ételeket enni, amit korábban sosem. Rengeteg életre szóló élményt szereztünk. Kipihentük az első hónap fáradalmait és feltöltődtünk a második hónapra.

Ezzel a kalandoktól kicsit fáradt, az élményektől boldog lendülettel kezdtünk neki a második rotációnknak, ami számomra a hasi sebészet volt.

Azoknak, akik nem sebészi pályát választanak a jövőben, azt kell mondjam, hogy a sebészek itt is csak sebészek. Tehát a személyiségekben ne számítsatok másra. Persze a körülmények sokkal jobbak, mint otthon, mind felszereltségben, mind a protokollok követésében.

Sok érdekes műtétet láttam, komplex esetek professzionális megoldását. Bizonyára nem én fogom otthon alkalmazni ezeket a műtéti technikákat, mégis gazdagodtam valami olyannal, ami elkísérhet jövőbeli karrierem során.

Egy kis, elmosódott emlék az utolsó sebészeti napról

Az amerikai oktatási rendszerben nem a tanárok számonkérése, hanem a diákok közötti kompetíció jelenti a nagyobb nyomást. Ez leginkább a sebészeti osztályon nyilvánult meg számomra. Nem volt előírt beosztás, csak megjelentünk azon műtétek előtt, amin részt szerettünk volna venni. S bár mindig bemutatkoztunk, az orvosok nem ismertek minket, nem tűnt fel nekik, ha éppen más műtéten voltunk és nem velük. Bármilyen kérdésre szívesen és részletesen válaszoltak, de nem kezdtek el maguktól magyarázni. Tehát követelményekben teljesen magunkra voltunk utalva.

Tanulságos volt megtapasztalni, hogy külső elvárások nélkül hogyan találja meg az ember magában a motivációt reggelente, hogy hosszú  műtétek sorozatára járjon, és az esetek és technikák tanulmányozása után kérdésekkel is készüljön.

A sok munka mellett ebben a hónapban is jutott idő kikapcsolódni is. Nagy örömünkre szolgált, hogy helyi barátokat is szereztünk, így kicsit közelebb kerültünk az amerikai valósághoz. Kirándultunk az Ethernal Flame-hez és egy igazi kisvárost is megismertünk közelebbről. A hétvégéket kihasználva megcsodáltuk New York City és Boston látnivalóit, mindkettő nagyon megéri, remekül éreztük magunkat, nem érdemes kihagyni őket.

Végül a tavasz is megérkezett ide Buffaloba is, egész pontosan április 11-én. Nárciszok, tulipánok és jácintok, mókusok, nyuszik és rengeteg madár teszik széppé az utunkat a kórházba minden nap.

 2017. május 21. 

Molnár Ágnes

Neurológia

A második hónapomat a Buffalo General neurológia osztályán töltöttem. Az osztály érdekessége, hogy kizárólag konzultációs feladatokat látnak el, nincsenek “saját” betegeik. Az első két hétben a “general team”-hez tartoztam. Őket leggyakrabban akkor hívják, ha valakinek rohama volt. De tulajdonképpen hozzájuk tartozik minden nem vaszkuláris eredetű neurológiai kórkép. A napot azzal kezdjük, hogy a senior rezidens kiosztja a betegeket, akiket meg kell vizsgálnia a többi rezidensnek, és a hallgatóknak. Amikor az attending - akik hetente cserélődnek - megjön, átbeszéljük az összes beteget. Majd közösen végigmegyünk a 16 emeletes kórházban, és csapatostul felkeressük a pácienseket. Ilyenkor az attending is elvégzi az alapvető neurológiai vizsgálatokat. Van, aki alaposabb, van, aki gyorsabb. Előfordult az is, hogy 6-8 órán keresztül tartott a vizit.

A hónap másik felét a stroke teammel töltöttem. Az alapfelállás nagyon hasonlít a másik csapatéhoz, de őket a nevükhöz híven agyi infarctushoz riasztják. Ennek megfelelően, ha bejön egy “stroke page”, akkor a csapat egy része azonnal lemegy a sürgősségi osztályra. Az egyetlen feladatuk ilyenkor eldönteni, hogy valóban stroke-ról van-e szó, és ha igen, alkalmas-e a beteg a trombolízisre. Ehhez persze szükség van egy CT-re. Ha a betegnek szerencséje van, és a 4,5 órás időablakon belül van, valamint egyéb kontraindikáció sincs, akkor megkapja az alteplase-t. Szerencsére volt alkalmam megtapasztalni, mire képes ez a szer néhány perc alatt - volt, akinek megszűnt minden tünete 10 percen belül. Természetesen nem alkalmazható minden esetben a tPA, és nem is mindig használ. De akkor sincs minden veszve, mert ha elég nagy ér záródott el, akkor az idegsebészek már viszik is a beteget thrombectomiára, függetlenül attól, hogy lizálták-e előtte vagy sem.

