Április a neurológián

Kedves Olvasó!

A cseregyakorlat második hónapját a Buffalo General Hospital-ban (BGH) töltöttem. Ennek során 2 hetet töltöttem neuro-ophthalmológián, 1 hetet a stroke, 1 hetet az általános neurológia osztályon.

 Mivel alapvetően szemészet érdekel, ezért nagyon örültem a lehetőségnek, hogy doktor L., neuro-opthalmológus professzor asszony fogadott 2 hétre. Hihetetlen érdekes esetei voltak, és maga a doktornő is hihetetlenül értelmes, okos valaki, így nagyon sokat tanulhattam tőle. Hozzá minden beteg időpontra érkezett, ezért a reggelek úgy indultak, hogy mindig megkérdeztem mikor érkezik az első beteg, és én is aszerint mentem be. Az én feladatom volt először kikérdezni és megvizsgálni a betegeket. Utóbbihoz a doktornő megtanította nekem az ophthalmoszkóp helyes használatát, amit igazán csak sok-sok gyakorlással lehet elsajátítani. Ezután a betegeket az OCT-hez kísértem el, vagy ha már volt OCT felvételük, akkor rögtön a doktornőnek prezentáltam az esetet. Természetesen aztán Dr. L. is megvizsgálta a betegeket. Sok-sok látótér, kettős látás vizsgálatot láttam, aminek kivitelezését később a doktornő nekem is megtanította. Ha volt a betegnek bármilyen aktuális vagy korábbi képalkotó vizsgálata (pl. MRI), annak eredményét közösen megnéztük, értelmeztük, mint ahogy az OCT felvételeket is. Emellett a doktornő sokat mesélt, hogy melyik betegnél, hogy jutott el a diagnózishoz, illetve ha bármilyen, adott esethez valahogyan kapcsolódó, korábbi érdekes esete eszébe jutott, azt is elmesélte, felvételeit megmutatta. Ezek túl azon, hogy nagyon érdekesek voltak, azért is élveztem, mert közben a doktornő saját szemléletét is átadta.  Továbbá nagyon, jó volt hallani, látni, ahogy a betegeivel kommunikál, kezeli őket. Számomra Dr. L. egész személyisége nagyon inspiráló volt. Egy-egy nap végén kaptam pár témakört is, például valamilyen ritka neuro-ophtalmológiai betegséget, differenciáldiagnosztikai kérdést...stb., hogy nézzek utána az irodalomban másnapra. Ezekről aztán mindig beszámoltam a doktornőnek, ő is elmesélte a saját tapasztalatait, hogy hány ilyen betege volt, mit tapasztalt náluk és ehhez hasonlókat. Sokszor pont úgy kaptam egy-egy témakört, hogy másnap pont egy olyan beteg érkezett a rendelésre. Szóval nagyon hasznos volt az is. Közben továbbra is részt vettem a neurológia osztály által szervezett csütörtök reggeli előadásokon, ahol szerencsémre pont szemészeti témák prezentálására került sor. 

Én és Dr. L.

Ezek után egy hetet az általános neurológiai osztályon töltöttem. Itt 4 rezidenssel és két amerikai orvostanhallgatóval voltam együtt, akik mind nagyon kedvesek voltak velem. Itt is úgy indult a nap, mint a gyermekneurológián, hogy minden reggel kaptam egy beteget, akit a vizitig ki kellett kérdezni, meg kellett vizsgálni, gyógyszerelését, egyéb más releváns adatait össze kellett írni. Ha esetleg a vizitig már mindennel végeztünk és a vizit picit később kezdődött, akkor a rezidensek mindig nagyon szívesen leültek velünk egy-egy témakört elmagyarázni. A főorvosnak itt is mindenki prezentálta a maga betegét/betegeit, aztán közösen indultunk el a vizitre. Mivel nagyon sok beteg volt az osztályon, illetve a vizit során minden betegnél végighaladtunk az egész neurológiai vizsgálatsoron, illetve az orvosok nagyon szívesen tanítgattak minket a vizit során is, a vizitek nagyon hosszúak tudtak lenni. Persze nagyon hasznosak is egyben. Ezen a részlegen minden reggel 8-ra mentem, és úgy általában 5-ig voltam benn.

Utolsó hetemet pedig a stroke osztályon töltöttem. Nagyon örültem, hogy volt alkalmam ezt az osztályt is látni, mivel a neurológián belül különösen fontosnak tartom a stroke témakörét. Itt volt alkalmam elsajátítani a NHISS-t (National Institutes of Health Stroke Scale), aminek segítségével meg lehet állapítani, hogy a beérkező betegnek mekkora a rizikója, hogy ténylegesen stoke-ja van-e. Itt minden reggel 7-kor indult a nap, amikor is az ügyeletes beszámolt róla, hogy az éjszaka során milyen betegek érkeztek az osztályra. Közben folyamatosan néztük a betegek képalkotó eredményeit is. Az átadás után mindenki itt is megkapta a beteget, akit itt is szintén meg kellett vizsgálni, majd prezentálni a főorvosnak. Itt gyakran napról napra követtük a betegeinket, hogy lássuk, hogy változik az állapotuk. Az osztály mindig nagyon mozgalmas volt, sok-sok beteggel. Mind a rezidensek, mind a szakorvosok nagyon sokat foglalkoztak velünk, tanítottak nekünk.

A stroke osztályon

Közben lassan már Buffalo-ban is melegedett az idő, de sajnos továbbra is volt olyan hétvége, ami hóviharral telt. A buffaloi egyetem szervezésével Wandával elmentünk egy „amish kirándulásra”. Hát vicces élmény volt a tipikus sárga amerikai iskolabusszal utazni, de az amishok életébe nem nagyon volt alkalmunk bepillantást nyerni. Inkább csak a boltjaikba vittek el minket, és közben egy hölgy mesélt róluk. Persze így is sok érdekességet megtudtunk róluk, illetve volt alkalmunk megkóstolni az amish fánkot is. Hát megvallom őszintén egyszer elég volt enni belőle. A kirándulás során ugyanakkor volt alkalmunk más egyetemi hallgatókkal megismerkedni, így barátkozunk össze Jack-kel, aki egyik hétvégén elvitt minket Olcott Beach-re, egy nagyon édes kis kikötőfaluhoz az Ontario-tó partján. A felhőtlen időben fantasztikus látványt nyújt itt a naplemente. Továbbá áprilisban a többiekkel együtt elutaztam Philadelphiába is. Nekem nagyon tetszett a város, nagyon sokszínű volt, sok-sok érdekes (jó értelemben :) ) emberrel találkoztunk ott.

Amish fánkok

Sajnos egy rossz dolog is történt a hónapban, mégpedig az, hogy az egyik biciklinket ellopták a szállás parkolójából. Szerencsére úgy alakult, hogy kaptunk egy másikat, de ezek után a bicikliket mindig felvittük a hetedik emeltre, a lakás teraszára. Sajnos lelakatolva se lehetett kinn hagyni a kerékpárokat, mert a lakatokat is már megpróbálták szétszedni, és sajnos idővel ez biztos sikerült is volna nekik. A BGH-ben szerencsére É. néni szobájához közel levő parkolóházban egy nagyon szép új, bekamerázott bringa tárolóhely van, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, ha ott van gyakorlata.

Olcott Beach

Buffaloban áprilisban is bármikor havazhat

Összességében nekem nagyon jól telt kinn a második hónapom is Buffalo-ban, a szemészeten különösen maradtam volna még tovább is. 

2016. április
Farkas Alexandra