2014. november 28., péntek

A Sarasota – Neurológia - Toronto tengely







A második hónapot a Neurológián töltöttem. A rendszer ugyanaz, mint a korábbiaknál: két hét stroke, két hét general neurology. A sarasotai konferencia a gyakorlat második hetére esett, így a stroke teammel csak egy hetet töltöttem. (OMG Sarasota!!) Ezalatt újratanultam az agyi érrendszert és ellátási területeket, ami után könnyen lokalizálni tudtam a léziókat már a képalkotó előtt. A neurológiában a stroke azon állapotok egyike, amit minden orvosnak fel kell tudnia ismerni, tényleg. A lokalizációt pedig itt lehet a legjobban megtanulni, és ezt otthon is nagyon komolyan veszik, úgyhogy készültem otthon is. Az általános neurológián természetesen többféle beteggel lehet találkozni, csak néhányat felsorolnék: epilepszia, ALS, vasculitisek, sclerosis multiplex. Életemben először láttam szekunder generalizált státuszban levő beteget, és a terápiáját is egy életre megtanultam.
Minden reggel nyolcra érkeztünk medikusok, amikor is kiosztották a betegeket. A vizit (rounding) általában ebéd után szokott indulni, az ebédnek pedig itt is megadják a módját és idejét. Mivel ebéd előtt mi sokszor már végeztünk az egy-két betegünkkel, így hosszabb üresjáratok gyakran előfordultak. Ezekre az időkre érdemes csatlakozni egy szimpatikus rezidenshez, akinek általában még bőven van dolga ilyenkor is. Ezt akkor is érdemes, ha mondjuk a beteg annyira dysarthrias, hogy nem értesz egy szót sem az anamnézisfelvételkor.
Ismételt alapigazságként mondanám, hogy az ember annyit kap ettől a gyakorlattól, amennyit belerak. Ha nincs kedved alaposan megvizsgálni a beteget, senki nem jár utánad, a referáláskor az attending sem szúr le, hogy ezt meg azt miért nem csináltad meg, így viszont tanulni sem lehet sokat. Élni kell a lehetőséggel, és minél több beteghez bemenni, azokhoz is akár, akikről reggel elmondták, hogy érdekesek, de nem te kaptad őket. Ez néha nehéz és erőt kell vennie az embernek magán, de ha nem csinálod, akkor könnyen el tud menni úgy egy nap, hogy azt érzed, semmit nem csináltál. Szóval proaktivitás, előre!
A sarasotai hetünk fantasztikus volt, most is épp arra a 30 fokra vágyom, miközben esik a hó és nem lehet közlekedni Buffaloban. :) Szakmai szempontból nézve sok rendkívül érdekes előadás hangzott el, a baráti hangulat pedig megkönnyítette az aktív részvételt is. Az idén először különálló diákszekcióban előadni is pozitív élményként maradt meg, nagyon jó volt hallani a szervezők és a ’seniorok’ elragadtatását a fiatal előadóktól. Mi, buffaloi diákok segítettünk a helyszíni regisztrációban. Őszintén, egy mondatban? Sarasota miatt már megéri az őszi turnusban jönni! :)
Az utolsó hétvégén meglátogattam F. Péter bácsit Torontoban, aki mindig nagyon szívesen fogadja az aktuális buffaloi diákokat, és nem csak szállást ad, de a legújabb gasztronómiai remekeit is elkészíti. Az egyik este a Toronto Symphony Youth Orchestra játszott Tschaikovskyt és Faurét, amire szerencsére Péter bácsit is el tudtam vinni egy igen kedvezményes jeggyel. (ezt a linket ajánlom figyelmetekbe: https://www.tso.ca/en-ca/TSOUNDCHECK/default.aspx) Másnap, ugyanezen a honlapon intézve, a Toronto Symphony Orchestra koncertjére is el tudtam menni, ami szintén zseniális volt. Toronto tele van galériákkal meg múzeumokkal, amik nekem már nagyon hiányoztak, úgyhogy számomra Toronto leginkább ezek végiglátogatásából és az esti koncertekből állt (cultural recharge).
Miközben ezt írom, Buffalo-t épp ismét ellepi a hó... :)

2014. 11. 27.

Fenyves Bánk

2014. november 20., csütörtök

30 fokos Sarasotából a jégbe dermedt Niagaráig…



…avagy a második hónap. Miután véget ért a 4 hetes gyermekneurológia gyakorlat, ideje volt „átköltözni” a Roswell Park Cancer Institute-ba, amiről említettem múltkor, hogy kicsit messzebb van, mint a gyermekklinika. Bár elsajátítani és széles körű részletes tudásra szert tenni a rákos betegek gyógyításában 4 hét alatt sajnos lehetetlen, az onkológia diszciplína felületét ezalatt a 4 hét alatt csupán kapargatni tudtam, de ettől függetlenül hasznosnak éreztem. A gyakorlat fő előnyének a betegekkel való hatékony kommunikáció megfigyelésének lehetőségét tartom, ami talán a lexikális tudás bővítésénél is fontosabb.
A napok nagyjából azonosan pörögnek: 9 körülre kell megérkezni, majd a nurse practitioner-rel vagy physician assistant-tel (néha akár egyedül is!) megnézitek az időpontra érkező betegeket, akik legtöbbször kemo vagy sugárkezelés alatt követett betegek. Ezután referálni kell az attending-nek (főorvos), majd együtt újra visszamentek a beteghez megbeszélni a dolgokat.
Dél körül ebédszünetet is kapunk – a kórház étterme szerintem nagyon szuper, érdemes oda járni. A főcsarnokban leledzik egy Dunkin Donuts is, ahol a fánkokon kívül (egyszer legalább mindenképp kipróbálni!) klasszikus bageleket is lehet kapni. (Bár így zárójelben megjegyzem, hogy elég addiktív mind a kettő.)
Sokan írták már előttem is, hogy az őszi turnus résztvevői mehetnek az egy hetes sarasotai HMAA konferenciára, ami egy tengerparti szállodában (Lido Beach Resort) került megrendezésre. Nekünk a repülőjegyet kellett állni illetve a szervezőmunkában kellett segédkezni. Elő is adtunk mind a négyen a fiatal előadók szekciójában. Esténként pedig mindig volt valami program: elmentünk ide-oda vacsizni, mászkáltunk a belvárosban vagy csak ücsörögtünk a tengerparton. (Ha HMAA konferenciától független tengerparti üdülő szemszögéből nézem, nekem nagyon szimpatikus volt, hogy abszolút nyugi van a tengerparton, egyáltalán nincs heringkonzerv effektus.) Szóval, ha őszi turnusban jössz ki, bármennyire is értelmetlennek tűnik a szeptember közepei indulás előtt strand és nyári ruhát pakolni, mindenképp szoríts egy hétnyi adagnak helyet! :)




Visszautazásunk iróniája vagy épp szimbolikája (?) a buffaloi landoláskor megfigyelhető havazás volt, illetve a taxisofőr ideges megjegyzése az egész napos hózáporokról. Hát igen, „vissza a régi kerékvágásba”, gondoltam belépvén az ajtón, amikor az „otthon édes otthon” szürrealitása fogadott.
Hozta olyan szerencsésen az élet, hogy barátom meg tudott látogatni két hétre, így kicsit elutaztunk a Niagara vízeséshez pár napra. Ha nem csak pár órára szeretnél leugrani (hidd el, több napi program sűrűsödik azon a viszonylag kisebb helyen!), hanem meg szeretnél szállni valahol, mindenképp ajánlom a Gorge View nevű hostelt! ;-) A vízesésen kívül, kb. 1 óra gyaloglásra van a Niagara Whirlpool, ami szintén gyönyörűszép, bár már maga a gyalogtúra alatt látható panoráma miatt is érdemes lejárni ezt a rövid(ebb) távot.

2014. 11. 20.
Tényi Dalma

Snowstorm in Buffalo - VIDEOBLOG

 

1 perc videózás a teraszon és lásd... :)
Cikk az Index.hu-n 2014. 11. 19.

Cikk és Riport - NBC News - 2014. 11. 19.

2014. november 18., kedd

My second rotation with Da Vinci....



Sziasztok!

A 2. rotációmról szeretnék kicsit mesélni. A Roswell Parkban nőgyógyászati onkológián voltam, a műtőbe beosztva. A sokszor emlegetett Da Vinci robot tényleg nem semmi! A pókkarokkal nagyon finoman tudtak dolgozni, és élmény a műtéteket 3D-ben nézni. :) A végén pedig gyakran megengedték, hogy a portok helyét zárhassam. A különböző orvosok más-más öltéstípust használtak, így többfélét is gyakorolhattam. Néhány érdekes laparoszkópos és nyitott műtétet is volt alkalmam megfigyelni, és asszisztálni.


 Megkérdeztem, mehetnék-e a klinikára, amikor nincs műtét. Az indiai Dr. L.-vel és Zs. Emese, magyar nőgyógyásszal voltam, akivel az ambuláns betegeket is kikérdezhettem, referálhattam.  Keddenként ½ 5-ig igyekeztünk végezni az összes vizsgálattal, számítógépes regisztrálással, mert utána conference volt, ahol megbeszélték az összes előző heti beteg kezelését, műtétét.




Október közepén egy kedves amerikai barátnőm elvitt minket a Letchworth State Parkba, ami kb. 1,5 órára volt autóval. Ha van lehetőségetek, ide mindenképpen érdemes elnézni! A beceneve ennek a helynek: Grand Canyon of the East, és valóban fantasztikus volt a folyó által kialakított kanyargós völgy és a 3 vízesés! Különösen szép volt az őszi táj is. Nem volt túl sok időnk, és hatalmas volt a park, de lett volna lehetőség felfedezni a turistaösvényeket is.  


Amit még mindenképpen érdemes megemlíteni: a sarasotai HMAA konferencia. Érdekesek voltak az előadások, naponta kb. 12-14 volt, nagyon színes palettával. Kedden mi kerültünk sorra, hogy előadjuk a kutatásunk eredményeit 15 percben. Délután 2-3 körül pedig kezdődtek a közös programok (pl. teniszezés, amerikai-magyar vízilabda) vagy a partra mentünk. Florida tényleg gyönyörű volt a pálmafákkal, óceánnal és a kellemes 25-30 fokos meleggel! Itt a kilátás az ablakunkból: 


Az egyik novemberi hétvégét pedig New York bejárásával töltöttem. Sajnos elég kevés volt az idő, és 8,5 óra a buszút, de mindenképpen megérte, nagyon hangulatos város! 


2014. 11. 18.

Seprenyi Kati

Bizonyára, mint leendő buffaloi diák,…




… Te is a papírmunka halommal, mint az ezer lépcsős vízumügyintézés, dékáni ajánlólevelek és infection control certificate-tel fogod kezdeni a történetet. Írhatnék erről, hogy hogy s mint mit érdemes, de nálamnál sokkal érthetőbben és jobban leírták már ezt a régebbi diákok. Különben sem kockáztatnám meg, hogy tanácsot adjak én, aki három kerülő úton intézte a vízumot (dombornyomott kártya kell és a SEVIS western union készpénzbefizetés sem működik) és aki sikeresen otthon hagyta a DS-2019-et – majd hat órát körmötrágott a repülőn, vajon beengedik az országba és egy órát szobrozott az immigrationnél a határon. (Beengedtek.) Igen, legnagyobb tanulság, hogy MINDENT, amire szükséged volt a gyakorlat megkezdéséhez, hozz el Buffaloba – a repülőúton pedig ne rakd be a becsekkolt nagybőröndbe.
Szóval… megérkezvén, az első gyakorlaton a gyermekneurológia osztályon voltam, ami a Hodge Streeten lévő Children’s Hospitalban található. Bevallom, kellemes volt a 15 perces laza séta reggelente – szemben a Roswell Parkkal, ahol bizony az én kényelmes tempómmal 40-45 perc az út. Mivel neurológusnak készülök, kifejezetten érdekelt ez a gyakorlat. Úgy érzem nagyon sokat tanultam nemcsak a beteggel (néha 4-5 éves kisgyermekkel és akcentussal hadaró halálra vált szülőkkel) való kommunikációval kapcsolatban, hanem maga a terápiás különbségek megfigyelése is érdekes volt. 8 körül kezdődött a nap, 3 amerikai diákkal voltunk ott medikusok – mindenki kapott beteget, akiket meg kellett nézni a kórház különböző osztályain (mátrixrendszerben működik a gyermekneurológia, olyan, hogy ’gyermekneurológia osztály’ nem létezik) majd a főorvostól függően rögtön vagy 2-3 óra múlva referálni kellett a megfigyelt dolgokat – ezután megbeszéltük az eseteket, kérdéseket kaptunk, és felállítottuk a terápiás tervet majd következett a (néha 3 órásra nyúló), minimum másfél órás vizit. A hónap végét egy neurológia teszttel zártuk, amit Éva néninél kellett megírni – semmi konzekvenciája nem volt, de érdekes volt megnézni, mégis milyen egy amerikai orvosegyetemen egy vizsgateszt (nagyon nem olyan, mint nálunk).
A tapasztalatom az volt, hogyha ezt a gyakorlatot választod, nagyon sokat fogsz tanulni (és ez nem a szokásos kötelező kampányszöveg), és körülbelül 8-9-től délután 4-ig leszel benn – nem igazán az a gyakorlat, ahol rendszeresen 1-kor befejeződik a nap (de természetesen, ha bármi intéznivaló van, probléma nélkül elengednek). Én fél5-5 körül értem haza minden nap és elég rendesen leszívva leginkább DVDzésre volt már csak energiám. Van egy jó kis könyvtár az Elmwood Avenuen, a Crane Branch Library, ahol ingyenes a beiratkozás és elég nagy film és sorozat DVD kollekciójuk van – rendszeres vendég vagyok ott hetente többször. (Másik lehetőség a Netflix, de online fizetés paranoia miatt nem mertem bevállalni. De tudom, hogy nincs igazam, ez az opció is jól működik amúgy.)
A másik jó tanács, hogy bármi legyen, mindenképp zsúfolj bele minden létfontosságú dolgot a bőröndödbe, amikor jössz. Ne hagyj otthon például télikabátot a közelgő hideg évszak előtt, mert az amerikai posta készséggel nyújtja meg a 10 napos kiszállítási időt 6-7 hétre. (Bár végül megérkezett, de volt 2 fázós(abb) nap. :) Óóó és e sorokat írván jelenleg szakad kinn a hó, szóval a következő turnusnak melegen ajánlom az aláöltözős-legmelegebb vízálló télikabát-sapka-sál-kesztyű kombinációt. Elég hideg tud itt lenni, na.




Egyik hétvégén kirándulni mentünk a Letchworth Nemzeti Parkba, amit ajánlok Nektek is meglátogatni. Jó másfél óra autóútra van, egész napos kirándulós program.

2014. 11. 18.
Tényi Dalma