A hónap középső hétvégéjén New Yorkba látogattunk. Adorján és Heni jóvoltából mind az utat, mind a szállást olcsón megúsztuk. Kicsit messze laktunk a belvárostól, de metróval kb. 1 órán belül oda lehetett érni mindenhova. Így ha kicsit katonás tempóban ugyan, de sikerült jónéhány látványosságot megtekintenünk.

Én sajnos ezt a bejegyzést már otthonról írom, ugyanis a vizsgák hazahívtak. A hazautam hasonlóan simán ment, mint a 2 hónappal ezelőtti, az egyetlen érdekesség az a Buffalo - Toronto repülőtér buszjárat volt. Ezen a buszon összesen ketten utaztunk, mert úgy tűnik, a járat annyira új, hogy senki nem tud róla. Azért gondoltam megemlíteni, mert nehezen találtam rá erre a járatra, viszont nagyon praktikus. A később utazóknak talán segít a tervezésben, mert ha jó a csatlakozás, akkor egyértelműen olcsóbb és egyszerűbb Torontóba repülni, mint New Yorkba. Sőt, talán még a 2 átszállásos közvetlen Buffalóba megoldásnál is gyorsabb lehet.

2017. május 21.

Czigler András

Vese, prosztata és társai

A második hónapomat az urológiai sebészeten töltöttem, továbbra is a Roswellben. Ezen az osztályon kicsit máshogy mennek a dolgok, mint a mellkassebészeten, de gyorsan bele tudtam ebbe is szokni. Összességében itt kevesebb a műtét, volt nem egy nap, hogy egyáltalán nem is volt, viszont a clinic-en sokkal pörgősebb az élet. 

Alapvetően az urologián 2 team működik párhuzamosan, az egyik a vese csoport, a másik a prosztata-hólyag csoport. Az attendingek fixen vezetnek egy-egy teamet, míg a fellow-k havonta rotálódnak közöttük. A legtöbb műtét robotos, de előfordulnak nyitott, illetve nyitottá konvertált műtétek is. Nyitott műtéten csak a vese teammel voltam, (a másikkal nem is volt), és itt Dr. K. nagyon kedvesen magyarázott végig, őt igazán érdemes követni! A robotos műtétek különlegessége az, hogy 3D-s monitoron követhetjük, ami teljesen új élményt ad, nagyban megkönnyíti az anatómia felismerését. Tevékenyen közreműködni ezeknek a műtéteknek a végén, záráskor tudtam. A clinic-en (ambulancia) remek lehetőségem volt a betegtájékoztatást megfigyelni. Egészen más dimenzióban zajlik itt az orvos-beteg kommunikáció. Az orvosok végtelen türelemmel és empátiával fordulnak a beteghez, itt nem maradhat kérdés megválaszolatlanul. Különösen érdekes volt látni, amikor egy börtönlakót készítettek fel radikális prostatectomiára, itt érthető okokból több egyéb szempont is felmerült a műtét tervezése, időzítése és utógondozás kapcsán.

Az élet Buffaloban még mindig kissé télies volt, az első hétvégén havazott is. Azért igyekeztünk minél többet kimozdulni is, amennyire időnk engedte. Elmentem megnézni a tóparton álló 2 második világháborús csatahajót és tengeralattjárót. Főleg a nagyobbik hajó az érdekes, a tetejétől a legaljáig be lehet járni, aki erre vállalkozik, sok lépcsőzésre számítson! Persze megtaláltam a hajón a gyengélkedőt, orvosi vizsgálót és a műtőt is.

Az egyik hétvégén közösen ellátogattunk Bostonba. Rengeteg magyar él itt, úgyhogy könnyű volt ismerősöket találni itt. Jártunk a`tudósklubban`, ami főként a helyi magyar közösség havi találkozóhelye, illetve valamilyen tudományos előadás is mindig van. Most a kvantumszámítógépről hallhattunk egy érdekes prezentációt egy MIT-n kutató magyar diáktól. Igyekeztünk a rövid idő alatt az összes nevezetességet bejárni, és azt hiszem ezt egészen jól teljesítettük is, úgyhogy jól elfáradtunk a végére. Jártunk a Science Museumban is, ami inkább gyerekeknek szól, mint nekünk, de egy hídon van, ahonnan nagyon szép a kilátás. Boston gyönyörű város, egészen európai jellege van, mindenkinek csak ajánlani tudom!

2017. május 3.

