2018. március 28., szerda

Az utolsó hónap Amerikában


Egy gyakorlat maradt már csak hátra a kint eltöltendők közül. Nekem ez a neurológia volt, amit két osztályon kellett eltölteni félidős bontásban. Először a Buffalo General kórház általános neurológiáján kezdtem. Itt is teljesen más rendszer uralkodik az itthon megszokottakhoz képest. A tanulók egy szakorvos munkacsoportjába kerültek, ahol több rezidens is dolgozott. A napi rutin úgy zajlott, hogy reggel megérkezve az orvosi szobában gyülekeztünk, ezután a vezető rezidens kiosztotta a betegeket. Mindenki kapott egy új és egy már látott, követett beteget. Ezután volt körülbelül másfél óránk megvizsgálni pácienseinket, majd visszatértünk a bázisra, ahol vártuk az attending megérkezését. A szakorvosnak sorban referáltuk a betegeket, közösen átbeszéltük őket, megnéztük radiológiai felvételeiket, majd az asztali után kórtermi vizit következett és együtt jártuk végig a pácienseket. A látogatandó szobák a kórház egész területén voltak, hiszen a konzultációk is hozzánk tartoztak. Többnyire lifttel közlekedtünk, de volt olyan energikus doktor, aki meglépcsőztette a társaságot. Szóval az elvárt csinos öltözék részeként a magassarkút kevésbé ajánlom a hölgyeknek. Csütörtökönként „nagy vizit” volt, ami szintén eltérően valósult meg a magyarországi tapasztalatokhoz képest. Igazából egy előadást tartott egy meghívott előadó az új épületben, amin a hallgatóktól elkezdve a rezidenseken át a szakorvosokig mindenki részt vett. Ezt követően a diákoknak a Main Streeten álló épületbe kellett menni, ahol ismét egy előadás következett. Ezután pedig visszatértünk az osztályos tevékenységekhez. Péntekenként szintén oktatás volt délelőtt, utána pedig a napi rutinnak megfelelően fél 5-ig a klinikákon tartózkodtunk. A második két hetet a stroke részlegen töltöttem a hallgatók egy új csoportjával. A menetrend itt is megegyezett a fentebb ismertetekkel. Annyi eltérés adódott, hogy ha a beosztott attending volt az acut stroke esetekért felelős, akkor vele tartottunk a sürgősségi részlegre, amint hívást kapott. Izgalmas volt ez az időszak és nagyon sokat tanulhattam a megismert szakorvosoktól.

A szakmai fejlődés mellett a kikapcsolódás is nagy szerepet kapott az utolsó hónapban. Volt egy hosszú hétvége, amire egy nagy kirándulást terveztünk Orsival és ehhez csatlakozott Szabi is, a barátom. Las Vegas volt az első célpont, ehhez természetesen repülőre pattantunk, ami nem volt zökkenőmentes, de a sok várakozás és dallasi tankolás után egyben és fáradtan megérkeztünk. Azonban a pihenést hanyagoltuk, hiszen megannyi látnivaló várt ránk. Első nap gyorsan kocsit béreltünk és indultunk is az egyik legnevezetesebb amerikai látványossághoz: a Grand Canyonhoz. Az út így is 5 óra volt körülbelül, szóval nem maradt túl sok időnk a kanyonban, de azt hiszem így volt a legjobb, hiszen láthattunk még éppen nappali fényben, aztán naplementében és végül ott ért minket az éjszaka. Ilyen csillagos eget még soha nem láttam, teljesen körbeért a horizontig, hiszen távol voltunk mindenféle nagyobb fényforrástól, várostól. Másnap a Death Valley egy részét barangoltuk be, ami Amerika legszárazabb,legforróbb és legmélyebb része. A különleges klíma csodálatos képződményeket hozott létre: hegyek és sivatag. Az egyik legemlékezetesebb élmény volt számomra. Azonban érdemes meleg ruházatot is kéznél tartani, mivel estére nagyon lehűl a levegő, illetve ha valaki Buffaloba tér vissza, akkor ott nagy eséllyel hó fogadja még, ráadásul a Grand Canyon a tengerszint felett kb. 2000 méteren fekszik, ezért ott is előnyös lehet a réteges öltözködés. Utolsó célpontunkhoz a Mojave-sivatag szélén vezetett az út, ami ismét egy hatalmas élményautókázás. Los Angelesben csak rövid időt töltöttünk, azt is leginkább az óceánparton. A város azonban így is megfogott: mediterrán hangulat némi előkelőséggel, pazar környezetben.
Ezek a gyönyörű helyek és a kietlen tájon való autókázás is nagyon a szívembe lopta magát, bármikor szívesen visszalátogatnék. Szerencsére innen volt közvetlen járat Buffaloba, ami éjszaka közlekedett, így a lehető legjobban ki tudtuk használni ezt a csodálatos pár napot.
Egy másik hétvégén pedig Washingtonba látogattam Stephaniékkal és Orsival. Kipróbáltuk a city híres muffinjait, ellátogattunk rengeteg múzeumába és kávézójába – természetesen :) Előre vettünk jegyet egy Hop On – Hop Off buszon városnézésre, ahol egy kivételesen idegenvezetőt kaptunk mind a nappali turnusra, mind az éjszakaira. Utóbbi során a Fehér Házhoz és különböző memorial-okhoz látogattunk el. Ezek a helyek éjszaka kivilágítva, kevesebb turistával lenyűgözőek és talán jobban is képes átérezi az ember a jelentőségüket. Mindenkinek így ajánlom.








