Magyarnak maradni Amerikában

Sokszor eltűnődöm azon, milyen lehet magyarnak lenni külföldön? Milyen érzés magyarnak maradni Amerikában? Beolvadni a mindennapokban, alkalmazkodni a munkában, nem az anyanyelvet beszélni, ugyanakkor magyarnak maradni szívben-lélekben… hát nem ellentmondás ez?

Nos, az elmúlt négy hétben meggyőződtem a felől, hogy nincs ebben semmi ellentmondás!

A következő rotációmat a DENT toronyban, Dr. M. I. szárnyai alatt töltöttem. A DENT-ben csak elvétve vannak buffaloi cserediákok, ugyanis a tömegközlekedés katasztrofális. Szerencsémre a DENT neurológiai képalkotó csoportban kutat jelenleg P. Nándi, aki mert nagyot álmodni és szerencsét próbálni Amerikában. Nándinak hála volt „retúr jegyem” a lakás és a DENT között, s kicsit jobban megértettem, milyen rendszerszintű különbségek vannak az egészségügyben és a mindennapokban.

A szülészet-nőgyógyászat gyakorlat során Dr. M. I. praxisában volt lehetőségem megfigyelni a munkáját. A páciensek többsége éves szűrővizsgálatra vagy terhesgondozásra érkezett, a vizsgálat mindig jó kedélyűen, viccekkel tarkítva zajlott. Az első 1-2 nap megfigyeléssel telt, de hamar nagyobb szerepet kaptam és naponta többször végezhettem Pap-kenethez mintavételt és bimanuális vizsgálatot is. Az IUD behelyezés és eltávolítás, kolposzkópia, cervix biopszia, endometrium curettage, krioterápia tartozott a kisebb beavatkozások közé. A sebészeti beavatkozások között endometrium ablációhoz, masszív vaginális vérzésforrás lekötéséhez és körülmetéléshez volt szerencsém. A terhesgondozás is aktívan telt, vizsgálati eredmények átnézése, fundusmagasság és magzati szívhangok mérése, GBS mintavétel, dokumentáció volt a szerepem. Számos terhességet kísértem így heteken keresztül, végül császármetszést és természetes szülést is láthattam. Az esetek változatossága mellett még volt időnk egy-egy fontos kórképet megbeszélni, így rengeteget tanultam az itt töltött hónap során. István nem csak remek orvos és tanár, gondoskodott arról is, hogy jó hangulatban teljen az idő. Az irodájában számos fotó van Budapestről, s mindig büszkén hallgattam a magyar orvosképzésről szóló történeteket vagy a családi „legendákat” a magyar felmenőkről.

 Rendszerint együtt ebédeltünk, így a nemzetközi (amerikai, görög, mongol, koreai és mediterrán) konyha világa mellett került az asztalunkra magyar húsleves, lencseleves, rakott zöldbab és a szendvicshez pirosarany is! Az esetek változatossága, az orvos-beteg kommunikáció megfigyelése, a DENT dolgozóinak kedvessége, István közvetlensége és humora miatt mindenkinek ajánlom ezt a gyakorlatot!

Szabadidőnkben az itteni magyarok vendégszeretetét élveztük, belecsöppentünk egy szuper, összetartó közösségbe. Főleg M. I. meglepetés születésnapi buliján vettem észre, hogy milyen sok ismerőssel találkoztunk. S. I. jóvoltából a Buffalo Ski Clubban síeltünk egyik vasárnap, köszönjük a lehetőséget! F. Péter bácsi vendégül látott minket Torontóban egy teljes hosszú hétvégére, korát meghazudtolóan figyelmes és odaadó ellátásban volt részünk. Syracuse-ban meglátogattam Jasont, akivel a budapesti találkozásunk óta barátok maradtunk, s bár itt nem sok látnivaló van, mégis jól éreztük magunkat.  Adorján révén pedig találkoztam egy magyar párral, Istvánnal és Veronikával is, s több magyar fiatallal is megismerkedtünk.

Látva az itteni magyarok kedvességét, vendégszeretetét, most kezdem csak igazán érteni, hogy mégis lehet magyarnak maradni Amerikában - akár generációkon át, szívvel-lélekkel támogatva az ideérkezőket...

Kókai Judit

2017. 02. 04.