Szima-Mármarosi Eszter

Sebészmennyország

Az elmúlt két hónapban elképesztően sokat tanultam a gyakorlat alatt, amit a Roswell Park Cancer Institute Gastrointestinal Surgery (Roswell Park Onkológiai Intézet hasi sebészeti) osztályán töltöttem. Több szempontból is sokat fejlődtem: tapasztalatokat szereztem másodasszisztensként, elmélyíthettem az elméleti tudásomat és fejleszthettem manuális képességeimet is. Mindezt ráadásul nyitott, laparoszkópos, sőt robottal asszisztált sebészeti esetek során. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehettem!

Egy átlagos napon egy vagy két műtéten vehettem részt. Általában 7:30-kor kezdtünk és késő délutánig tartott a műtéti program (sokszor egyetlen műtét). Minden nap bemosakodhattam, és másodasszisztálhattam. Rengeteg dolgot láttam, úgymint pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigy-műtéteket, nagyon sok minimálinvazív nyelőcsőműtétet, gyomorműtéteket, májműtéteket, majdnem tíz Whipple-műtétet, vékony- és vastagbélműtéteket, végbélműtétet, sőt HIPEC-kel kiegészített citoreduktív beavatkozást is a hashártyán. Mindig igyekeztem figyelni és megjegyezni, hogy mi történik. Nagyon sok minden egész más, mint otthon. Más az előkészítés, szinte kivétel nélkül medián metszésből operálnak, más a sebzárás, a tulajdonképpeni műtétről nem is beszélve. Mindenből a legmodernebb eszközöket használják, és mindenből annyit, amennyit csak kíván a sebész. Nagyon sok minden másképp működik, mint otthon, és egészen különleges volt ezt átélni.

Közben a hangulat is mindig jó volt a műtőben. (Főleg ha értettem, mit mondanak amerikai kiejtéssel a maszk alatt). Minden alkalommal volt lehetőségem kérdezni is a sebésztől a műtét előtt, sőt sokszor a radiológiai felvételeket is megnéztük együtt. Bármikor bármit kérdezhettem, sőt el is várták, hogy kérdezzek. A Roswell Parkban ez így megy: mindenki nagyon segítőkész, de elsősorban akkor, ha én is beleteszem a magamét: proaktív vagyok, érdeklődök, kérdezgetek.

Cserébe tőlem is kérdezgettek. Egyrészt anatómiai képleteket és a műtét következő lépéseit. Másrészt elméleti dolgokat az adott esettel kapcsolatban, mint például a tumor jellegzetes tüneteit, rizikófaktorait, stádiumbeosztását, kezelési lehetőségeit. Amerikában kényesen ügyelnek rá, hogy minden rendben, protokollok szerint történjen, és örültek neki, ha én is ennek tükrében látom az adott esetet a diagnózistól kezdve a terápián át a prognózisig. Az első hét végétől kezdve ezért mindig át is néztem a másnapi műtéteknek megfelelő Uptodate-topicokat, és ebből nagyon sokat tanultam. Különösen jó volt, hogy a sebészeti gyakorlatot még otthon, az I. Számú Sebészeti Klinikán elkezdtem, ezért volt összehasonlítási alapom, úgyhogy azt is meg tudtuk beszélni, hogy melyik országban mit hogyan csinálnak.

Jó volt az is, hogy néhány dolgot saját kézzel is tudtam gyakorolni. A hólyagkatéter felhelyezésében és a sebzárásban például mindig segíthettem. A laparoszkópos nyílásokat általában én zárhattam, és a nagy hasi metszéseknél is engedtek több-kevesebb öltést. Műtét közben is csinálhattam apróbb dolgokat, a csúcs az volt, amikor egy thoracoscopos műtét során vezérelhettem az optikát, de tettem pár öltést például a gyomorba is, meg rezekáltam tüdőt varrógéppel. Ha pedig éppen volt egy kis szabadidőm, elmehettem az ATLAS gyakorlóterembe, ahol szabadon lehetett laparoszkópos training boxszal, endoszkópos szimulátorral, sőt Ross sebészrobottal is gyakorolni! (Néha sajnos tényleg rossz volt a robot.)

Robotot a műtőben, élesben is láttam, az is nagy élmény volt. A kismedencei műtéteket, ha lehet, itt már Da Vinci Si robottal csinálják. Nagy élmény volt 3D-szemüvegben “ott lenni” a kismedencében. Hamarosan talán Magyarországra is eljut az új technológia. Persze a műtétek többsége még Amerikában is laparoszkópos vagy nyitott volt...

Ezek alapján igazán sebészmennyországban érezhettem magamat az elmúlt két hónapban. Nagyon sokat tapasztaltam másodasszisztensként, a sok kérdezz-felelekből rengeteget tanultam, a varrásnak és a gyakorlónak köszönhetően pedig a kézügyességemet is tökéletesíthettem. Az olyan orvostanhallgatóknak, akik sebészek akarnak lenni, mint én, csak ajánlani tudom a buffalói cseregyakorlatot!

2017. május 3.

Bárdos Dávid