Understand, Prevent, Cure…

… így szól a mottója az Urológia osztálynak, ahol a gyakorlataim második hónapját töltöttem. Ahogy ez a szlogen is jelzi, erre a három alappillérre helyezik a hangsúlyt a Roswell Park urológiai daganatokra (prosztatarák, hólyagrák, veserák) specializálódott osztályán. A reggeli kezdés itt már sokkal barátságosabb volt, pár korai műtéttől eltekintve reggel 8 órakor kezdődött egy átlagos nap. Lehetőségem volt mind a klinikán, mind pedig a műtőben is segédkezni; tapasztalni a ,,Roswell way” azaz a helyi módszerek és szemlélet sajátos kombinációját. Egészen elképesztő volt látni, hogy milyen részletes és használható adatbázissal rendelkezik a kórház a betegekkel kapcsolatban. Ez egyrészt megkönnyítette a betegellátást másrészt pedig a Roswell Park együttműködve a többi nagy amerikai rákkutató és gyógyító intézettel olyan ajánlásokat tudott így kidolgozni, ami új szintre emeli az itt ellátott betegek esélyeit és életkilátásait.

Már első nap elképesztő volt látni a klinikán, hogy az új betegekkel való beszélgetés és szokásos betegfelvételek után az orvosok elkezdték böngészni a nemzeti rákkutató regiszterüket, hogy az itt felhalmozott gyakorlati tudás alapján eldöntsék, hogy melyek azok a beavatkozások amelyek a legtöbbet segítenének a betegen. Ezután újra visszamentek a beteghez és elmondták, hogy a várható életkilátásoknak, életkornak, egészségi állapotnak, daganatos stádiumnak megfelelően milyen kezelést ajánlanak. Itt az utolsó a szón van a hangsúly: az orvos itt kezelési ,,csomagot” ajánl, amiből a beteg választ aztán miután teljes körűen tájékoztatva lett az állapotáról. Kifejezetten jónak tartottam, hogy a betegek így beleszólhatnak a kezelésükbe. Gyakori érv ez ellen, hogy a beteg nem tudja orvosilag megítélni az állapotát, azonban azt tapasztaltam, hogy a betegek túlnyomó többsége nagyon jól tájékozott (és az orvos által aztán tájékoztatott) volt és egy olyan beteg sem volt, aki véleményem szerint nem azt a kezelést választotta, ami orvosilag is indokolt és a legmegfelelőbb lett volna.

A műtő légköre is nagyon izgalmas, volt lehetőségem DaVinci robotos prosztata és hólyag műtéteket is látni, valamint bemosakodhattam segíteni a nyitott műtéteknél is. Elképesztő volt látni Dr. G. műtéteit, aki benne volt abban a csapatban, amelyik a sebészeti robotot fejlesztette még a kétezres évek elején. Szokták mondani, hogy Hültl Hümér a szike Paganinije volt, tehát akár azt is mondhatjuk, hogy Dr. G. pedig a robotos műtéteké! :)

Időm nagy részét Dr. S. mellett töltöttem, aki egy elképesztő figura, a betegei imádják, ami nem meglepő, hiszen nagyon jól kommunikál, és törődik a betegeivel. Én is nagyon jól kijöttem vele, szinte mentorként foglalkozott velem ebben az egy hónapban, volt szerencsém első asszisztensként több műtéten is részt venni vele. Mikor pedig klinikán voltunk, akkor részt vehettem a betegfelvételben, egyre nehezebb feladatokat adott, aminek köszönhetően sokat fejlődtem és úgy éreztem, hogy én is már-már része vagyok a klinika napi működésének, amit borzasztóan élveztem.

Már korábban is hallottam róla, hogy elérhető az orvostanhallgatók számára egy, a DaVinci robot kezelését tanító kurzus. Egy kis utánajárással sikerült is megtalálni ennek a módját, így elvégeztem a kurzust, így a hónap végére egy oklevéllel és sok tapasztalattal is gazdagodtam! :)

Természetesen ebben a hónapban is igyekeztünk minden lehetőséget megragadni az utazásra, így sikerült eljutnom Bostonba, New Hamsphirebe, az Atlanti-óceán partján lévő Rockportba, Washingtonba, a Letchworth State Parkba, Fillmoreba egy 5 évente rendezett nemzetközi magyar cserkész dzsemborira és misére valamint életem egyik legnagyobb bakancslistás programját is sikerült összehozni, ami egy amerikai foci meccs volt.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített ezekre a helyekre eljutni, hatalmas élmény volt minden egyes utazás és hétvége!