2018. március 26.

Tutervai Petra

Mellkas-sebészeti tapasztalatok


A harmadik hónap gyorsabban telt, mint bármelyik eddig. Az utolsó hónapom a sebészeten töltöttem, ezen belül is a mellkas sebészeten. Izgatottan vártam az első napot, tudván, hogy itt végre több időt tölthetek el a DaVinci robottal. A gyakorlatok reggel 6 kor kezdődtek, ami 4.20-as keléssel járt együtt. Reggeli rounding, mellkas csövek kivétele, nyomtatások sorozata után 7.30ra kellett a műtőben megjelenni. A legtöbb műtét amit itt láttam, az jobb felsőlebeny lobectomia volt. A napjaim leginkább Dr. D-vel töltöttem, aki hihetetlenül kedves, nagytudású és segítőkész orvos. Rengeteg dolgot tanultam tőle a hónap során, sokat hagyott „ügyeskedni” a műtétek során is. Hosszúak voltak a hétköznapok, legtöbbször 4-5 óra után értem haza, de megérte. 

Természetesen ebben a hónapban is belefért egy kisebb utazás. Ebben a hónapban a bátyám látogattam meg Madison, Wisconsinban, illetve Chicagoban sikerült eltölteni pár napot. Mind a két város nagyon tetszett, így a tél közepén is. Hideg volt ugyan, nagy szél, de sokat sétáltunk, nézelődtünk. Felmentem a Willis Towerbe, ahol 103 emelet magasságból tudod megcsodálni a kilátást. Ismét ellátogattam a Niagara vízeséshez, most egy kicsit szerencsésebb voltam, mert napos időben mentem, így megcsodálhattam a különböző színekben pompázó vizet. Ellátogattam Torontóba is egy napra, ahol szintén városnézés volt, a Hockey Hall of Fame közbeiktatásával. Az utolsó pár nap már csak készülődéssel telt, vártuk az új csapatot, akikkel együtt is töltöttünk egy estét. Hazaindulás előtt még eltöltöttem 4 napot New Yorkban. Mivel már voltam itt pár alkalommal, így próbáltam a nem turista látványosságokra fókuszálni, hanem megismerni a valós New Yorkot.
Összességében remekül telt ez a hónap is, akárcsak az előző kettő. Örülök, hogy részese lehettem ennek a programnak, és remélem, hogy a következő turnus is kihozza a maximumot a tartózkodásából.









2018. március 13.

Szabó Ágnes

Sebészet gyakorlat és nyugati-parti kirándulás


Az utolsó hónap gyakorlatát sebészeti osztályon töltöttem Buffaloban. Kimerültem, öregedtem 10 évet, de nagyon élveztem a gyakorlatot. A sebészeti osztályok sosem pihennek. Reggel 6-kor kezdődött a reggeli vizit, így az ébresztőórám reggel 4-kor szólalt meg minden reggel. Nem volt könnyű megfelelni a műtő elvárásoknak, a műtősnők és műtős személyzet a szokásos szigorral figyelt minden mozdulatomra, nehogy kontaminálódjanak a steril műszerek. Kb. egy hét után, miután felmérték, hogy mennyire vagyok tisztában a szabályokkal és látták, hogy igyekszem segíteni mindenben, amiben tudok, hamar befogadtak a csapatba és barátságosan viszonyultak hozzám. Többször volt alkalmam bemosakodni és asszisztálni a műtéteken, ha pedig éppen nem viseltem a steril köpenyt, a háttérmunkában segítettem a nővéreknek. Érdekes műtéteket láttam és bár sajnos a sebész rezidenseknek már nem nagyon jutott energiájuk arra, hogy tanítsanak, mégis tanultam a gyakorlat során.
Amellett, hogy ezt a gyakorlatot vártam a leginkább és ezt élveztem a legjobban az utolsó hónapban került sor a legtöbb utazásra is. Kicsit elszámoltuk magunkat, így ebben a hónapban produktívnak kellett lennünk ahhoz, hogy mindent lássunk, amit elterveztünk.
Először a Las Vegas, Grand Canyon, Death Valley, Los Angeles körutat iktattuk be. Repülővel érkeztünk Las Vegasba, ahol autót béreltünk, így sok helyet tudtunk megnézni pár nap alatt. Mindazon helyek közül, amiket sikerült megnéznünk az Egyesült Államokban ezek voltak a kedvenceim. Természetileg gyönyörű helyeket láttunk, a városokban megvolt egy „felszabadult életérzés” és a buffaloi hideg után jól esett, hogy még télen is jó időjárás volt.
Két héttel később Washington néztük meg. A városból áradt a történelem. Egy Hop-on, hop-off buszos túrával megnézhettünk mindent, amit szerettünk volna és egy remek idegenvezetőtől még a történelmi hátteret is meghallgathattuk. Lenyűgözőek voltak az emlékművek, az Arlington- temető, a Capitolium és a Fehér Ház. Nagyon örültem, hogy eljuthattunk oda is és láthattunk mindent, ami az amerikai nemzet büszkesége és fontos alappillére.
Az utolsó hét már pillanatok alatt eltért. Elbúcsúztunk Stephanie-tól és miután befejeztük a gyakorlatokat még New Yorkba utaztunk, ahol 2 napot töltöttünk még el. Felfedeztük a várost, kicsit felszabadultabban, hiszen teljesítettük a gyakorlatokat, befértünk a bőröndökbe, nem kellett aggódnunk semmi miatt. Élveztük a nyüzsgő New Yorkot, lejártuk a lábunkat, de láttunk mindent.





2018. március 18.

Mákos Orsolya

2018. február 26., hétfő

2018 kezdete Amerikában


Az első gyakorlat letelte után személyesen beszámolhattunk élményeinkről a HMAA Buffaloban élő tagjainak, ugyanis M. L. és felesége, Katalin meghívtak minket egy autentikus amerikai falatokkal egybekötött délutánra. Egész vendégsereg gyűlt össze a mesés házban a tó partján. A sok hasznos és érdekes információ mellett személyes, illetve a HMAA–t érintő történeteket is hallhattunk. A hangulatot tovább fokozta az, amiről Buffalo híres: csirkeszárnyak. Életemben nem ettem még és eddig meg is voltam nélkülük, de azóta azt hiszem kicsit függővé váltam. Legalábbis minden alkalmat kihasználok, hogy megkóstoljam a különböző helyi verziókat. Az egyik leghíresebb hely itt az Anchor Bar, ahonnan hódító útjukra indultak a csirkeszárnyak. A kórháztól nem messze van a pub, így egyik péntek délután ellátogattunk ide és ismét nem csalódtunk a helyi specialitásban. Ebben az étteremben az alapverziót lehet megkóstolni, ami nagyon ropogós és jár hozzá zeller kéksajtos mártogatós szósszal. Személyes kedvenceim a La Nova lánc BBQ verziói. Több éttermük is van és az egyik fél órányi sétára van a Delaware-i apartmantól. Mindenkinek ajánlom legalább egyszer kipróbálni! De ha egyszer odajut az ember, akkor többször is.. :)

A következő gyakorlatom a belgyógyászat keretein belül zajlott. Itt az onkológia szerves részét képezi a belgyógyászatnak, noha otthon erre néha másként tekintenek. A Roswell Parkban kimagasló szintű ellátást kapnak a betegek a legkorszerűbb diagnosztikus eljárásokkal, kezelési módszerekkel, kemoterápiás szerekkel. Nem hiába Nyugat–New York legnagyobb centrumaként tartják számon. Éppen ezért egyes páciensek az ország egy-egy távolabbi pontjáról érkeznek, amit a kezelés során figyelembe vesznek az itt dolgozók és összehangolják az elvégzendő vizsgálatokat, kontrollidőpontokat, konzultációkat. Egy rendkívül szervezett és komplex rendszert biztosítanak a hozzájuk fordulóknak. Minden osztályon, betegségcsoportnak megfelelő team-ek vannak patológussal, radiológussal, sebésszel, onkológussal, farmakológussal. A betegek úgy kerülnek a rendszerbe, hogy már mindenki tud róluk, mikor megérkeznek az előre egyeztetett időben. Ezek mellett nagyszerű tapasztalat volt számomra látni a kulturális különbségeket, a hozzáállást a betegséghez mind a betegek, mind az orvosok részéről. Kevés olyan eset volt a Lymphoma Care Center rendelésein belül, amikor nem tudtak a páciensnek újabb terápiás lehetőséget felajánlani. Az ellátás is teljesen másként zajlik mint otthon: a beteg érkezése után egy nővér rögzíti a vitális paramétereket, a hozott dokumentációt átveszi és digitalizálja, illetve a beteget kísérőivel együtt egy szobába irányítja. Itt először egy rezidenssel, szakorvos-jelölttel vagy egy képzett nővérrel (nurse practitioner) találkozik, aki felveszi a részletes anamnézist, megvizsgálja a pácienst, átnézi a hozott papírokat, eredményeket. Ezeket összegezve referálja az adott esetet a szakorvosnak, aki ezután felkeresi a beteget. Meglepő volt számomra, hogy néha akár 4-5en is bent voltak egy-egy rendelőben; sőt többször előfordult az is, hogy telefont kihangosítva vált a beszélgetés részévé egy jelen nem lévő hozzátartozó. A szakorvos minden esetben részletes magyarázatot adott a betegségről, ismertette annak okát, mechanizmusát és a terápiás elveket. A vizit után az osztályokon tartózkodó gyógyszerészek külön felkeresték a pácienst, hogy a kemoterápiás szerekről, azok mellékhatásairól és adagolásukról a tájékoztassák a betegeket. Összehangoltan, azonos elvek mentén dolgozott mindenki, a betegnek pedig többször is lehetősége volt kérdezni, megérteni helyzetét. Ugyan időben lényegesen többet tartózkodtak az intézeten belül a páciensek, de mivel valaki szinte folyamatosan foglalkozott velük, így komfortosabban érezték magukat, ráadásul 1-2 nap alatt az összes diagnosztikus eljárás és konzultáció megtörtént. Ebben a hónapban a legtöbb időt a kórházban töltöttem, illetve otthon a szakdolgozatommal foglalkoztam. De az utolsó hétvégén ismét pakolás következett és repülés Chicagoba. Az airbnb-s lakás kicsit távolabb volt a központtól, de egy nagyon hangulatos környéken. Az uber és a lyft nevű applikációknak hála a közlekedés nem jelentett gondot, de a sétálás is biztonságos. A legbizarrabb amivel találkoztam egy éjszakai séta során a külváros felé tartva az egy nyúl volt. 40 cm hóban. Egy ház előtti bokorban. Mint utóbb megtudtam egy helyitől a városban élnek nyulak, ami számomra elég hihetetlen. De itt minden nagyon más. Maga Chicago is mintha két külön hely lenne éjszaka és nappal. A felhőkarcolókról lenézni mesés látvány; én az éjszakai, kivilágított verziót választottam. A Signature Room a második legmagasabb épület 96. emeletén van, ahova ingyen bejuthat az ember és a koktélja iszogatása közben nézheti a város fényeit. Mindenkinek ajánlom, ha arra jár. És a créme brülét is kóstolja meg. ;)









