Buffalói reggelek - videó!

Kedves olvasók,

íme egy rövid videó a buffalói reggelekről, Drobni Zsófiától. Fogadjátok szeretettel!

HMAA Hungary Chapter

 2017. február 21.

Magyarnak maradni Amerikában

Sokszor eltűnődöm azon, milyen lehet magyarnak lenni külföldön? Milyen érzés magyarnak maradni Amerikában? Beolvadni a mindennapokban, alkalmazkodni a munkában, nem az anyanyelvet beszélni, ugyanakkor magyarnak maradni szívben-lélekben… hát nem ellentmondás ez?

Nos, az elmúlt négy hétben meggyőződtem a felől, hogy nincs ebben semmi ellentmondás!

A következő rotációmat a DENT toronyban, Dr. M. I. szárnyai alatt töltöttem. A DENT-ben csak elvétve vannak buffaloi cserediákok, ugyanis a tömegközlekedés katasztrofális. Szerencsémre a DENT neurológiai képalkotó csoportban kutat jelenleg P. Nándi, aki mert nagyot álmodni és szerencsét próbálni Amerikában. Nándinak hála volt „retúr jegyem” a lakás és a DENT között, s kicsit jobban megértettem, milyen rendszerszintű különbségek vannak az egészségügyben és a mindennapokban.

A szülészet-nőgyógyászat gyakorlat során Dr. M. I. praxisában volt lehetőségem megfigyelni a munkáját. A páciensek többsége éves szűrővizsgálatra vagy terhesgondozásra érkezett, a vizsgálat mindig jó kedélyűen, viccekkel tarkítva zajlott. Az első 1-2 nap megfigyeléssel telt, de hamar nagyobb szerepet kaptam és naponta többször végezhettem Pap-kenethez mintavételt és bimanuális vizsgálatot is. Az IUD behelyezés és eltávolítás, kolposzkópia, cervix biopszia, endometrium curettage, krioterápia tartozott a kisebb beavatkozások közé. A sebészeti beavatkozások között endometrium ablációhoz, masszív vaginális vérzésforrás lekötéséhez és körülmetéléshez volt szerencsém. A terhesgondozás is aktívan telt, vizsgálati eredmények átnézése, fundusmagasság és magzati szívhangok mérése, GBS mintavétel, dokumentáció volt a szerepem. Számos terhességet kísértem így heteken keresztül, végül császármetszést és természetes szülést is láthattam. Az esetek változatossága mellett még volt időnk egy-egy fontos kórképet megbeszélni, így rengeteget tanultam az itt töltött hónap során. István nem csak remek orvos és tanár, gondoskodott arról is, hogy jó hangulatban teljen az idő. Az irodájában számos fotó van Budapestről, s mindig büszkén hallgattam a magyar orvosképzésről szóló történeteket vagy a családi „legendákat” a magyar felmenőkről.

 Rendszerint együtt ebédeltünk, így a nemzetközi (amerikai, görög, mongol, koreai és mediterrán) konyha világa mellett került az asztalunkra magyar húsleves, lencseleves, rakott zöldbab és a szendvicshez pirosarany is! Az esetek változatossága, az orvos-beteg kommunikáció megfigyelése, a DENT dolgozóinak kedvessége, István közvetlensége és humora miatt mindenkinek ajánlom ezt a gyakorlatot!

Szabadidőnkben az itteni magyarok vendégszeretetét élveztük, belecsöppentünk egy szuper, összetartó közösségbe. Főleg M. I. meglepetés születésnapi buliján vettem észre, hogy milyen sok ismerőssel találkoztunk. S. I. jóvoltából a Buffalo Ski Clubban síeltünk egyik vasárnap, köszönjük a lehetőséget! F. Péter bácsi vendégül látott minket Torontóban egy teljes hosszú hétvégére, korát meghazudtolóan figyelmes és odaadó ellátásban volt részünk. Syracuse-ban meglátogattam Jasont, akivel a budapesti találkozásunk óta barátok maradtunk, s bár itt nem sok látnivaló van, mégis jól éreztük magunkat.  Adorján révén pedig találkoztam egy magyar párral, Istvánnal és Veronikával is, s több magyar fiatallal is megismerkedtünk.

