2015. július 3., péntek

Oncology rotation



A második hónapban onkológia gyakorlatra jártam a Roswell Parkba, itt Rosette megadja a beosztást, hogy melyik osztályokra kell menni, de egy-egy napra át lehet kérni magad más osztályokra is, szerintem érdemes minél többet látni.
Az onkológiáról is többen írtak már előttem, így amit szeretnék kiemelni, az itt is a nagyszerűen működő beteg központú szemlélet. Ez nem csak a konkrét beteg ellátást jelenti, hanem a kórház egész hangulatát. A lobby-ban élő zene megy, kényelmes fotelek vannak, szinte minden nap van valamilyen plusz program pl. jókedvre derítő kutyákat hoznak be, ékszer vásárt rendeznek. Egy betegre kb. 1 óra jut, az orvosok nagyon tapintatosan, de egyértelműen válaszolnak a legnehezebb kérdésekre is.
Az orvosok itt is segítőkészek, néhány attending délutánonként átbeszél a rezidensekkel egy-egy daganat típust és a kezelés aktualitásait, ezeket érdemes elcsípni. Nagyon érdekes a heti egyszer megtartott multidiszciplináris reggeli konferencia, ezen mindenképp érdemes részt venni. 
Összességében mindkét gyakorlat nagy élmény volt, örülök, hogy nem csak a lexikális tudásom bővült.
Buffalo nem csak a kórházi gyakorlatról szól, hanem az utazásról is, egy picit még erről szeretnék mesélni. :)
A szuperjófej lakótársaim megvártak minden nagyobb úttal, így együtt mentünk el Washingtonba – aki a tavaszi turnusban van, mindenképp próbálja elcsípni a cherry blossom festival-t, nekünk sikerült, és annyira szép volt, hogy tényleg nincsenek rá szavak. :)
Megnéztük a Niagarát, és Toronto-t: azt hiszem már Annamari is említette, hogy a papírokra nagyon kell ügyelni! Toronto hatalmas, és úgy érzem rászánhattunk volna még egy hétvégét, hiszen csak pár óra busszal, és a látnivalókon túl a város hangulata is elképesztő.
Sz. Laci szüleinek hála egészen Arizonáig utaztunk, és megnéztük Montezuma-t, Sedona-t és ami a leggyönyörűbb volt, a Grand Canyon-t. Ezúton is szeretném megköszönni ezt a lehetőséget.
A gyakorlat végén én Bostonban aztán New York Cityben töltöttem néhány napot, nagyon jól éreztem magam, bár a vége felé már kezdett honvágyam lenni. :) A két város közt ajánlom a vonatozást, mert mivel az állomások a központban vannak időben kb. ugyanannyi az út, és valamivel olcsóbb is, mint repülni.
Nagyon köszönöm Annamarinak és a két Lacinak, hogy ilyen emlékezetessé tették ezt a két hónapot, nagyon örülök, hogy megismerhettelek Titeket!
A HMAA-nak is szeretném megköszönni a lehetőséget, nagyon sokat tanultam, és életre szóló élmény volt ez a két hónap!
A buffaloi programot pedig mindenkinek ajánlom!

2015. 07. 03.

Gógl Aliz

Neurology rotation



Gógl Aliz vagyok, a SOTE-n tanulok. Két hónapot tölthettem Buffaloban. Április elején érkeztem, és az első hónapban neurológia gyakorlatra jártam.
A hosszú repülőút alatt elkezdtek zakatolni a kérdések a fejemben: milyen lesz három ismeretlen emberrel lakni, mennyire lesz nehéz egy amerikai kórházban helyt állni, és hasonlók - de mikor megérkeztem és a többiek nagy mosollyal és nagyon finom vacsorával vártak tudtam, hogy nagy kaland kezdődik, és semmi gond nem lesz.
Nagyon szerencsés vagyok, mert három szuper embert ismertem meg Annamari, H. Laci és Sz. Laci személyében, és a jó csapat kellett ahhoz, hogy kihozzuk a maximumot ebből a lehetőségből.
Kellemes meglepetés volt, hogy a lakás mennyire kényelmes, jó állapotban van, hatalmas terasszal. Szerencsére mindkét gyakorlatom viszonylag közel volt – kb. 30 perc séta távolságra. Buffalo-ban a közlekedés megoldása a legnehezebb, ezúton is köszönjük Evelynnek, hogy rengeteget segített ez ügyben.
Mivel a többiek már egy hónapja ott voltak, nekem elég könnyű dolgom volt, hiszen ők már otthonosan mozogtak Buffalo-ban, tudták hogyan lehet eljutni bevásárolni, a kórházba, hol lehet jókat enni, stb…
Az első napok a szokásos papírmunka elintézésével teltek, aztán elkezdtem a gyakorlatot. A neurológiáról már rengeteget írtak előttem, a szokásos két hét általános neurológia – két hét stroke team felosztásban vettem részt én is. Tőlem a neurológia elég távol áll, és mikor kimentem kicsit zavarban voltam pl. a betegvizsgálattól. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, és ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy Buffalo-ban csinálja ezt a gyakorlatot. Én két amerikai hallgatóval jártam be, az attending-ek mindenkit megtanítottak magabiztosan és alaposan beteget vizsgálni, a vizitek során átbeszéltük a nagyobb kórképeket, és cikkeket kaptunk, amikből megismertük a fontosabb kutatásokat. Nagyon tetszett, ahogyan a hallgatókat tanítják – kaptunk egy mappát, amiben összefoglalók vannak az alapvető vizsgálatokról, és betegségekről; bármikor lehet kérdezni, és mindig szívesen válaszolnak; nincs rossz válasz, ha nem tudsz valamit akkor megnyugtatnak, és elmagyarázzák az adott dolgot; az orvosiban ha épp nincs munka valaki mindig szívesen átbeszélt velünk egy-egy témát, vagy MRI és CT képeket nézegettünk.
A kórház felkészültsége hihetetlen volt: egyszer egy burmai nénit hoztak be a rokonai, senki nem beszélt angolul, és a burmai nyelvnek is egy speciális fajtáját beszélték. A vizsgálóban levő kihangosítható telefonon 10 perc alatt kapcsoltak egy olyan tolmácsot, aki az ő dialektjükben, folyamatosan fordította a beszélgetést az orvos és a beteg között.
A legjobban az tetszett, hogy itt tényleg minden adott, hogy a beteg legyen az első. Minden kérést meghallgatnak, minden problémára megpróbálnak megoldást találni. A betegek felvilágosítására mindig van elég idő és türelem, a hozzátartozókat is bevonják, és majdnem minden fontos információra kiterjed - akár az éppen folyamatban levő kutatások várható eredményére is. Minden orvos-beteg beszélgetésnek akkor van vége, amikor a van még kérdés? –re a válasz az, hogy: nem, köszönöm, mindent értek.
Az első hónap gyorsan eltelt, és kezdődött a második: az onkológián. folyt köv. :)

2015. 07. 03.

Gógl Aliz