2018. február 23.

Tutervai Petra

Neurosurgery experiences


I have now finished my neurosurgery rotation. Let me premise this by saying the one thing I know I don’t want to do in medicine is surgery. However, we’re required to do 8 weeks of surgery in 6th year, so I don’t have a choice. You gotta do what you gotta do. That being said, I enjoyed the neurosurgery rotation as much as I could have. If you decide to do a neurosurgery rotation here, I’ll give some advice. First, know that you have to show up at 6 am. This part you get used to quite fast. Obviously, as a medical student you’re not going to get to really get in on the surgeries seeing as how they’re so precise and difficult, understandably so. But what you can do that they’ll appreciate is helping out the scrub nurses. Wipe off the body pads, bring in the bed, make sure you enter the OR room when the patient enters and help roll the patient to either recovery or NICU, put the pins in the Mayfield and add the bacitracin ointment. You can scrub in, just ask ahead of time, and then you can assist and see more. The spinal surgeries are practically impossible to see anything just because it’s so deep and a small hole, so either skip those ones or scrub in. If you want to be a neurosurgeon, I highly recommend doing this rotation because the residents are very knowledgable and they have a good program. They are willing to teach you if you show genuine interest.

During this month, my roommate Orsi and I took a short trip to Toronto. You can take a Greyhound bus there for about ~$30 roundtrip and it takes about 3.5 hours one way. Orsi and I have this running joke that we attract bad luck when traveling. It could be true, but I think traveling in the Northeastern part of the US in the dead of winter is bad luck in general. We went to CN tower, a tall building in Toronto that allows you to overlook the city and is a major tourist attraction… but we were there on a day where it was snowing and so NOTHING, and I mean NOTHING, was visible. I’ll attach a photo. It literally looks like we’re standing in front of a white wall. But what can ya do? At least we can say we tried. We went to the distillery district, which I’d highly recommend, and a cool sports bar which was a great place to watch the hockey game at on a Saturday night. Not everything worked out as smoothly as planned/hoped on that trip, but I still had a great time because Orsi and I are able to laugh at every single thing, no matter how annoying. Having a good travel buddy is key!

I am now almost finished with my first week of my last rotation here, which is internal medicine-melanoma, sarcoma and thoracic. I wish I could say I’m one of those people who’s always known exactly which kind of doctor they’d like to be, but I’m not. I honestly feel like I could do multiple things, but haven’t had the opportunity to spend enough time getting to know the specialty and not one thing has truly stood out to me. I’m currently thinking of pathology as the main contender, know that I really enjoy gynecology but am only ehhhh when it comes to obstetrics, and I don’t see a point in doing only gyno when you could do both and be more marketable. But I am enjoying oncology and am considering thinking about doing medical oncology. We’ll see if this rotation convinces me!









CN Tower view:)


