Memories of Buffalo 2013 Spring

2013. március eleje és május vége között a hatodévesként kötelező sebészet illetve belgyógyászat gyakorlatomat a Roswell Park Cancer Institute-ban töltöttem a HMAA jóvoltából.

Az első 7 hetemet a kórház sebészeti onkológiai osztályán töltöttem, azon belül is lehetőségem nyílt arra, hogy gasztroenterológia részlegen tevékenykedjek, mivel ez a terület érdekel a legjobban és a későbbi pályám során is majd ebbe az irányba szeretnék orientálódni.

A gyakorlatom során egy sebész szakorvoshoz, ún. „attending doctor”-hoz voltam beosztva, aki igyekezett végig felügyelni a tevékenységemet. Minden feladatot egy ún. „fellow doctor”, azaz szakorvos jelöltek társaságában végeztem, akiknek lehetőségeimhez mérten igyekeztem segíteni a munkájukat. Ezen az osztályon fő feladatom a műtéteken való asszisztálás illetve a betegek posztoperatív nyomon követése volt. Az itt töltött idő alatt volt lehetőségem arra is, hogy ún. robot-asszisztált műtéteken is részt vegyek, ami bár még hazánkban nem túl elterjedt, de az USA-ban már egyre több sebész szakosodott rá. A klinikán ráadásul még lehetőségem nyílt arra is, hogy a kórház jól felszerelt szimulációs tanuló laborjában én magam is elsajátíthassam az robottal kivitelezett műtétek alapjait először egy szimulációs programmal, majd az utolsó órákban egy „gyakorló” robottal. A kurzus „vizsgafeladattal” zárult, ami abból állt, hogy egy műanyag preparátumon kellett anasztomózist készítenünk a robot segítségével. A sikeresen elvégzett, kurzust követően hivatalos dokumentumot lehetett arról kapni, hogy ebben a programban részt vettünk.

Volt szerencsém rengeteg időt tölteni a klinika endoszkópos laborjában is, ahol az ott dolgozó orvosok szívesen fogadták érdeklődésem, és mindig lelkesen magyaráztak. Néhányszor lehetőségem nyílt rá, hogy az endoszkópos eszközt kézbe vegyem, próbálgassam, lássam, hogyan működik illetve alkalom adtán engedték, hogy felügyelet mellett biopsziás mintákat is vegyek, ami számomra szintén nagy élmény volt.

Az osztályon eltöltött majdnem 2 hónap alatt az ottani életben is aktívan részt kellett venni. Minden hét kedd reggelén ún. „video conference” zajlott, ami egy multidiszciplináris megbeszélést takart, amin a gasztroenterológus sebészek mellett radiológusok, onkológusok és patológusok egyaránt részt vettek, részletesen megbeszélve az aktuális eseteket és közösen állították fel a terápiás tervet. Szerdánként pedig ún. „M&M” azaz „mortality&morbidity” konferencia zajlott. Ezeken a megbeszéléseknek a klinika összes orvosa minden szakterületről részt vett. Minden héten más szakterületnek az elmúlt havi posztoperatív komplikációi illetve esetlegesen bekövetkezett halálesetei kerültek megbeszélésre, amin a többi orvos okulhatott, illetve hasznos megjegyzésekkel, észrevételekkel kommentálhatták a prezentált eseteket. Volt párszor olyan hét is, amikor nem esetmegbeszélés volt, hanem meghívott vendégelőadók más egyetemekről tartottak előadásokat, leginkább a rákkutatás legújabb vívmányaival kapcsolatban. Nem rendszeresen, de nagyjából 2 hetente pedig cikk referálókon kellett részt vennünk. A cikkeket általában az azt megelőző hét vége felé kaptuk meg e-mailben és egy rezidensnek vagy szakorvos jelöltnek kellett a többieknek összefoglalnia. Utána pedig mindannyian megbeszéltük az adott cikk előnyeit, esetleges gyengeségeit vagy éppen hiányosságait. 

