2014. április 11., péntek

A második félidő



A sebészet gyakorlat után a gyermekgyógyászat gyakorlatomat kezdhettem meg a WCHOB gyermek neurológiai osztályán.
Már az első héten feltűnt, hogy itt bizony aktívabb munkát várnak el, mint a sebészeten. A többi amerikai orvostanhallgatóval együtt minden nap kiselőadást kellett tartsunk egy olyan betegségről, amely aktuálisan előfordult az osztály páciensei között. Ez mindig alapos felkészülést igényelt, így ezentúl a délutánjaink is szorgos munkával teltek.
A második héten nagyon lelkiismeretes szakorvost kaptunk. Dr. F. nagyon sokat foglalkozott velünk diákokkal. Az a nagy megtiszteltetés ért minket Edével, hogy ránk bízták a hetente egyszer megtartott osztályos referáló anyagának előkészítését, és az előadás megtartását. Eleinte kicsit féltünk a feladattól, ugyanis mindez másnapra kellett, de egy nagyon hosszú nap és a rezidensek segítsége után másnap készen álltunk életünk első amerikai prezentációjára.
Az előadások nagyon jól sikerültek, a feltett kérdésekre is tudtunk válaszolni.
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk az osztály orvosaitól, Dr. F. is azt mondta, hogy ha lenne a diákok között díjazás, akkor mi mind a magyar, mind az amerikai diákok között aranyérmesek lennénk.
A következő hetek viszont sajnos nagyon unalmasak voltak, ugyanis az új rezidensek egész délelőtt az egyik vizsgájukra tanultak, így nem sok érdekes dolog történt velünk az idő hátralevő részében.
Én saját szervezés útján két napot eltölthettem a kórház kardiológiai részlegén Dr. L. felügyeletével, ami nagyon hasznosnak bizonyult számomra.
A maradék hétvégéket utazással töltöttük. Nórával eljutottunk Toronto-ba, Chicago-ba és New York City-be is. Nagyon jól esett ilyenkor egy kicsit elmenekülni a zord, szürke és havas buffaloi időjárás elől.  Sokkal nagyobb kedvvel dolgoztunk egész héten, amikor tudtuk, hogy hétvégén újabb utazás vár ránk.
A gyakorlatok végeztével sikeres da Vinci vizsgát tettem. Ennek az oklevelére azóta is várok. A neurológia gyakorlat végén mindhárman sikeres írásbeli vizsgát tettünk.
Az este folyamán T. Éva néni meghívott minket magához egy búcsúvacsorára, ahol nagyon finom magyar ételeket készített nekünk.
Nagyon jól éreztem magam ezalatt a három hónap alatt. Még ha szakmailag nem is volt mindig annyira hasznos, mint arra számítottam, mégis egy örök élménnyel és sok új baráttal lettem gazdag, így csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy éljenek ezzel a kiváló lehetőséggel.

2014. 04. 07.




T.-V. Gergely