Nőgyógyászat gyakorlat a Roswellben

            A Roswell Parkban a nőgyógyászati onkológián töltöttem az utolsó hónapot. Ha hasonló terveitek vannak, azt vegyétek figyelembe, hogy itt csak nőgyógyászat és csak onkológia van, tehát szülést, terhesgondozást, stb nem fogtok látni. Én egy napra átkéredzkedtem egy másik kórházba, ahol Dr. M. István magyar szülész-nőgyógyász dolgozik, nála láttam egy császármetszést, meg utána a rendelőjében terhesgondozást is.

            A napunk reggel jó korán,átlag fél hét - hétkor indult, de volt, hogy reggel hatra rendeltek be. Egy gyors vizit az attending-gel, majd mindenki átnézi az aznapi műtétre váró betegeket. A műtő fél nyolc körül indul, háromnál előbb sose jöttünk ki. Lehet még menni az ambulanciára, ahol napi 50-60 beteget néznek meg, olyan nagyon sok mindent nem engedtek csinálni, párszor a bimanuális vizsgálatot igen.

            A műtőben sokszor mosakodhattam be, bár mindig volt rezidens, és nyilván ők elsőbbséget élveztek. Tehettem be katétert, branült, itt is volt bimanuális vizsgálat. Számomra meglepő volt, hogy amikor először kérdeztem, tehetek-e be branült, a nőgyógyász supervisor-öm azt mondta, hogy úgy tudja,én nem érhetek beteghez. Ezen fennakadtam, és elmagyaráztam neki, hogy de igenis érhetek beteghez, mert van felelősségbiztosításom (malpractice insurance), mire mondta, hogy akkor oké. Ez a gyakorlat közepén derült ki, szóval lehet, hogy az elején azért nem nagyon ajánlgatták, hogy csináljak ezt meg azt, mert azt hitték nincs biztosításom. Szóval ha ide kerültök, tessék hangsúlyozni, hogy van biztosítás, és engedjenek titeket beteghez nyúlni. Nem minden orvos van vele tisztában, milyen státuszban vannak ott a magyar hallgatók.

            Ilyen apróbb fennakadásoktól eltekintve nagyon jól telt a gyakorlat, napi 8-10 órát benn voltam, főleg totalis abdominalis hysterectomiák voltak salpingo-oophorectomiával, illetve ennek a robotos megfelelője. Volt pár curette, illetve laparoszkópos oophoropexia, és láttam egy condyloma acuminatum eltávolítást, olyat képzeljetek el, ami a bőrgyógy könyvben van, csak háromszor akkorában. Szóval voltak érdekes dolgok. Az anesztesekkel érdemes összespanolni, van köztük pár nagyon jófej.

            Összességében nagyon élveztem ezt a gyakorlatot (is), szóval tudom ajánlani, főleg ha a nőgyógyászat és annak is a műtétes része érdekel valakit.

2014. 01. 29.

B. Anna

Buffaloi élmények - a kezdetekről...

December 11-én érkeztem meg Buffaloba. Mivel már hosszú ideje tudtam, hogy azon szerencsések között vagyok, akik lehetőséget kaptam a kiutazásra, nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a kinti gyakorlat.

Az utazás sajnos nem sikerült teljesen zökkenőmentesen. Késő este, a reptérre való megérkezés után kellett azzal szembesüljek, hogy a bőröndöm elkeveredett, és csak másnapra várható. Végül két napot kellett rá várni.

A megérkezés után lehetőségem volt találkozni az előző turnus három tagjával. Ők annak ellenére, hogy nem sokkal előtte tudták meg, hogy aznap este érkezem, nagyon kedvesen fogadtak. Már az első este sok hasznos tanáccsal láttak el. Megtudtam, hogy mik azok a nehézségek, amelyekkel ők szembesültek, hova és hogyan érdemes utazni és arról is megnyugtattak, hogy habár ez a 3 hónap nagyon hosszúnak tűnik, gyorsabban el fog repülni, mint azt képzelem.

Másnap megmutatták nekem a kórházat, és bemutattak T. Éva néninek.

December 12-én érkezett meg B. Ede.