Az maradék heteimet szintén a Roswell Park-ban töltöttem, ahol a belgyógyászat gyakorlatom egy részét a kórház medical oncology osztályain tölthettem. Az 5 hét alatt volt szerencsém a hematológia, urológia illetve emlőrák osztályokon hasznos tapasztalatokat szereznem. Külön örültem, hogy bár ezek a szakterületek az egyetem alatt véleményem szerint talán kevésbé kerülnek kihangsúlyozásra, de most lehetőségem nyílt rá, hogy kicsit mélyebben belelássak. Itt minden nap ún. „clinic”-en kellett részt vennem, ami szerintem kb. nagyjából az itteni szakrendelésnek felel meg. Itt a szakorvos jelöltekkel együtt vettük fel a beteget, kikérdeztük, megvizsgáltuk. Majd az esetet ezt követően referáltuk a szakorvosnak, akivel négyszemközt megbeszéltük az adott pácienst, átnéztük az eredményeit, laborjait, radiológiai leleteit. Ezután a szakorvossal kiegészülve ismét felkerestük a beteget, együttesen megbeszélve a további terápiás tervet. Nagyon tetszett, hogy az USA-ban a betegeket partnerként tekintették, teljes körűen felvilágosították és aktívan bevonták a terápiás döntésekbe.

Persze a gyakorlatok mellett hagytam időt a kikapcsolódásra is rendesen.:) Hétvégenként gyakran kerestem fel különböző városokat, amik vagy busszal vagy helyi repülő járatokkal egyszerűen és viszonylag jó árban igénybe vehetők. Így jutottam el Philadelphiába, New Yorkba, Bostonba. És ha már Buffalo-ban vagytok, akkor a Niagara felkeresése kötelező!:)

A Buffalo-ban eltöltött 3 hónap meglepően gyorsan szállt el, és azon kaptam magam, hogy némi szomorúsággal tölt el, hogy fel kell szállnom a hazafelé tartó gépre. Persze vigasztalt, hogy láthatom végre az otthoniakat, de a sok élményt nehéz volt hátrahagyni.

Összességében csak ajánlani tudom a buffaloi cseregyakorlatot, mivel a szakmai és angol nyelvtudásban tapasztalt fejlődésen túl rengeteg felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb.

 

2013. 09. 17.

L. Dorottya

Summertime in Buffalo

Kedves leendő cserediákok!

Ezen pár rövidke sorban szeretném összefoglalni a Buffaloban töltött három hónapom alatt szerzett tapasztalataimat, benyomásaimat. Nehéz lesz igazán új információval szolgálnom, mivel nagyjából ugyanazokat a gyakorlatokat teljesítjük, egymást váltva.

Június 28-án hajnalban érkeztem meg a Lexington Avenuen található lakáshoz. A hely már első pillantásra is barátságosnak tűnt. Kétségtelen, hogy a magyar orvostanhallgatók főhadiszállása remek helyen van mind a gyakorlatok, mind a szabadidős tevékenységek szempontjából.

Mint ahogy azt Orsi korábbi bejegyzésében említette, a neurológia gyakorlat négy hetét Vele együtt töltöttem a BGH-ban (Buffalo General Hospital). Két hét általános neurológia után következett a stroke részleg két hete. Mindjárt az első nap rá kellett döbbennem, hogy a különféle országokból érkező, az angolt nem anyanyelvükként beszélő orvosokat sokszor bizony nem könnyű megérteni, de néha a betegek is okozhatnak fejtörést egy-egy helyi háttér információ nélkül nehezen megérthető tréfával. Ezúton szeretnék mindenkit bíztatni, hogy ha hasonló élmény éri az első napokban, semmiképp ne szomorodjon el, mert két hét alatt ez a probléma gyakorlatilag elhárul.

A neurológiai fekvőbeteg-ellátás itt egészen más mederben csordogál, mint otthon. Gyakorlatilag az egész napot egy nagy vizithez tudnám hasonlítani, mely során akad lehetőség mind az anamnézis felvételére, mind a neurológiai betegvizsgálat begyakorlására. Szóval orvostanhallgatókkal (UB-s diákok), rezidensekkel, szakorvossal együtt egy körülbelül 15 fős csoport jár betegről betegre, megbeszélve a tüneteket, diagnózist, szükséges vizsgálatokat, kezelést. Egy-egy beteggel szembeötlően több időt tölt a szakorvos (akár az esti óráit sem kímélve), mint otthon, így érzésem szerint a páciensek jobban tisztában vannak betegségükkel, illetve azzal, hogy a terápia során mi miért történik. Ez nem elhanyagolható tény a gyógyulásuk szempontjából. A stroke team természetesen akut esetek ellátásában jeleskedik főként, így ott az osztályos munka picit háttérbe szorul a ráfordított idő tekintetében.

A neurológián is, mint mindenhol máshol nagy hangsúlyt fektetnek a szakorvosok a következő generáció képzésére, így mind két beteg között, mind előadások keretében sok-sok tudást és gyakorlati tapasztalatot igyekeznek megosztani a diákokkal.    

