Kalandozások Amerikában

Sziasztok!

Kiss Krisztina vagyok, és 2013 tavaszán volt szerencsém 4 hónapot Amerikában tölteni. Azért négy hónap, mert a hatod év utolsó 2 gyakorlatát teljesítettem Buffaloban, és valami hihetetlen szerencse folytán 1 hónapot csúszott a kinti gyakorlataim kezdése. Így 1 hetet töltöttem Washington D.C.-ben, majd 2 hetet New York City-ben, mire megérkeztem április elején Buffaloba. Az előző két városhoz képest éles volt a váltás (már-már „csalódás”), de életem legjobb 3 hónapját töltöttem Buffaloban.

Gyorsan a gyakorlatokról: én 4 hetet töltöttem a Women & Children Hospital gasztroenterológia osztályán, majd 3 hetet ugyanitt a radiológiai osztályon.

Az első 4 hétben végtelen mennyiségű alsó és felső endoszkópos vizsgálatot láttam, néha még ki is próbálhattam a vizsgáló eszközt. Heti 1x volt a szövettani leletek kielemzése, ill. az osztály munkatársainak minden héten volt megbeszélés. Ez egyik alkalommal nemzeti ételek bemutatásával végződött, azaz minden munkatársnak valami „hazait” kellett főznie. Ebből is kiderül, hogy igen sok külföldi munkatárs volt. Természetesen a legfinomabb a litván túrós palacsinta volt.

A következő 3 hétben Dr. T. szárnyai alá kerültem a radiológián, ahol nagyon sokat tanultam. Dr. T. Angliából származik, és talán az európai gyökerek miatt, nagyon jóban lettünk, e-mail-ben azóta is tartjuk a kapcsolatot.

A következő egy hétben szerencsém volt Dr. M. munkáját megfigyelni a neurológia ill. neuroradiológia témakörben. És a nagy tanulság az volt számomra, hogy magyar mentalitással, hozzáállással és tudással amerikai körülmények között (értem itt az anyagi, ill. tárgyi feltételeket) professzionális szinten lehet gyógyítani.

Az utolsó 4 hetet pedig a General Medical Center neurológiai osztályán töltöttem.

DE!!!! Ami sokkal érdekesebb, azok az élmények!

Áprilisban elég rapszodikus volt az időjárás, ami igen csak korlátozta a szabadidős tevékenységek lehetőségeit.

Nekem volt egy törzskocsmám, a Milkie’s on Elmwood. Minden pénteken élő zene volt, ahol nagyon kedves emberekkel ismerkedtem össze, és mivel minden pénteken ott voltam, 1 hónap után már kedves ismerősként üdvözöltek. Itt szereztem az egyik zenekartól egy igazi amerikai nemzeti zászlót és leltem olyan barátokra, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Jenny (a kocsma menedzsere) bemutatott a barátainak, elvitt grill-partyra, csajos estére, a Niagara Vízeséshez és shoppingolni az Outlet Centerbe. És a búcsú bulimat is ő szervezte, megannyi apró ajándékkal meglepve, sok embert meghívva.

Májusban már melegedett az idő, júniusra pedig kifejezetten nyárias lett a hangulat. Én is voltam 2 hétvégét Torontoba, és nekem nagyon tetszett. Hipermodern város, drágább az USA-nál, de nagyon jól éreztem magam ott. Azért, ha mentek minden hivatalos iratot vigyetek magatokkal, mert engem mind a 2 alkalommal alig akartak visszaengedni, és elég kellemetlen, ha egy busznyi ember várja, hogy rendeződjön a határátkelés.

Nekem Chicago tetszett a legjobban, talán azért, mert akkor már igazi nyári időjárás volt.

Buffaloban érdemes kipróbálni a hot chicken wings-et, megnézni a Niagara Vízesést. Nem vagyok egy nagy sportrajongó, de aki szezon alatt tölti kint a gyakorlatait érdemes megnézni egy hoki meccset és én egy baseball meccsre is beültem (bár ez utóbbi nem volt túl izgalmas). Tavasszal van a Pride Parade (homoszexuálisok felvonulása az Elmwood-on), igazi fesztivál hangulattal, kedves emberekkel, érdemes megnézni, hogy kint nincs szükség egy ilyen rendezvény biztosításához rohamrendőrökre…

Összefoglalva a 4 hónapot, azt gondolom, hogy az anyagiak miatt az amerikai egészségügy olajozottabban működik, mint a magyar, de én nem tapasztaltam nagy különbséget sem elméleti sem tapasztalati tudás szempontjából.

Az élmények, amelyek a kirándulásokon és a hétköznapokon, azonban felejthetetlenek. Velem az orvosok (az angol radiológus szakorvost leszámítva) nem igazán barátkoztak. A kórházon kívül azonban sikerült helyiekkel összebarátkoznom, akik megmutatták, hogyan telnek az átlag hétköznapok egy amerikai városban. Mit csinálnak az emberek szabadidejükben, miről beszélgetnek péntek esténként egy sör mellett.

Érezzétek nagyon jól magatokat, kedves Leendő Ösztöndíjasok!

2014. 07. 06.

Kiss Krisztina

Gyakorlataim Buffaloban...