Látva az itteni magyarok kedvességét, vendégszeretetét, most kezdem csak igazán érteni, hogy mégis lehet magyarnak maradni Amerikában - akár generációkon át, szívvel-lélekkel támogatva az ideérkezőket...

Kókai Judit

2017. 02. 04.

Sehol sincsen a tél!

Az első gyakorlatomat GI sebészeten töltöttem decemberben. Epivel együtt csináltuk a gyakorlatot. Első nap kaptunk egy beosztást, A és B hetet, amiről aztán elég hamar kiderült, hogy a legtöbb esetben amikor x orvoshoz voltunk beosztva a műtőbe, a kiírásban aznap x orvosnak nem is volt műtéte. Tehát a beosztást csak annyira használtuk, hogy heti egy napot voltunk ambulancián a többit pedig a műtőben töltöttük.

A hét elején mindig kaptunk egy emailt a GI titkárnőtől, aki elküldte a következő hétre, hogy ki mikor hol és mit operál. Ez alapján mentünk be a műtétekre, bár néhányszor értek meglepetések (korábbi/későbbi kezdés) , és ahogy korábban mások is írták már a GI sebészetről, elég sok volt a két műtét közötti idő, amit legtöbbször telefonozással töltöttünk. Nagyjából minden nap egy műtő ment.

Mivel ketten voltunk ezért felváltva mosakodtunk be a műtétekre. Dr. N. legtöbb műtéte laparoszkópos volt és robotos, ezeket általában egy kényelmes székből néztük. A robot műtéteknél pedig 3D szemüveget is kaptunk, a mozi élményt pedig a hideg tette teljessé.

Ambulancián is Dr. N mellett voltunk általában.

Dr. K. mindig megengedte, hogy valaki bemosakodjon és általában kérdezgetett is minket. Nagyon sok pajzsmirigy műtétet láttunk. Túl sokszor azonban nem tudtunk vele lenni, mert a Karácsony/Szilveszter miatt több mint 1 hétig nem voltak műtétek.

Következő gyakorlatom a nőgyógyászat volt, amit Elivel csináltam. Eli angolul tanul Magyarországon, és a HMAA évente 4 ilyen hallgatónak is elérhetővé teszi a Buffaloi ösztöndíjat. Elivel csak a reggeli viziteken találkozunk az ambulancián és műtőben felváltva voltunk. A nőgyógyászaton is naponta egy műtő ment. Reggel 6:30ra kellett járnunk, bár a rezidensek örültek volna, ha 6 előtt odaérünk. Először a rezidens nézte meg a betegeket, aztán a fellow, utána pedig az attending. A fellow vizit után az aznapi műtős társaság elment, és az attending viziten az ambulanciás csapat maradt csak. Esténként változóan volt vizit, 15-20 percre besűrítették.

A GI sebészettel ellentétben, itt sokkal rövidebb volt minden műtét, viszont a várakozásaimmal ellentétben egyáltalán nem volt „lazább” a gyakorlat. Mivel mindig meg kellett várni még a beteg felébred, és bekísérni az ébredőbe, mire kiértünk hogy köszönjünk a következő betegnek, egyszer kétszer előfordult, hogy a következő beteg már a műtőben volt. Egy nap mindig egy attending volt a műtőben, de előfordult hogy párhuzamosan ment kettő műtő ugyanazzal az attendinggel.

Nőgyógyászaton is volt bőven laparoszkóp és robot. Ami itt ritkaságnak számít, az a nyitott műtét volt, de szerencsére elég sokszor voltam Dr. L mellett, aki elmúlt 75 éves de még félállásban mindig dolgozik. Ő szinte csak nyitott műtéteket csinál, és a félállást észre se vettem volna ha nem mondják a rezidensek.