 

Harvard Medical School, Boston

New Hampshire a visszapillantóban

Rockport és az Atlanti-óceán legrégebbi kikötője

Kapitóleum

Obeliszk

Fehér Ház

Mirror Lake

Arlington temető, az amerikai hősök nyughelye

Letchworth State Park Falls

Jubileumi nemzetközi magyar cserkész dzsembori

Buffalo Bills amerikai foci meccs

2015. 08. 30.

Schlőgl Simon

This is America avagy work hard, play hard!

Sziasztok!

Schlőgl Simon vagyok, VI. évemet kezdem Buffalo-ban az HMAA cseregyakorlatával. A SOTE hallgatójaként először erről a lehetőségről a balatonfüredi HMAA konferencián hallottam, ezért ajánlom minden érdeklődőnek, hogy látogasson el a konferenciára, sok hasznos és fontos információt kaphattok!

Itteni gyakorlataim első hónapját a mellkas sebészeten kezdtem a Roswell Park Cancer Institution-ben. Roswell Park egy híres amerikai sebész volt, a legenda szerint mikor Buffalo-ban merényletet követtek el az akkori amerikai elnök ellen, ő műtőben volt, és inkább tisztességgel befejezte az éppen zajló műtétét, és ezzel megmentette a betege életét, minthogy otthagyja a műtétet, és az amerikai elnökhöz siessen.

Maga a mellkas sebészet egy rendkívül érdekes és jó tapasztalat volt számomra, egészen felkészít az ,,életre”. Reggel 6-ra kellett bejárnom, amihez kicsit nehéz volt az elején hozzászokni. A hidegzuhany akkor jött, mikor reggel 6:00-tól (4:00-ás keléssel) este 21:00-ig asszisztáltam majd 21:30-ra hazaértem! Ennek ellenére minden pillanatát élveztem még az ilyen napoknak is, le is írom, hogy miért!

Minden nap egy hasonló koreográfia alapján zajlott: 6:15-re érkezett a rezidens, akihez be voltunk osztva, neki kellett 6 és 6:15 között kiírnom az amerikai orvostanhallgató társammal a laborértékeket, és szólni neki, ha valami gyanúsat észleltem a betegnél. Később rájöttem, hogy még hatékonyabb ez a módszer, ha előtte beszélek az aneszteziológus kollégával, aki éjszaka ügyeletes volt, ugyanis ők sokszor tudtak olyan információkat is a betegről, ami még nem volt az elektronikus kórlapban. Maga az elektronikus kórlap és az erre felépített rendszer borzasztóan tetszett, mindent elértem a betegről pár kattintással.

Ezek után következett a reggeli vizit, ahol minden bent fekvő beteget megvizsgáltuk a rezidenssel közösen, és elterveztük az aznapi kezelési tervüket. Döbbenetes volt hallani az orvos-beteg kommunikációt, ahol minden egyes esetben érvényesült az az eddig általam főleg tankönyvekben olvasott szemlélet, hogy a beteg és az orvos partner a gyógyítás során, a beteg tájékozottan beleegyezhet a kezelési tervébe, kérhet alternatívákat, mondhat nemet is! Ez még szembetűnőbb volt azokon a napokon, amiket a klinikán töltöttem járó betegekkel.

A vizit után általában műtőbe mentem, ahol lehetőségem volt minden nap legalább egy műtétre bemosakodni, volt olyan nap, amikor többre is. Mivel a gyakorlatom alatt az osztályon voltak olyan szakorvosok, akik nyaraltak, és éppen nem volt szakorvos jelöltje az osztálynak, rengeteg feladat hárult ránk, orvostanhallgatókra is, amit nagyon élveztem. A betegek mozgatásától kezdve az általános sebellátáson, varráson, laparoscopos és thoracoscopos kamerák kezelésén át mindent csinálhattam. Folyamatosan egyre nehezebb és komplexebb feladatokat kaptam. Dr. D. és Dr. H. igazi mentorok voltak, a végén egy esetet volt lehetőségem első asszisztensként kettesben végigcsinálni Dr. D.-vel, ami egy életre szóló élmény volt.

Természetesen a gyakorlat mellett hétvégente és néha hétköznapi is jutott idő a szórakozásra, kirándulásra, ismerkedésre.

Már a gyakorlat legelején megkóstoltuk a Buffalo Chicken Wings-et, a helyi specialitást.

S. Istvánnak és S. Ágnesnak köszönhetően volt lehetőségünk elmenni a Canal Side-ra, ahol hajókázhattunk egyet majd egy közös vacsorára is meghívtak minket, amit még egyszer is nagyon köszönünk!

Július negyedikén, az egyik legnagyobb amerikai ünnepen, a függetlenség napján szintén a Canal Side-ra látogattunk. Hatalmas élmény volt az óriási tűzijáték.