A lakás sajnos borzalmas állapotban volt, amikor megérkeztünk. Mindenhol vastagon állt a kosz, a konyhaszekrényekben több éves lejárt élelmiszerek, és az előző turnusok megunt és itt hagyott ruhái voltak. A fiókokban a legkülönfélébb papírokon és kacatokon kívül több kibontott rozsdás sebésztűt is találtunk... Ezért Edével az első napokat a takarításnak szenteltük. Két nap alatt körülbelül 12 nagy zsáknyi szemetet szedtünk össze, a szekrényeket kipakoltuk és letakarítottuk.

Az első pénteken T. Pista bácsi segített nekünk elintézni a biztosítást az egyetem északi campusán. Arra érdemes figyelni, hogy a biztosítás minden hónap közepétől a következő közepéig érvényes. Így ha valaki például 13-án érkezik meg, akkor is köteles kifizetni az arra a hónapra szóló kb. 100 dollárt. A következő héten részt vettünk egy kötelező orientation-ön.

A gyakorlat kezdése nem volt problémamentes. Mi vagyunk az első turnus, akik nem kaptunk külön kártyát a Roswell Parkba. A kártya, amit kaptunk, azon kívül, hogy tartalmazza a nevünket, semmire sem tudjuk használni. Semmit sem nyit, még műtősruhát sem lehet vele szerezni.

Én személy szerint rengeteget szenvedtem a különböző oltások elintézésével. Erről sajnos senki sem írt korábban, és a többi turnus hallgatói is azt mondták, hogy nem törődtek vele túl szigorúan a kórházban. Már az első alkalommal mindketten kaptunk egy-egy MMR és influenza oltást. Nekem szükségem volt a PPD-m megújítására is. Emellett, mivel nem volt biztos, hogy valaha is voltam bárányhimlős, kellett csináltassak egy titert. A vérvételre másnap mentem vissza. Ennek az eredményére, az ígéretekkel ellentétben, nem egy napot, hanem négyet kellett várni. Addig maradtak a hosszú séták, és a város felfedezése.

Az eredmény alapján úgy gondolták, hogy mégis szükségem lenne egy újabb oltásra. Fontos, hogy mindent olvassatok el, amit aláírtok, ugyanis a papíron világosan szerepelt, hogy az MMR és a bárányhimlő oltást vagy egy napon adják, vagy négy hét különbséggel. Erre figyelmeztettem a nővért, aki meglepetten vette tudomásul, hogy ilyen létezik, így az oltást csak később kaptam meg.

Sajnos még ekkor sem tudtam kezdeni, mert az ünnepek miatt nem volt elég orvos az osztályon, emiatt nem tudtak senkihez sem beosztani.

A karácsony nagyon szépen telt. Már az első hétvégén hallhattam a kétszeres Grammy-díjas Buffalo Philharmonic Orchestra-t. Mégis egy jó nagy adag keserűséggel indultam a denveri rokonokhoz, mert így akár otthon is tölthettem volna a karácsonyt, de a kedvességük mindenért kárpótolt. A hideg buffaloi időjárás után felüdítő volt a kicsit enyhébb coloradói időjárás.

A sebészet gyakorlatot az urológián kezdtük meg. Az én mentorom, dr. G., aki a robotos sebészeti képzést vezeti, nagyon elfoglalt ember. Emiatt sajnos nem nagyon volt ideje arra, hogy velem foglalkozzon. Amikor már mindenki, orvosok és nővérek is tudták a nevemet, ő még akkor is csak "med student"-nek szólított. Az idő nagy részét Edével a műtőben töltöttük, ahol rengeteg robotos operációt láttunk. Annyira megtetszett nekünk, hogy elhatároztuk, hogy részt veszünk egy robotos tréningen. A labor költözése miatt csak január 27-én tudunk kezdeni.

Egy ideig úgy tűnt, hogy új lakásba fogunk költözni. S. Ágnes volt is a lakásban, felmérte az állapotát, és megnézett két másik lakást is. De az ügyintézés sajnos megakadt, így maradtunk a Lexington 18-ban.

A gyakorlaton nagyon sokat tanulunk, többször lehetőséget kaptunk bemosakodásra is. Az orvosok, akik sokszor ugyanúgy más országból jöttek, akárcsak mi, mindig nagyon segítőkészek, türelmesek, és szívesen magyaráznak.

A szilvesztert csendesen töltöttük Ede új barátaival.

A január eleji sarki hideg két napig nem tette lehetővé, hogy kilépjünk a lakásból. A tévét korábban megszereltük, így nem ért miket váratlanul a helyzet, jó előre fel tudtunk készülni. Viszont be kellett lássuk, hogy az egyrétegű ablakok nem sokat érnek, amikor kinn -30 °C és szélvihar van.

A következő pénteken érkezett meg K. Nóra.

Másnap hármasban kibuszoztunk a Niagara vízeséshez. Sajnos egy ajándékbolt kivételével minden be volt zárva vízesés környéken, de kellemes napot töltöttünk együtt, ami arra is kiváló alkalom volt, hogy egy kicsit összecsiszolódjunk.

A következő hétvégét Clevelandben töltöttem. Egyedül valóban veszélyes ez a város, de olyan kiváló szállást sikerült foglaljak, hogy a Cleveland Art Musem, Botanic Garden és a Severance Hall mindössze pár perc sétányira voltak tőlem. Az este folyamán hallottam a világhírű Cleveland Symphonic Orchestra-t. Egy életreszóló élmény volt.

A lakásban időközben kicserélték a zuhanyrózsát, és leszigetelték a kád szélét. A többi felújítási munkálatra ígéretet kaptunk.

A következő hétvégén utazunk Torontóba, és utána kezdjük a gyermekgyógyászat gyakorlatot.

2014. 01. 23.

T.-V. Gergely

Buffalo Wings - Három hónap a hófúvás városában

Még egy évvel ezelőtt kaptam azt a tanácsot a Budapestre látogató buffaloi orvostanhallgatóktól, hogy télen semmiképp se jöjjek Buffaloba… A körülmények és rendületlen optimizmusom miatt azonban ezt a tanácsot nem fogadtam meg. A következő hetek tükrében kiderül, mennyire volt ez jó döntés.

Az alcímhez hűen a frissen esett hóban landolt a gépem a Niagara International Airporton. A kronologikus leírás helyett inkább néhány főbb téma köré csoportosítanám az eltelt másfél hónap történéseit. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy végig nagyon jól éreztem itt magam! A következőkben észlelhető néha kritikus megközelítés csak arra hivatott, hogy felhívjam a figyelmet azokra a dolgokra, amiket jobban is lehetett volna intézni. Ez talán segíthet a következő „generációk” ösztöndíjasainak!

Kezdjük a beiratkozás körüli praktikus dolgokkal!

Egészségbiztosítás.

Az egészségbiztosítási feltételek sajnos nem igazán rugalmasak. A biztosítást az Egyesült Államokba érkezés dátuma szerint kötik. A biztosítási hónapok 15-én kezdődnek. Így mivel én december 12-én érkeztem, a 15-ig eltelt 3 napra is egy egész hónapot kellett fizetnem. Ezért ha megoldható, úgy gondolom érdemes 15-én vagy utána pár nappal megérkezni, a fenti kellemetlenség elkerülése végett.

Kanadai határátlépés.

Az csak egy hét után derült ki számomra, hogy Kanadába ugyan elutazhatunk, de vissza csak akkor térhetünk onnan, ha aláírták a DS-2019-es papírunkat a buffaloi egyetemen. Erre érdemes figyelni már akár a hétvégék tervezése miatt is.

Időjárás.

A tél a város gyenge pontja. Azt hiszem az egyik legjobb döntés volt, amikor betettem a túrabakancsokat a bőröndömbe. Erre szükség lesz a télen ide látogatóknak. Az egyik első beszerzésem pedig egy símaszk volt, aminek szintén nagy hasznát vettem majdnem minden nap. A táj, a város és a ház közvetlen környezete egyébként gyönyörű ilyenkor.