Utolsó reggelen a nőgyógyászat csapatnak vettünk egy doboz fánkot búcsúzásként, aminek nagyon örültek. Itt már szilveszter óta minden Valentin napi lázban ég.

Az utolsó héten Elivel megtaláltuk a Ross szimulátort, amit bárki bármikor használhat, csak előre be kell jelentkezni. Szuper élmény volt!

Az elmúlt hónapban sokat utaztunk, voltunk együtt Torontoban Péter bácsinál, valamint én elmentem Bostonba is. A hétvégén pedig születésnapi partyba voltunk hivatalosak, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük a meghívásokat!

Drobni Zsófia

2017. február 4.

Onkológia

Biztosan sokan írtak már a csengőről/harangról, de az érzés, amikor valaki megcsengeti és a lobbyban lévő összes ember tapsol és együtt örül egy ismeretlennek: felemelő! Meggyógyult valaki, és mi is ezért vagyunk itt, hogy tanuljunk, később mi is ilyen szinten tudjunk segíteni valakin. Főleg az onkológián értékeltem ezt igazán, ahol betegek nem jelentek meg a szakrendelésen, mert elhunytak és egy tollvonással kihúztak a listáról. A második gyakorlatomnak az első két hetét gastrointestinalis osztályon, a hátralévő két hétben pedig a lymphoma osztályon töltöttem. Belátást nyertem a kemoterápias kezelésekbe, annak mellékhatásaiba, illetve rengeteg studyba, clinical trialba. Meghatározóbb volt az utolsó két hete az onkológia rotációmnak, lymphoma és myeloma szakrendelésen voltam. Nagyobb szabadságot kaptam betegvizsgálat, referálás és dokumentálás szempontjából. Amikor pedig a repterén jártunk ismerős arcokat láttam, ugyanis hatalmas Roswell Parkos reklámok vannak kiplakátolva az itteni orvosokkal.

Valamiért nem tudok megbarátkozni a biztosításos rendszerrel, nekem idegen, hogy egy betegnek (akinek van biztosítása) x% önrészt kell fizetnie. Például az egyik betegnek minden egyes kemoterápia 800 USD-ba került, és gyűjtést szervezett neki a család. De legalább látni, itt se tökéletes a rendszer.

Valamiért itt elég nehezen tudják kiejteni a nevemet, ezért a legtöbbször úgy mutatkozom be mint Dóra (ez a középső nevem). De még ez se olyan egyszerű, voltam már Nora, Laura és a rávezetés hogy Dóra vagyok általában úgy zajlik, hogy mondom “like Dora the explorer” (ez egy gyermek rajzfilm).

Az időjárás tekintetében nagy szerencsénk van, azóta egészen enyhe idő volt és túl sok hó sem esett.

Utazás szempontjábol sem volt unalmas ez a hónap, jártunk Torontoban Péter bácsinál, Lacival pedig New Yorkban.

Toronto gyönyörű város azoknak, akik szeretik a pörgős nagyvárosi életet. Velünk tartott Adorján is. Megnéztük a Casa Lomat, Royal Ontario Museumot, az Aquariumot, CN tornyot, Torontoi egyetemet, a City Hallt és ezalatt rengeteg sétáltunk. Komppal átmentünk a Toronto Island Parkba, ahonnan látni a skylinet és a kompról néztük a naplementét. Csodálatos élmény volt nekem, aki még nem járt ennyire messze otthontól. Még ezeknél is többet ér talán, hogy megismerhettük Péter bácsit akinél jobb mesélővel rég találkoztam. Az estéinket vele töltöttük egy finom vacsora mellett és sok süti kíséretében. Megleshettük az áltála írt szakácskönyveket is!