M. Katinak és M. Lászlónak köszönhetően ellátogattunk a Niagara vízeséshez, ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt! Nagyon köszönjük, hogy ezt megtapasztalhattuk!

Szintén M. Katinak és M. Lászlónak hála eltölthettünk együtt egy közös vacsorát, ahol fergeteges hangulat volt, Buffalo magyarjainak apraja-nagyja ott volt, és beszélgetett, ismerkedett velünk, ami hatalmas élmény volt!

Egy karitatív séta keretében pedig sikerült ingyen baseball jegyeket szereznem a Buffalo Bisons meccsére! Páratlan hangulat volt a stadionban!

Nagyon köszönöm a lehetőséget az HMAA-nek, minden elképzelésemet és várakozásomat már most túlszárnyalta ez az egy hónap és 2 még hátra van! :) :) :)

2015. 08. 11.

Schlőgl Simon

Summer in Buffalo

A nyár gyönyörű Buffalo-ban. Már az első benyomásaim alapján éreztem, hogy nagyon fogom élvezni rögtön az első hónapom:

-          az emberek már reggel rám mosolyognak az utcán, de akár még köszön is egy-egy szembejövő gyalogos – igen, hétfőn is :);

-          a lakás, amit a HMAA bérel a diákoknak rendkívül kényelmes, tágas, jól felszerelt, fantasztikus kilátással a városra és központi fekvéssel;

-          számtalan programmal vár Buffalo a nyáron, melyet a helyiek sokan látogatnak is

Ennyit elöljáróban, és akkor nézzük kicsit részletesebben, mi is várt itt Buffalo-ban.

Érkezés után a szükséges papírok beszerzése és tennivalók elintézése T. Éva néni segítségével problémamentesen zajlott. Az első hétvégén rögtön tiszteletünket tettük a méltán híres Anchor bárban, ahol megkóstoltuk a helyiek büszkeségét, a Buffalo csirke szárnyakat. Kihagyhatatlan :).

A gyakorlatomat a Roswell kórházban (Roswell Park Cancer Institute) kezdtem, onkológiával. Két hetet töltöttem hematológia osztályon, majd két hetet emlő és urológia osztály közt megosztva. Egy átlagos nap reggel 8-tól délután 4-5-ig tartott. A főorvosok éppolyan segítőkészek, mint a rezidensek. Ez volt az első legszimpatikusabb benyomásom. Bár mindennap több oldalas beteglistával dolgoztunk az ambulacián, mindig jutott ideje az orvosoknak az én vagy más diákok kérdéseinek megválaszolására. Rengeteg érdekes esettel lehet találkozni és néhány csont biopsziát is láthattam. A betegeket mindig egy rezidenssel láttuk először, anamnézisfelvétel és vizsgálat után a főorvosnak is prezentáltunk, és együtt mentünk vissza a beteghez. Az onkológiát mindig távoli területnek éreztem, de ez után a gyakorlat után sok minden értelmet nyert, ami könyvből nem megtanulható. Ezen kívül az orvosok betegkhez való empátiája és kommunkációja lenyűgöző volt, nagyon tanulságos.

Mind a négyen vagy az RPCI-ba vagy a Buffalo General Hospitalba (BGH) járunk. Ez a két kórház egy 30-40 perces séta a lakástól. Nyáron ez nagyon kellemes a közeli kis utcákban, amik maximálisan biztonságosak. Második héten én is vettem egy biciklit. A későbbi turnusoknak itt szeretném mondani, hogy legalább úgy vigyázzanak a biciklikre, mint mi tettünk azt :), nagy segítség, ha van a háznál néhány kétkerekű. Kórháznál érdemes az őrzött parkolók biciklitárolójához lezárni, itthon pedig a teraszon tartani. Főleg nyáron érdemes járni-kelni a városban, több garázs vásárba lehet botlani, amiket csak ajánlani tudok, jópofa és hasznos dolgokat lehet beszerezni.

A helyi HMAA tagok rendkívül segítőkészek és vendégszeretőek, több vacsora meghívást is kaptunk, amit ezúton is hálásan köszönünk. Ezen kívül a várost is megmutatták nekünk illetve a Niagara vízeséshez is elvittek minket, ami egy életre szóló élmény :).

 

 

Nyáron érdemes délutánonként, hétvégén a városban körülnézni, csütörtökönként ingyenes koncerteket adnak a déli városrészben, a Canalside-on. A közelben több helyen is lehet strandolni az Erie tó partján, amik nagyon hangulatosak. A belvárosi élet ilyenkor nagyon aktív, rengeteg ember van az utcákon, különösen az Elmwoodon és környékén rengeteg jó kávézó, étterem és söröző van.

Köszönöm a lehetőséget,

2015. 08. 06.

Kornafeld Anna