Előfordult, hogy nem vállaltuk reggel a 30 perces sétát a Roswell Parkig -18 °C-ban, 40-50 km/órás hófúvásban, de ez tényleg ritkán történt meg. A hat hét során hozzászoktunk a fél-fél órás sétákhoz, és talán már hiányozni is fog, mivel a Children’s Hospital csak 5 percnyire található a szállástól. Egyéb évszakokban a biciklik persze megkönnyítik a közlekedést.

Rend a lelke…

Úgy gondolom erről is muszáj néhány szót szólnom. A lakás átvételekor enyhén szólva is rendezetlen volt a helyzet. Ezzel nem is igazán az előttünk itt lakókat szeretném méltatni. Kiderült ugyanis, – összesen 12 nagy szemeteszsáknyi kacatot és használhatatlan dolgot illetve szemetet dobtunk ki – hogy az előző évek lakói is bőven hagytak itt mindenfélét. És kiderült, hogy a porszívó is effektívebb, ha van benne porzsák. Már ha egyáltalán használjuk… Igaz, mindenki csak 3 hónapot tölt itt, és a közös ló háta olyan amilyen… De mégis élni kell itt egy ideig, és talán nem mindegy hogy por- és szemétkupacokat kerülgetve vagy azok nélkül.  Megpróbáljuk megtörni ezt a hagyományt és egy rendezettebb tisztább lakást hátra hagyni. Majd meglátjátok, hogy sikerült-e… :)

Sebészet gyakorlat

A két itt töltött gyakorlatom közül a sebészet volt az első. Az elődök tanácsára a Roswell Park Cancer Institute urológiai osztályára mentem. Úgy gondolom megérte, és ez jó tanácsnak bizonyult. Az első héten több időt töltöttem az ambulancián, megismerkedtem az osztály orvosaival. Ezt követően azonban már szinte kizárólag a műtőben voltam. A vese, prosztata és hólyag műtétek mellett cisztoszkópiás beavatkozásokat lehetett itt látni. Ki kell emelni a híres DaVinci robotot, amit tényleg nagy élmény volt 3D-ben nézni. A mi tevékenységünk jobbára kimerült a sebzárásban és az alkalmankénti kampózásban. Ebből viszont majdnem minden nap volt részünk. Az urológiai osztályra látogatóknak mindenképpen ajánlom, hogy csatlakozzanak Dr. S. csapatához. Ő egy nagyon szórakoztató jelenség és kivételes személyiség. Úgy gondolom szakmailag is sokat lehet tőle tanulni. Egyetlen hátránya, hogy hozzá előszeretettel jönnek amerikai orvostanhallgatók is, így néha osztozkodni kell a bemosakodási lehetőségen. A munkaidőt illetően rugalmasak, de többször felajánlottak egyéb lehetőségeket is, mint például a műtéti szakmák heti egyszeri multidiszciplináris megbeszélése, ami nagyon érdekesnek bizonyult.

Szóval az urológia egy jó választás. A hatodik hét végére azonban megfogalmazódott bennem az, hogy több területet is kipróbálhattam volna. Az érdeklődőket, mint mindenhol, itt is szívesen látják, ezért a vége felé néhány fej-nyak sebészeti beavatkozást is megnéztem. A sebészetet hallgatóknak ezért javaslom, hogy ha van rá módjuk, más osztályt is látogassanak meg, mondjuk 3-3 hetes bontásban, hiszen elég széles a Roswell Park palettája a műtéti szakmákat illetően.

To be continued…

2014. 01. 28.

B. Ede

The second part of my Buffalo Exchange...