Ezután következett a sebészet gyakorlat, melyet én is a Roswell Park Cancer Institute mellkassebészeti osztályán töltöttem. Mielőtt megkezdtem volna e munkát, kaptam a gyakorlat vezetőjétől egy emait, amiben felhívta a figyelmem, hogy csak akkor menjek a mellkassebészetre, ha tényleg érdekel a sebészet, mert ők elég sokat dolgoznak, egészen reggel héttől délután ötig. Nem tűnt oly nagy fenyegetésnek a levél egészen addig, amíg a rezidens első nap este kilenckor azt nem mondta, hogy akkor holnap reggel 5.30-kor a hatodik emeleti orvosiban találkozunk. Azért természetesen ez nem volt így minden nap, de ha az ott töltött órák számát nézzük, a sebészet gyakorlatot ez alatt az egy hónap alatt majdnem kétszer teljesítettem… Mindennek ellenére ha a három rotáció közül választanom kellene, ezt tenném az első helyre. Mivel a műtétek számához képest kevés rezidens, illetve fellow van az osztályon, nem múlt el úgy nap, hogy ne asszisztálhattam volna műtétnél. Az elméleti oktatást heti egy előadás, journal club, multidiszciplináris megbeszélések, és számos menet közbeni magyarázat szolgálta. Itt tényleg egy rendkívül jó légkörű csapat részének éreztem magam. A sebészet gyakorlat mindemellett a nyelvi fejlődés egy újabb lépcsője: a maszkon keresztül motyogó sebész utasításait próbálod követni, miközben az ugyan már sokat látott, ám soha nem hallott neveken illetett eszközök között a másodperc törtrésze alatt próbálod megtalálni azt, amire éppen égető szükség lenne…

Ezekben a napokban a nőgyógyászat gyakorlatom utolsó pillanatait taposom, pontosan ugyanott, ahol Orsi is tette ugyanezt. Mivel ez egy kizárólag tumoros megbetegedésekkel foglalkozó klinika, így a betegségek spektruma viszonylag korlátozott. Azonban a betegek ellátása végigkövethető az első járóbetegként való találkozástól az esetleges műtéti, vagy gyógyszeres beavatkozásokon át az osztályos ellátásig. A beavatkozások jelentős része minimál invazív (robot asszisztált), amit csak szemlélni is rendkívül érdekes, nyílt műtéteknél pedig az asszisztálásra is lehetőség nyílik. 

A gyakorlatokról összességében azt mondanám, hogy az ember annyit profitál belőle, amennyi energiát belefektet. Nem feltétlen adják mindig az ember kezébe a munkát, de ha mondja, hogy szeretné csinálni, soha senki nem fogja visszautasítani, és mindenben segítenek.

A gyakorlaton kívüli tevékenységekhez egyszerűen ideális ez a nyári időszak, bár bizonyára télen is meg lehet találni a lehetőségeket. A már emlegetett Delaware parkban futásra, teniszezésre is lehetőség van (saját eszközök szükségesek). Amennyiben az időjárás engedi, szerintem érdemes biciklire is pattanni, a helyi busszal elvihető egy kicsit odébb, hogy ne a város közepén kelljen megkezdeni a túrát. Például Niagara Fallstól a kanadai oldalon gyönyörű bringaút vezet egészen az Ontario-tóig, de Tonawandatól Niagara Fallsig is vezet bringaút a folyóparton.

A további részletek felfedezését, megismerését a kedves leendő kiutazókra bízom.

A pályázás, a kiutazás megszervezése ugyan nem kevés fáradtságot, és odafigyelést igényel, de visszatekintve ez a gyakorlat minden egyes nyelvvizsgával, levélírással, telefonálással, izgulással eltöltött percet megért.

2013. 09. 19.

L. Máté

My experiences on the second month....

Kedves leendo szerencsesek!

Neurologian toltott gyakorlatom utan nekivagtam a 8 hetes belgyogyaszat gyakorlatomnak, melybol  az elso 4 hetet a BGMC (Buffalo General Medical Center) kulonbozo emeletein toltottem, a kovetkezo 4 hetem helyszineul pedig a Roswell Park Cancer Institute fog szolgalni.

Na de lassuk! mi is tortent a BGMC-ben:

Az elso heten egy fekvobeteg osztalyon voltam, nem mondanam kulon belgyogyaszati osztalynak, fogalmazzunk ugy, hogy az eddigi emeletekhez kepest tobb belgyogyaszati beteget lattam itt. A betegek osszetetele legalabb annyira valtozatos volt, mint otthon, gyakorlatilag mindenfele beteget lathattam (COPD-s, pancreatitises, appendicitises, IBD-s, vesekoves es epekoves, szivelegtelen......es meg sorolhatnam).