A második gyakorlatom a neurológia volt, melyet szintén a Buffalo General Hospital-ban végeztem. A négy hét ideggyógyászat gyakorlat két hét általános neurológiára és két hét sürgősségi, stroke neurológiára bomlott. A stroke team tagjaként eltöltött két hétben akut esetekkel foglalkoztunk. A teamünket két medikus, négy rezidens és két szakorvos alkotta. Reggel a rezidens kiosztotta a betegeket: minden beteghez beosztott egy-egy diákot, rezidenst és egy szakorvost. Általában két saját beteg jutott egy napra. Ha egy beteg több napot bennmaradt, akkor végig ugyanaz a diák-rezidens-szakorvos hármas vizsgálta. Reggelenként megvizsgáltuk a kiosztott beteget, majd 10 óra körül összeült a team és megbeszéltük az eseteket, majd körbementünk és a szakorvos is ellenőrizte a pácienseket. A nap hátralévő részében a bejövő akut eseteket, valamint a konzíliumokat láttuk el. A sürgősségi esetek ellátását nagyon élveztem, tetszett a gyors vizsgálat és döntéshozás, melyekkel a beteg későbbi életkilátása és életminősége nagymértékben javítható. Ez alatt a két hét alatt nagyon jól elsajátítottam a megfelelő képalkotó eljárásokat és általános szintű értékelésüket, illetve New York Állam stroke scale-jét, melyre utána a stroke kezelése felépíthető. Ezeket nagyon hasznos dolgoknak tartom, és egy általános orvosnak nagy biztonságot adnak az akut neurológiai esetek megítélésében.

Ezt követően két hét általános neurológia következett. A neurológiai fekvőbeteg-ellátás különbözik a hazai rendszertől, a fekvőbetegek ellátása napi felülvizsgálatokkal történik, ami leginkább egy állandó vizithez hasonlít. A rendszer itt is hasonló a stroke team reggeljeihez, a hallgatók betegeket kapnak, akiket alaposan megvizsgálnak, majd referálnak. Így a neurológiai betegvizsgálat elsajátítására ez remek lehetőség. Majd az egész csapat körbejárja az összes beteget. A szakorvosok mindenhol újra megvizsgálják a betegeket, magyaráznak a hallgatóknak, pontosan tájékoztatják a betegeket minden kérdésükre felelnek. Itt is lehetőség volt egy adott pácienst tovább követni, ami alatt meg lehetett figyelni a betegség progresszióját. Az ilyen lehetőségekkel az adott betegségek nagyon jól megtanulhatóak és egy életen át tartó tudást biztosítanak a hallgatóknak. Itt is, mint a belgyógyászat gyakorlat keretében minden héten több előadást hallgathattunk meg, ahol sokat lehetett tanulni, mert nem ritka betegségekről szóltak, hanem általános neurológiai elváltozásokról és hasznos, praktikus mindennapi dolgokról. Külön kiemelném, hogy a neurológiai rotációt amerikai hallgatókkal végeztem, akiktől nagyon sokat tanultam mind a megfelelő hozzáállásról, mind a gondolkodásmódjukról.

            Az utolsó gyakorlatom az orvosi onkológiai volt. Ezt egy másik korházban végeztem, a Roswell Cancer Institute-ban, mely Észak-Amerika egyik legkiemelkedőbb rákkutató intézete. Mindenekelőtt szeretnék pár sort írni az attitűdről, ahogy az emberek a rákról gondolkodnak. Itt a rákkutatást és gyógyítást egy óriási harcnak tekintik, rengetek kitartással a kutatásban és a gyógyításban. Mindenhol reklámozzák és kampányolnak, hogy egyszer győzni fogunk a rák fölött. Ami valószínűleg így is van. Számomra hihetetlen az az eltökéltség és a lelkierő, ami mind a betegekből, mind az egészségügyi személyzetből árad. Ez az attitűd rengeteget segít a betegek gyógyulásában, és tudják, hogyha őket még nem is tudják meggyógyítani, szívesen járulnak hozzá kutatásokhoz, hogy előrevigyék a tudományt, és talán egy következő generáció daganatos betegeinek már könnyebb legyen. A gyakorlat során egy rezidenssel minden nap számtalan beteget vizsgáltunk meg, követtük az értékeit és a gyógyszerelését. Nagyon sokat tanultam egyes daganatos megbetegedésekről, főleg az urológiai és a nőgyógyászati elváltozásokról. Ezt a gyakorlatot nagyon hasznosnak tartottam, mert rengeteget tanulhattam a hozzáállásról, a kitartástól, és sajnos a rossz hírek közléséről. Néha lelkileg megterhelő volt, de rengeteget profitáltam belőle.

            A kötelező gyakorlatokon kívül még sikeresen elvégeztem egy robotsebészet tanfolyamot. A tanfolyam három lépcsőn és rengetek állomáson át vezetett el addig, hogy gyakorolhattam a DaVinci roboton és vizsgát tehettem a robot alapvető használatából. Ez a tanfolyam egy kis betekintést engedett az orvostudomány és főleg a sebészet jövőjébe.

            A kirándulásainkat és fakultatív élményeimet képekkel mondom el, mert egy kép ezer szó és az ide akkor ki se férne.

         

            Összefoglalva a kinti élményeimet elmondhatom, hogy olyan dolgokat ismerhettem meg, amelyekkel máshol nem lett volna alkalmam. Úgy érzem, a kint megszerzett tudás, egy életre elkísér majd, és nagyon sok helyzetben válhat majd hasznossá. Így ezúton is szeretném megköszönni, hogy lehetőségem nyílt és segítséget kaptam a csereprogram elvégzésére.

2014. 07. 08.

Nagy Kristóf

PS.: Még néhány kép Californiából: