2013. október 16., szerda

Buffalo exchange impressions



Sziasztok,

G. Balázs vagyok, és a Semmelweis Egyetemről mentem Buffaloba 2013 nyarán (július-szeptember)

 

A blogon sok bejegyzés van már, ezért igyekszem írni egy olyat, ami egy kicsit talán más.
Csináltam néhány photo sphere-t amik szerintem tök jól közelebb tudják hozni Buffalo-t az érdeklődőknek, ezekből néhányat beszúrtam a szövegbe hogy a szavakra kattintva megnézhessétek!

Kezdjük az elején.  
 A pályázat, hát őszinte leszek hosszú és macerás, hol az amerikai bürokrácia miatt (igen van ilyen, sőt rosszabb mint itthon), hol az egyetemi klinikák nehezítik a dolgot, de ezt mindenki tudja előre, és végülis igenis megéri végigharcolni, a dolgot. A kitaposott utak, korábbi kiutazók, és a honlapok már elég segítséget adnak, szóval nem kell parázni, csak végig csinálni.
Talán tanácsként amit tudnék írni, hogy jól találjátok ki, hogy mikor mennétek (ezt majd az eredményhirdetés után osztjátok el), és hogy milyen gyakorlatra, ne csak az otthoni turnusokkal való összefésülésre figyeljetek, hanem hogy mennyire lesz hasznos az a gyak amit választanátok.

Én nyáron/ősszel mentem, mert ekkor jobb utazni, több a lehetőség mindenhol. Emellett hamarabb kezdtem a gyakorlatot, mint itthon indult az év, és ezzel nyertem 3 hetet (utazni meg pihenni). A tél állítólag elég havas, de anélkül nem lehet hógolyózni, meg jégkorizni, meg ott a jéghoki szezon, meg nyáron lehet máshol nyaralni, szóval annak is vannak előnyei. 


 













Buffaloról, a lakásról és hasonlókról azt hiszem írtak előttem már eleget, a véleményem szerint Buffalo nem a világ közepe, de arra, hogy három hónapig ott lakj az Államokban arra pont jó, fel tudod magad találni ha akarod, és a lakás is szerintem három hónapra tökéletesen megfelel, hiába nem egy palota, de mégis ingyen van, nektek.



Gyakorlatok, kórház, egészségügy...

A gyakorlatokra általában igaz, hogy nagyon sok függ attól, hogy ti mit raktok bele, és mit akartok velük elérni. Lehet látni, tanulni sok mindent, meg azért lehet magyar gyakorlatoknak megfelelően kevésbé intenzíven jelen lenni, láblógatni is, csak azért szerintem nem éri meg kijönni.

Most jön a szokásos: én hospitalist, neurology (general+stroke) és neurosurgery-t csináltam.
 

Hospitalist. Erősen függ, hogy kihez kerülsz/ kihez mész, vannak jó oktató skillel felszerelt dokik, meg kevésbé jók, akik inkább csinálják a munkájukat. A munkaidő nagyon kellemes 9től 1-5 közöttig valahogy. Vannak jó kis előadások, sokszor interaktívan, sokszor kajával, szóval azért lehet tanulni, bár ha nem aktivizálod magad akkor sokszor a doki mellett találod magad csendben amíg ő gépel, vagy diktál.

General Neurology-n (2hét) a vizitek nagyon agyzsibbasztóak voltak, de a betegvizsgálatot tökélyre lehet fejleszteni, és itt is vannak nagyon jó oktatók. A Stroke teamről nem biztos, hogy reprezentatív a véleményem, mert azon a két héten gyakorlatilag alig volt betegünk, ezért eléggé semmit tevéssel telt, de mások azért erre nem panaszkodtak. Mindenesetre sokat fordultunk meg az ERban, intenzíven, CTben. Meg kell még jegyeznem, hogy itt vannak acut stroke-os study-k, embolectomia, akit érdekel, fontolja meg.

Idegsebészet, Először is nézzetek körbe a GVI műtőjében. A rendszer elég érdekes volt. Az itteni hallgatóknak választható tárgy tehát elég laza, és a dokik műtenek, ha ott vagy ha nem. Szóval itt elvileg akkor mész-jössz, amikor akarsz (vizit fél6kor), de ha odateszed magad, és kérdezgeted, hogy csinálhatsz-e valamit, akkor lehet asszisztálni, varrogatni. Maguk a beavatkozások, és a technikai háttér egyébként nagyon érdekes, sok endoszkópos műtét van, Az endovaszkuláris team is csinál érdekes dolgokat a GVI katéterlaborjaiban. Akit tényleg érdekel a sebészet az viszont inkább általános sebészetre menjen (ha van ilyen opció), vagy nőgyógyra, ott keményebben ment a munka, és talán többet lehet tanulni.
Még egy dolog, Én az idegseb második két hete helyett bekértem magam dr. G.-hez a neurointenzívre, mert erősen érdekel a szakma. De ez nagy hiba volt, és 3 nap után visszamentem a sebészekhez, mert se dr. G., se a rezidense, az égvilágon semmit nem akart velem foglalkozni, úgyhogy ebbe a hibába ne essetek bele, a Hospitalistokkal is eléggé bele lehet látni az intenzíves munkába.