New York egy másik univerzum, nagyon jól éreztük magunkat Lacival. Három napot voltunk ott, és egész nap mentünk megállás nélkül de nem is lett volna időnk pihenni illetve nem is azért mentünk oda. A nevezetességek 99% -át megnéztük, de ennyi idő alatt épp hogy Manhattant tudtuk felfedezni.

Ezen a pénteken pedig M. I. születésnapi buliján voltunk, ahol én személy szerint nagyon jól éreztem magamat.

Merkel Eperke

2017. február 4.

Útra keltünk

Kalandosan indult a második gyakorlatom, mivel egyszerre két osztályra is megkaptam a beosztásomat: mellkassebészetre és medical oncology-ra. Végül az előbbi győzött.  A munka itt reggel 6-kor kezdődött a betegek laborleleteinek és képalkotó vizsgálatainak átnézésével, majd egy gyors vizit után a műtők vagy az ambulancia felé vettük az irányt a fellow-k vezetésével. Egy buffaloi hallgatóval és egy rezidenssel osztoztunk a műtéteken. A műtőben aktívan bevontak a munkába, különösen Dr. H. és Dr. D. Már az első műtős napomon kezelhettem VATS közben a kamerát, később varrtam, varrógépet, bronchoscopot használtam, mediastinoscopiában segítettem. Műtétek közben a technikai lehetőségeken kívül az volt feltűnő, hogy folyamatosan tartották a kapcsolatot a hozzátartozókkal. Három hét várakozás után egy robot-asszisztált műtétet is láthattam, nagy élmény volt élőben látni Dr. da Vincit. :) Az időm nagy részét műtőben töltöttem, csak 2-3 napot voltam az ambulancián. Péntek reggelente nagyvizit volt, itt mindenkinek legalább egy beteget prezentálnia kell, valamint havonta Journal Club-ot szerveznek, ahol egy cikket kell összefoglalni. Nagyon jól éreztem magam a mellkassebészeten annak ellenére, hogy kimerítő volt minden nap 10-12 órát a kórházban tölteni. Rengeteget tanultam itt, így a bátraknak tudom ajánlani ezt a rotationt, a korai ébresztőhöz pedig hozzá lehet szokni (valamennyire).

Rögtön az első hétvégén kiszabadultunk Buffalo vonzáskörzetéből és elindultunk Péter bácsihoz Torontóba, aki a legendákhoz hű vacsorával várt minket. A városnézéshez csatlakozott hozzánk Adorján is. Három nap alatt majdnem sikerült végignéznünk a leghíresebb látnivalókat: Casa Loma, CN Tower, Royal Ontario Museum, Ripley’s Aquarium. Az Ontario Science Centerbe is eljutottunk, de sajnos nem jutott időnk rendesen körbejárni.

Következő hétvégén hokimeccsre mentünk, a Buffalo Sabres a Detroit Red Wings-el játszott. Izgalmas mérkőzés volt felejthetetlen hangulattal és az utolsó pillanatban a Sabres megszerezte a győzelmet.

Január végén Epivel három és fél napra New York-ba utaztunk. A Central Park mellett sikerült szállást találnunk, innen vágtunk neki reggelente a Nagy Almának. Előre megtervezett sorrendben, katonás tempóban jártuk végig Manhattant, minél többet szerettünk volna magunkba szívni a nyüzsgésből. Sétáltunk a Central Parkban, felmentünk a Rockefeller Centerbe és az Empire State buildingbe, elhajóztunk a Szabadság-szoborhoz, körbejártuk a Metropolitant és a Museum of Natural History-t, jártunk tengeralattjárón és anyahajón. Hazaindulás előtt még bementünk a MoMA-ba, nekem ez lett az egyik kedvencem a városban. Éjszaka értünk vissza Buffaloba, így kicsit kialvatlanul vágtam bele az utolsó pár napba a sebészeten.  Legközelebb a medical oncology-ról fogok jelentkezni.

Oroszlány László

2017. 02. 07.