Sziasztok!
Ebben a hónapban a Roswell Park Cancer Institute-ban voltam mellkas sebészeten. Általában reggel 6-ra kellett menni, és változó volt, hogy mikor mehettünk haza (volt, hogy délután 5-kor, de előfordult, hogy este 11-kor). Ezt leszámítva egy nagyon jó gyakorlat volt. Sokat lehetett tanulni az orvosoktól, mindig válaszoltak a kérdéseinkre, belevontak a mindennapi tevékenységekbe, és számítottak is arra, hogy orvostanhallgatóként asszisztáljunk a műtéteken, és hogy részt vegyünk az osztályos feladatokban (pl. nagyviziten referálás, Journal Club-on előadás, rendelőben besegítés).
A nagyvizit péntekenként van. Ezen általában elvárják, hogy a hallgatók is referáljanak egy-egy betegről. Ott szokott lenni az összes mellkas sebészet "attending", a rezidens (akihez be vagyunk osztva), az intenzív osztály valamennyi képviselője, a gyógytornász, a gyógyszerész, a "physician assistant"-ek és "nurse practitioner"-ek, és nem utolsósorban a beteg ápolója/ápolónője az osztályról. Többnyire arra kíváncsiak ezen a referálón, hogy miért van a beteg a kórházban, milyen műtéten esett át, hogyan érzi magát, objektíven mi észlelhető a beteg állapotán, és hogy mi a terv vele kapcsolatban. Ezt röviden és tömören kell elmondani (kb. 1-2 perc alatt).
Havonta egyszer van egy "Journal Club", amire az egyik doktornő kiosztogat cikkeket szakmai folyóiratokból a hallgatóknak, illetve rezidensnek. Ezeket el kell olvasni, és 10 percben röviden beszélni kell róla az "attending"-eknek, majd feltesznek kérdéseket. Bármennyire ijesztőnek is tűnik ez elsőre, nagyon közvetlen volt mindenki, és inkább beszélgetés-jellegű volt.
Ezen kívül mindegyik orvosnak van egy-egy rendelési napja, amikor meg lehet figyelni, hogy hogyan megy a betegeknél a pre-operatív felmérés, a poszt-operatív kontroll, és a “surveillance”. Emellett nagyon jó lehetőség volt azt is látni, hogy hogyan folyik itt is az orvos-beteg kommunikáció. Révén, hogy ez egy daganatos megbetegedésekkel foglalkozó intézmény, nemegyszer fordult elő, hogy rossz hírt kellett közölni a beteggel, viszont hasonló benyomást keltettek számomra itt a Roswell-ben is, mint a BGH-ben (a neurológia gyakorlatomon), abban, hogy kiváló színvonalban közvetítették az információt a beteg felé úgy, hogy a végső döntés a beteg kezében volt, és közben több lehetőség közül is választhatott.
A hétvégéken több programunk is volt:
Egyik vasárnap voltunk Filmore mellett egy magyar cserkésztábor zárónapján. Ott az erdőben voltak 10 napig a cserkészek, és az utolsó vasárnapi misére voltunk hivatalosak, ami egy Fenyőkatedrálisban lett megtartva. Nagyon különleges volt! :)
 |
| Erdő |
 |
| Fenyőkatedrális |
Utána elmentünk a Letchworth State Parkba, ami egy hatalmas nemzeti park, vízeséssel, szakadékkal, erdővel, uszodákkal és nyaralókkal.
 |
| Letchworth State Park |
 |
| Letchworth State Park – Genesee River |
 |
| Letchworth State Park – Vízesés |
 |
| Letchworth State Park – Híd |
 |
| Letchworth State Park – Szakadék |
Ezután az Abbey of the Genesee-be mentünk, ami egy apátság, ahol a papok kenyeret sütnek ("Monk's Bread"- nek hívják). A világ minden tájára szállítják, de itt a környéken a Wegmans-ben is található. Nagyon finom! :)
Augusztus végén pedig voltam az Erie County Fair-en.
 |
| Erie County Fair |
Ez egy tipikus Amerikai karnevál-szerű rendezvény, ami szinte olyan, mint a filmekben! Voltak hinták, plüssállatok, különféle étel-ital-fagyis kocsik, medvének beöltözött emberek, és egy nagyon jó trombita-zenekar. Voltak istállók tehenekkel, lovakkal, mindenféle állattal, és állítólag volt valahol vaj-szobor és óriás-zöldség ültetvény is. :)
 |
| Erie County Fair – Állatok |
 |
| Erie County Fair |
 |
| Erie County Fair |
 |
| Erie County Fair |
 |
| Erie County Fair – Medve |
2015. 09. 07.
Adeghate Jennifer