Az utolsó két hétben én is robotoztam, a Roswell Parkban. és nagyon jó volt, a DaVincihez a certificate megszerzése után még egyszer visszamentem játszani.

Utazgatások




A vízummal egy hónappal a gyak kezdete előtt és után már/még az USA-ban lehet tartózkodni. Illetve a gyakorlatok alatt a hétvégéken, állami ünnepeken (nincs sok) van lehetőség utazni. Én igyekeztem költséghatékony maradni ezért mindenhova buszoztam (összesen 5000km-t), meg vagy rokonoknál/ismerősöknél laktam, vagy Couchsurfingeltem. De néhány célpont (pl. California) így is egy másik alkalomra maradt.
 

Kétszer elmentem hosszúhétvégére (4nap), Torontoba és Chicagoba meg a gyakok után maradtam két hétre a keleti parton. Itt bejártam Washington DC-t, New Yorkot, Bostont és Philadelphiát.


Nekem fontos volt, hogy utazzak és lássam Amerikát, mert Buffalo mint említettem nem a világ közepe és az államok között vannak különbségek jócskán. Szóval nézzetek vízesést, kiránduljatok, barbeque-zzatok és menjetek el botanikus kertbe.  Egyszóval utazzatok bátran! 



Ha lenne kérdésetek a fentiekkel kapcsolatban, akkor keressetek meg nyugodtan.

2013. 10. 09.

G. Balázs

2013. október 14., hétfő

Last month in Buffalo...





Elerkeztem kint toltott kalandom vegehez. Az utolso honapom a Roswell Park Cancer Institute-ban toltottem. Az elso ket hetre az - upper GI -, valamint - Head and Neck - reszlegre osztottak be. Talan nem fogok senkit meglepni ha azt mondom, hogy ismet egy indiai rezidens mellett dolgozhattam, de nem panaszkodhatok, jol jartam vele, egy csupa sziv-lelek embert kaptam, aki ott segitett nekem, ahol tudott. Nem kicsit sikerult feleleveniteni es kiboviteni a daganat ellenes szerekkel kapcsolatos tudasom. De nem ez a legfontosabb dolog, amit itt tanultam, hanem az a felfogas, ahogy itt az emberek (betegek, hozzatartozok, orvosok) ehhez a betegseghez allnak. Egyszeruen dobbenetes, ugy kezelik mintha influenzasak lennenek (kapnak egy kis kezelest, nem baj, hogy vannak mellekhatasai, melyik gyogyszernek nincsenek? valamit valamiert, azt mondjak, menjunk vegig az osszes lehetosegen, mert MI VAGYUNK A GYOZTESEK, ES IGENIS MEGTUDJUK OLNI, LETUDJUK KUZDENI A RAKOT!) lekuzdjuk, es folytathatjuk tovabb az eletet. Ezzel a felfogassal erkeznek a betegek, ami talan annak is koszonheto, hogy az elobb emlitett vastagbetus mondat szerepel az epulet homlokzatan a korhaz nevenel is hatalmasabb betukkel. Belep a beteg a korhazba, es mi az elso, ami meguti a fulet..... egy kis kellemes zongora, hegedu, vagy gitar szo, ugyanis az epulet lobbyaban minden nap elo zene fogadja a betegeket, amelynek koszonhetoen, en mint egeszseges ember is teljesen maskepp allok (sokkal nagyobb kedvvel, odaadassal a naphoz), nem beszelve egy betegrol. A zene is remenyt ad, az eletunk resze.
Az utolso ket hetem a lymphoma osztalyon toltottem egy kinai szarmazasu rezidens mellett, sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy o mar nem tartozott az eddig megismert talpraesett rezidensek koze, de azert sikerult tanitanunk ezt azt egymasnak.
A betegek pozitiv hozzaallasa mellett, igy vagy ugy de azert a napi 8 ora rakos betegek kozott, valamennyire megviseli az ember lelki vilagat, igy lazitaskent elkezdtem a DaVinci robot tanfolyamot. A munkaido lejarta utan rohantam gyakorolni, masfel het gyakorlas utan, ugy ereztem keszen allok a vizsgara, ami egy urethrovesicalis anastomozis kivitelezese volt egy preparatumon. Az elmeny leirhatatlan es egyben mindennel izgalmasabb... de megeri.
Barcsak meglehetne valositani ezt a fajta gondolkodast otthon is… es megtobb embernek adhatnank remenyt. Termeszetesen minden penz kerdese is, es lassuk be itt az Egyesult Allamokban azert ilyen teren is mas a helyzet.

Koszonom a lehetoseget a Szovetsegnek, hogy itt lehettem, es reszese lehettem ennek a Programnak, az elmeny feldolgozhatatlan....oszinten szolva pillanatnyilag nem talalom a megfelelo szavakat, hogy leirjam mindazt, amit kaptam az itteni rendszertol, a korhaztol, az emberektol.....


2013. 10. 14.
F. Örs