Már el is telt az első hónap itt Buffaloban,
egészen elképesztő! Mondjuk dolgunk akadt bőven, unatkozni nem gyakran volt
időnk szerencsére és rengeteg élményt szereztünk már most, de azért ez
mégiscsak túlzás, hogy túl vagyunk az itt töltendő idő harmadán! Azt mondják,
jó társaságban könnyen telik az idő… Ez a négy hét a legjobb bizonyíték rá! Aki
vállalkozik erre a három hónapra, nemcsak szakmai tapasztalatot nyer egy
egészen más szemléletű medicinában, gyakorolja az angolt, de bulinak sem utolsó
ám! Még alig vagyunk itt pár hete, de már nehéz összeszámolni, hogy hány helyen
jártunk, mennyi szépséget láttunk, kikkel ismerkedtünk meg.
Kezdjük hát az
elején:
Szinte meg sem érkeztünk az első, igazi
buffalói csirkeszárny élményünkig! Ha jól emlékszem, az előző turnus diákjaival
50 darabot rendeltünk, azt hittük, még szeptember hátralevő részében is azon
fogunk dolgozni, de guiness rekord- idő alatt pusziltuk be páran ezt a
csekélyke adagot. Megérkeztünk, megismerkedtünk már pár emberrel, az itt élő
fiúkkal, Gyuszival, Nándival és Ádámmal, valamint az előző csoporttal,
Fannival, Edittel, Gáborral és Ernesttel, ettünk, ittunk, boldogok voltunk, hát
nyakunkba is vettük a várost, mint azt medikusként már annyiszor a kis magyar metropoliszainkban.
Kezdésnek nem is rossz, már egy napja itt voltunk. Jó lesz ez- gondoltuk. És
milyen igazunk volt! Ugyan az aznapi welcome party nem vonul be a történelembe,
de hétről hétre egyre jobb az effektivitásunk! Második hétvégén már fáradtan,
napi 10-12 óra intenzív munka ellenére pénteken masíroztunk el a legközelebbi
bárhoz, hogy kicsit jobban megismerjük egymást- esetleg másokat is. Már az
elejétől kezdve sejthető volt, hogy így lesz, de aznap este is olyan jól
éreztük magunkat együtt, mint azóta minden nap. Hálás vagyok a csoportért, a
három lányért, akikkel kijöhettem, szerintem mindenki sokat tanul egymástól, de
rengeteget nevetünk és szórakozunk együtt, egy igazi kis csapat vagyunk, azt
hiszem.
Következő hétvégén Péter bácsit látogattuk meg
Torontóban, aki ismeretlenül is olyan vendéglátásban részesített minket, hogy
azt intézményesíteni kellene! Egy hívás- négy lány 2 napos teljes ellátása. 92
évesen. Most jelenik meg a szakácskönyve két nyelven. Süt- főz, rohan a
lekvárért a pincébe, amint a fülébe jut, hogy nincs nekünk otthon. Seperc alatt
megesszük a nekünk készített hét fogásos ebédet és már ott sem vagyunk, irány a
város! Buffalo után katartikus élmény. Fények, hatalmas épületek, emberek az
utcán! Sok- sok ember! Imádjuk. Egy kevésbé felkapott New York. Amit 48 óra
alatt meg lehet nézni, azt mi bejártuk, de vár a munka, menni kell haza. Jövünk
még vissza Péter bácsi, ebből egy nem volt elég! Menni kell tovább, gyűjteni az
élményeket, lejárt a két hét general neurology, mehettem tovább a stoke
osztályra. Az arcok már ismerősök voltak, mindenki kedves, munka után kérés
nélkül hazavisznek, almát szedni hívnak… Valamiért nem erre számítottam, de épp
olyan medical studentek, mint mi! Figyelnek, tanulnak, igyekeznek, mindent
megtesznek a betegért, de pacsival köszönnek nekünk, vasárnap együtt bruncholunk,
vizsga után együtt ünneplünk, lesz ki hiányozzon akkor is, mikor hazamegyünk!
Ezen a hétvégén a méltán híres Niagara-
hajótúrát ámuldoztuk végig, jövő héten Sarasotába megyünk konferenciára, de a
listán van még egy- egy philadelphiai koncert, New York-i korcsolyázás télen és
még ki tudja, mennyi minden az új barátainkkal. Hatalmas élmény!
Merkely Petra
2016. 10.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése