Rövid helyzetjelentés a második hónapból...

Én az Roswell Park Cancer Institute urológiai osztályán folytattam a gyakorlatomat, Dr. S. csapatában. Petivel együtt csináltuk ezt a gyakorlatot és nagyon jól telt. 

 

Ez a rotáció csakúgy 4 hét volt mint az összes többi. A csapatban rajtunk kívül még 2 fellow volt, Tareq Szaud-Arabiából és Dmitry Oroszországból. Nagyon jó hangulatú gyakorlat volt, és olyan műtéteket láttunk, amit otthon még évekig biztos nem fogunk. Da Vinci nevű robottal végezték a  műtétek egy részét, amiket mi 3D-ben követtünk a TV képernyő előtt. Oktatási szempontból nagyon jó volt 3D-ben követni az eseményeket, HD minőségben nézhettük, és az anatómiai képleteket nagyon jól lehetett látni. A napok általában reggel 7:30-kor kezdődtek, néhány alkalommal kezdtünk korábban. A gyakorlat mellett lehetőségünk volt gyakorolnunk egy szimulátoron a ‘robotic assisted surgery’-t, amit mindenkinek ajánlok, nagyon érdekes volt. Egyébként a robottal végzett műtétek mellett volt lehetőségünk asszisztálni nyílt műtéteknél, illetve mi végeztük a hasfal zárását minden műtét után. 

   

Emellett voltunk kirándulni Philadelphia-ban, nagyon jó kis hely, mindenkinek ajánlom, ha tud látogasson el oda. Illetve kirándultunk egyet Niagara Falls-on, a határig kocsival mentünk, ott leparkoltunk és gyalog mentünk át a város kanadai részére, onnan gyönyörű a kilátás a vízesésre.

2014. 05. 25.

Forgó Gábor

Első hónapom Buffaloban...

Kedves Blog Olvasók!

Kristófnak hívnak és Budapesten fejezem be a tanulmányaimat augusztusban. Márciusban érkeztem Buffalo-ba vonattal, mert későn jutott eszembe, hogy New York-ból Buffalo-ba is el kellett volna repülőjegy. Ezért maradt a vonat, ami 8 óra utazás, de ISIC kártyával csak 50 USD. (www.amtrak.com)  Így körülbelül 300 euróba került Budapestről Buffaloba az utazásom. Amikor leszálltam a vonatról kicsit könnyes volt a szemem, mert szakadt a hó. De ez nem volt gond, mert volt időm megszokni a következő két hónapban a havat :). Azt mondják, hogy nem volt ilyen hideg a tél az utóbbi harminc évben, és nem szokott májusig tartani, úgyhogy azért ne ijedjetek meg. A lakás, ahol laktunk Buffalo belvárosában van, és diák lakásnak tökéletes. Az első hét ügyintézése után, a következő hétfőn megkezdtem az egy hónapos hospitalist gyakorlatomat a Buffalo General Hospitalban.

A kórház körülbelül 25 perc séta a lakástól, biciklivel csak 10 perc. Reggelente fél kilencre jártam, valamikor három és hat óra között jöttem el. Ez változó volt mert sokszor más emberrel voltam. A hospitalistok belgyógyászok, akik körbe-körbe járnak a kórházban, megvizsgálják a különböző osztályokon fekvő betegeiket és kezelik a belgyógyászati betegségeiket. Gyakran előre küldtek, hogy vizsgáljam meg a betegeket és aztán referáljam. Mindamellett, hogy sokat tanulhattam az orvosi kommunikációról, és az itteni orvos-beteg kapcsolatról, sokszor csak ültem, és néztem, ahogy az orvosok végzik az adminisztrációt. Ez azért volt, mert ezen a részlegen megszűnt a rezidensek oktatása, úgyhogy én voltam az egyetlen hallgató, rajtam kívül mindenki szakorvos volt. Sokszor úgy éreztem, hogy ez  megnehezíti az orvosok életét, de mindent megtettek azért, hogy mindent megmutassanak, amit tudnak, és oktassanak ahogy tudnak.  Ennek ellenére, nektek sajnos mar nem lesz lehetőségetek hospitalist gyakorlatot végezni, valószínűleg én voltam az utolsó hallgató, aki ezt megtehette. Összefoglalva azt mondhatom, hogy élveztem az itt töltött első hónapot, sokat lehet tanulni, de nem gondolom, hogy a lexikális tudás az, amiből a legtöbbet fejlődtem.

Március végén ellátogattam New York-ba, ismételten vonattal. így az utazás körülbelül 100 USD volt, szállást meg Coachsurfingen kerestem, ami ingyenes. (www.coachsurfing.com) Még sosem jártam ezelőtt Amerikában, szóval nagyon fájt a nyakam a felfele nézéstől. Óriási élmény volt, kicsit sokkos állapotban voltam végig. Az első hónapban beiratkoztam egy konditerembe, ami lakástól körülbelül 15 percre van. Havonta 25 USD-ért nagyon sok sportolási lehetőséget biztosítanak az úszástól kezdve a kőkemény gyúráson át a ping-pongig. Szóval ha a tanulás mellett akartok egy kicsit mozogni is, remek lehetőségnek tartom.

 Ennyi volt a beszámolóm az első hónapról, próbáltam olyan információkat leírni, ami hasznos lehet, remélem valamennyire sikerrel jártam. Ha vizsgáztok, akkor kitartást, és utána meg feledhetetlen nyarat!

2014. 05. 22.