Az orvos, aki melle beosztottak, talan nem lesz meglepo indiai szarmazasu volt, am meglepo modon gyonyoruen beszelt angolul, szinte ittam minden szavat.... Egy igazi jolelku, lelkiismeretes tanito szellemu orvos, akitol olyan dolgokat tanultam, melyekrol az elmult 6 evemben otthon egyetlen orvostol sem hallottam.

Reggel 8 - fel 9re kellett jarnom, es altalaban delutan 5 orakor engedett el. Itt a belgyogyaszaton minden nap delben lehetosegem volt egy-egy erdekes eloadas meghallgatasara, ami azert is volt jo, mert vegre tudtam amerikai hallgatokkal is talalkozni, es nem csak arrol szolt a nap, hogy csak az orvosomat latom. Az eloadasok utan folytattam a betegeim felvetelet. Egy nap 4-5 beteget kellett felvegyek, majd referalnom, a vegen pedig az osszes beteg eseteben megbeszeltuk a differencial diagnozisokat es a kezelesi terveket. Nem telt el ugy nap, hogy ne kaptam volna valami hazifeladatot, amit masnap szinten prezentalnom kellett a mentoromnak.

Tudni kell, hogy a fekvobeteg osztalyokon dolgozo szakorvosok hetente valtjak egymast, a valtas pedig mindig szerdara esik, igy sajnos egy het elteltevel egy uj orvoshoz kerultem. Szerencsemre egy legalabb olyan jo orvoshoz kerultem, mint amilyen az elozo volt, am vele mar nem a fekvobetegosztalyon dolgoztam, hanem tobbnyire inkabb az Emergency Room-ban, ugyanis o egy Admission Doctor volt, gyakorlatilag az o feladata volt, hogy az akutan beerkezo belgyogyaszati betegeket azonnal ellassa es eldontse, hogy mi legyen a beteg tovabbi sorsa, melyik osztalyra keruljon, milyen tovabbi orvosokkal konzultaljon a beteg erdekeben. Mellette hasonlo modon lehetoseget kaptam beteg felvetelre, referalasra, igy legalabb olyan izgalmasan teltek a napjaim, mint az elso heten. A kovetkezo ket hetben az elobb emlitett orvosokkal voltam felvaltva. 

Idokozben megtanultam kezelni az itteni egeszsegugyi szamitogepes rendszert, valamint az MR, CT es rontgen nezegeto software-t. Ugyanakkor itt korvonalazodott bennem eloszor, hogy minden orvos, miutan felveszi a beteget, feldiktalja a korhazi telefonos rendszerbe az osszes eszrevetelet, a fizikalis vizsgalatot, a kezelesi tervet. Erre kiepult egy kulon osztaly a korhazban, ahol ezeket rogzitik, es beviszik a rendszerbe... hat nem fantasztikus, mennyivel gyorsabb, bar arra kivancsi vagyok, hogy a kulonbozo akcentusokat hogy ertik meg a vonal masik vegen, mert hogy gyakorlatilag ezekbol a feldiktalasokbol szinte semmit nem ertettem, olyan gyorsan es halkan tortentek.

Ami az altalanos tapasztalataimat illeti, a kovetkezok:

Magyarorszaghoz kepest tized annyi dohanyos van itt, mondhatni csak az alacsonyabb tarsadalmi reteg dohanyzik, ugy nez ki jol sikerult a dohanyzas ellenes kampanyuk, nagy hangsulyt fektetnek a szivebetegsegek prevenciojara, talan ennek is koszonheto, hogy a beteg populacio atlag eletkora 70 ev folott van. Mig otthon elvetve talalkozik az ember 90 eves es folotti idos emberrel, itt szinte minden masodik betegem, hasonlo eletkornak orvendhet.

Szabadido: az egyik hetvegen Eva neni volt olyan kedves hozzank es elvitt az Ontario to kozeleben egy erodhoz, mely fontos strategiai pont volt a tavak kozotti vizikereskedelem szempontjabol. 

Az elmult hetek alkalmaval uj amerikai baratokat is szereztunk egy international student meeting-nek koszonhetoen, akiket aztan lehetosegunk volt vendegul is latni egy nagyon jol sikerult ebed es delutani program kereteben.

A napokban tehat elkezdem az utolso egy honapom a Roswell klinikan, es vele egyutt a DaVinci robot szimulator programot is.....

folytatas ismet egy honap mulva......   

  
2013. 09. 17.

F. Örs