A második hónap során a Buffalo General Hospitalban voltam, és a belgyógyászati gyakorlatom második felét tölthettem ott. A kórházban az ún. hospitalistokkal voltam beosztva. Magyarországon külön ilyen jellegű munkaterület nincsen. A lényege, hogy a hospitalist orvosok a kórházban fekvő betegeket látják el, és gondoskodnak az ott történő vizsgálatok, diagnózisok, konzíliumok összehangolásáról és lebonyolításáról, amíg a beteg ott fekszik. Tehát ebben a kórházban fekvő beteg ellátáson vettem részt. A hónap során két szakorvoshoz voltam beosztva. Minden nap feladatom volt az előző nap felmerült betegségekről beszámolnom, ezt követően megbeszéltük. Sokat tanulhattam az orvosoktól, a klinikai látásmódjukról a beteghez való viszonyulásukról. Az osztályon való munka hasonló volt a korábbi gyakorlatomhoz. Minden nap az aktuális betegeket kellett megvizsgálnom, adott esetben felvennem majd referálnom az orvosnak. Továbbá lehetőségem nyílt lumbál punctió, hasi ultrahang megtekintésére, valamint EKG elemzésre. A gyakorlat során lehetőségem nyílt minden nap előadásra járni, ami főként eset ismertetés volt, ezen kívül minden héten egy ismertebb vendég professzor előadását hallgathattam meg. Sokat lehetett tanulni ezekből az előadásokból, mind a legkorszerűbb kutatási eredményekről számoltak be, az eset ismertetéseken pedig kaptunk saját anyagot, EKG, betegleírás, cikk.

A harmadik hónap során Buffalo General Hospital, Jacobs Neurological Institute neurológiai osztályán dolgozhattam. A gyakorlat nagyon jól szervezett volt. Egy rotációban voltam a kinti medikusokkal. Ez a gyakorlat is két részre volt osztva. Az első napon egy nagyon részletes és szemléletes gyakorlati, neurológiai beteg vizsgálati oktatásban részesültünk. Ezt követően szétosztottak bennünket a különböző alosztályokon. Kaptunk tankönyvsegédletet és sok gyakorlatias segédanyagot.

Az első két hét során a stroke-teammel lehettem. Talán a három hónap gyakorlatai közül ez volt a legintenzívebb. Egy új szakorvos jött az osztályra, aki nagyon lelkes volt, és nagyon szeretett oktatni bennünket, medikusokat valamint a beosztott rezidenseket is. Minden nap a reggeli referálóval kezdtük. Megbeszéltük az ügyeletet, az új felvételes betegeket. Végig elemeztük az MR, CT felvételeket. Megbeszéltük a felmerülő terápiás lehetőségeket. Ezen kívül rengeteg egyéb plusz információt is kaptunk a legújabb kutatásokról, tanulmányokról.

A napok elég mozgalmasak voltak, hiszen minden nap hoztak új stroke-os beteget a sürgősségi osztályra. Ilyenkor a stroke-team-et riasztották, először lement a rezidens, majd a team is követte őt. Helyben megvizsgáltuk, és egy ún. stroke skálát állítottunk fel, melynek eredményeitől függően adtuk a kezelést a betegnek. Ami nagyon tetszett a betegellátásban, az a gyors és hatékony munka. Az orvosok munkáját eleve megszerkesztett, részletes vizsgáló lappal segítették melyen, ha végig ment az orvos, akkor nem hagyott ki semmilyen fontos információt. Megtanultuk a helyes neurológiai beteg vizsgálatot, amelyet naponként gyakorolhattunk a ránk kiosztott betegeken. Amennyi információt egy medikusnak el kell sajátítani a strokkal kapcsolatban, azt mind megkaptuk, sőt azért annál többet is.

Az utolsó két hétben az un. Regular Neurology-n töltöttem. Itt is betegvizsgálat, referálás, megbeszélések történtek. Láthattunk EMG-t, EEG-t, ultrahangos betegvizsgálatot. A két hét során egy nagyon lelkes és nagy tudású orvossal lehettünk, rengeteget tanulhattunk tőle, főleg abban segített, hogy hogyan lehet hasonló tünetekkel rendelkező betegségeket megkülönböztetni, hogyan lehet a fölösleges és drága diagnosztika vizsgálómódszereket minimalizálni.

A három hónap során a szakmai tudás és plusz megszerzésén kívül az angol nyelvi készségem is fejlődött. Megismerhettem az amerikai szokásokat, kultúrát, ha nem is teljes részleteiben, de egy kicsivel többet érhettem meg az ottani életből. Ottani barátokra tettem szert. Lehetőségem nyílt kisebb utazásokra is. Összességében nagy élmény volt, és teljes mértékben megérte elmenni.

2014. 01. 25.

M. Bálint

A Stroke Teammel