Nagy Kristóf

Buffalo vol. 1

Március elején érkeztünk meg Buffaloba Gáborral egy kis kalandos úttal a hátunk mögött. Volt egy kis probléma az Amszterdamból induló járatunkkal (kilyukadt a gép szárnya :)), így egy nap amszterdami városnézéssel összekötött vesztegelést követően érkeztünk csak meg. Az előző turnussal, Nórival, Gergővel és Edével azért még találkoztunk, akik azonnal tartottak egy kis gyorstalpalót a buffaloi hétköznapokról (hova menjünk vásárolni, enni, szórakozni stb.) 

Másnap reggel felkerestük Éva nénit, aki amiben csak tudott segített nekünk. Nekünk az oltásokkal nem volt semmilyen problémánk, gyakorlatilag a Mantoux próbán kívül (2 Mantoux próba volt szükséges az elmúlt egy évben és nekünk csak egy volt) minden rendben volt, így az első hétfőn már meg tudtuk kezdeni a gyakorlatokat. Még aznap Pista bácsi kivitt minket a campusra, ahol bejelentkeztünk az egyetemi rendszerbe és megkötöttük a szükséges biztosítást.

Hétfőn a Buffalo General Hospitalban neurológia gyakorlattal indítottam a 3 hónapos buffaloi kintlétemet. Egy reggeli eligazító előadás keretében egyrészt megtudtuk, hogy kit milyen osztályokra osztottak be (a magyar hallgatók general neurology és stroke osztályokon mozognak), másrészt egy részletes neurológiai betegvizsgálati oktatásban is részesültünk. Emellett kaptunk segédanyagokat és egy könyvet is, amelyek segítségével szerintem egy nagyon gyakorlatias neurológiai tudás sajátítható el.

 Az első két hétben a general neurology teammel (aminek tagja volt egy attending, három (+/- 1) rezidens és három orvostanhallgató) dolgozhattam együtt. A hallgatók feladata általában az attendingtől, tehát a szakorvostól függött. Volt olyan szakorvos, aki a betegek felvételén, kivizsgálásán és prezentálásán túl napról napra témákat osztott ki közöttünk, amiből másnapra egy rövid beszámolóval kellett készülni. Ugyanakkor volt olyan is, aki egyenesen leszidta a rezidenst, amiért hallgatókra bízta betegek állapotának nyomon követését. A két hét alatt 6 szakorvos fordult meg az osztályon (általában hetente forognak, ebben a két hétben valamiért többször cserélődtek), így a feladatunk a fenti skálán váltakozott. Egy átlagos nap reggel 8 órakor kezdődött, ekkor megkaptuk mely betegeket kell megvizsgáljuk/nyomon kövessük, prezentáljuk. A szakorvosok reggel 10 órától délután 1 óráig tartó intervallumba kezdték meg a vizitet, ami gyakorlatilag onnantól kezdve kitöltötte a napunkat egészen a nap végégig, úgy délután 4-5-ig. Közben általában a betegek kapcsán felmerülő betegségeket megbeszéltük, MR/CT képeket nézegetünk.

A második két hétben a stroke teammel lehetettem. Ez a véleményem szerint sokkal hasznosabban és intenzívebben telt, mint az első két hét a general teammel. Egyrészt az üresjárat sokkal kevesebb volt ebben a két hétben, másrészt a csapat minden tagja folyamatosan magyarázott a hallgatóknak. Gyorstalpaló MR elemző oktatásban részesültünk, vicces történetek segítségével a neurológia egy két-bonyolultabb részét is elsajátíthattuk Dr. C. jóvoltából és persze a team nevéhez híven a stroke-ról is egy általános orvos számára több, mint elegendő tudást gyűjthettünk.

Összességében nagyon tetszett a gyakorlat, a stroke teamet mindenképpen csak ajánlani tudom mindenkinek!

2014. 05. 20. 

Lázár Péter

Első hónapom Buffaloban

Buffalo

Az első hónapomat a Roswell Park Cancer Institute, Medical Oncology osztályon töltöttem. A gyakorlat 2 részre volt osztva, a gyakorlat első felét a Breast Clinic-en töltöttem, a második felét pedig a Lymphoma/Myeloma Clinic-en. A kórház nagyon modern, rendkívül jól felszerelt. Az itt dolgozó orvosok, nővérek, asszisztensek nagyon segítőkészek és kedvesek voltak kivétel nélkül. A gyakorlat megkezdése előtt részt vettem egy training-en, ahol a kórház számítógépes rendszeréhez kaptam belépési jelszót illetve elmagyarázták, hogyan működnek az adminisztratív dolgok itt. A legérdekesebb, hogy itt nem gépelnek az orvosok, hanem telefonba diktálnak, mindenki a saját diktálási kódjával, így több idejük marad a betegekre.

A gyakorlat során főleg follow-up betegekkel foglalkoztunk, néha pedig újonnan diagnosztizált betegekkel találkoztam. A napi rutin során az éppen aktuális rezidenssel vagy fellow-val először a soron következő betegeket vizsgáltuk, majd referáltuk az attendingnek (szakorvos). Miután referáltunk, a szakorvossal együtt visszamentünk a beteghez és megbeszéltük a további kezelési tervet. A szakorvosok szinte naponta váltakoztak mind a Breast Clinicen, mind pedig a Lymphoma/Myeloma Clinicen. Volt olyan szakorvos, aki megengedte, hogy saját magam vizsgáljak, és referáljak betegeket ezek után pedig saját magam diktálhattam, ami óriási élmény volt.

Jó volt látni, hogy nem jelentett gondot egy MR felvétel kérvényezése, hihetetlen gyorsan teljes körű kivizsgálást végeznek minden betegen, akiknél szükségesnek gondolják, nem kell semmilyen vizsgálatra heteket, hónapokat várni. A kórház dolgozói nagyon jól képzettek és naprakészek voltak.

Összességében tetszett ez a gyakorlat, csak ajánlani tudom.

2014. 04. 27.

Forgó Gábor