16 February 2018

Stephanie Zority

2018. február 22., csütörtök

Sarcoma/Melanoma/Thoracic osztályok, és egy kis Torontó

A második hónapomat Buffaloban a belgyógyászat gyakorlat keretein belül a Sarcoma/Melanoma/Thoracic osztályokon töltöttem. A gyakorlat sokkal jobban alakult, mint amire számítottam. Nagyon barátságos volt a környezet, remek orvosokkal dolgozhattam együtt és nagyon sok új dolgot tanulhattam. A gyakorlat nagyon jól prezentálta, hogy a kezelési lehetőségek mennyivel tágabb palettájával találkozhatunk az Egyesült Államokban. Minden nap tumoros betegséggel küzdő emberekkel találkoztam és le voltam nyűgözve, hogy mennyi opció állt rendelkezésükre a betegségük mindegyik fázisában. Lehetőségem volt menni a képzésben résztvevő orvosok oktatásaira. Felajánlották, hogy előadásokat hallgassak egy- egy témáról, illetve többször jártam a kísérleti fázisban lévő gyógyszerekről szóló megbeszélésen is. Nagyon örülök annak, hogy volt esélyem betekintést nyerni ezeknek a klinikai kísérleteknek a folyamatába. Talán ez az, ami eddig a legértékesebb tudást adta számomra, hiszen az eddigiekben nem igazán volt lehetőségem ilyennel találkozni.

Szintén egyedi élményt nyújtott, hogy Dr. M. L. jóvoltából az egyik napon elmehettünk az általa tartott orvosi cannabis rendelésre. Nagyon érdekes volt tanulni erről, hiszen a jövőben elterjedt kezelési mód lehet az orvosi marihuána alkalmazása, azonban mindeddig még csak, mint egy sztereotípiákkal teli lehetőségről hallottam erről a témáról.

Ami a szabadidőnket illeti ebben a hónapban nem volt esélyünk annyit utazni, viszont ehelyett Buffaloban szerveztük egy-két programot.
Sor került arra, hogy találkozzunk a HMAA amerikai szervezőivel. M. L. és Kati meghívtak minket magukhoz egy kis ismerkedésre. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon kedves és támogató volt mindenki. Jót beszélgettünk, tanácsokat kaptunk az itteni élettel és a gyakorlatokkal kapcsolatban és megkóstoltuk az igazi buffaloi csirkeszárnyat is.
Egy másik hétvégén Stephanie-val ketten nekivágtunk Torontonak. Sajnos az idővel nem volt túl nagy szerencsénk, így amikor az előre megvett jegyeinkkel felmentünk a CN Tower tetejére a teljes fehérségen kívül mást nem láttunk, de értékeltük, hogy legalább tömeg nincsen. J
Két napot töltöttünk Torontoban. Ezalatt szétnéztünk a Distillery District-ben, jártunk a Casa Lománál, a Royal Ontario Museum-ban, illetve a CN Towernél.
Miután az első hónapban berendezkedtünk és megszoktuk az új környezetet, a második hónap sokkal felszabadultabban telt. Nagyon jól érzem magam a lányokkal, sok mindent láttunk és sok mindent tanultunk. Biztos, hogy hamar el fog menni az utolsó hónap is, de kétség sem fér ahhoz, hogy jól szórakozunk majd azalatt is.  





2018. február 15.

Mákos Orsolya

Nőgyógyászat-gyakorlat és kirándulás a Nyugati-parton


Eltelt a második hónap is. Ez a hónap furcsa módon gyorsabban telt, mint az előző. A második gyakorlatom Szülészet-nőgyógyászat volt. Be kell valljam, ez a szakma elég távol áll tőlem, ennek ellenére a gyakorlat végére egészen megkedveltem. A gyakorlatok úgy teltek, hogy reggel 8-kor kezdés klinikás napokon, reggel 7-kor pedig ha a műtőben voltam. A klinikás napokon 15 perces intervallumokkal érkeztek a betegek. Érdekes volt számomra látni, hogy milyen sokrétű felvilágosítást kapnak a betegek a problémáikkal, lehetőségeikkel kapcsolatban. Számomra az is nagyon megnyerő volt, hogy a vizsgálókon kívül vannak helységek kimondottan arra, hogy le tudjon ülni a beteg, a beteg családja és az orvos átbeszélni a diagnózist, a következő terápiát, és a felmerülő kérdéseket. A műtős napokat pedig azért szerettem, mert végre személyesen is „találkozhattam” a DaVinci Xi robottal. Ezen a modern technológián csak ámultam, remélem otthon is mielőbb viszontlátjuk a kórházakban.

Persze ez a hónap sem telhetett el utazás nélkül. Ebben a hónapban egy autós túrára mentem egy otthoni barátnőmmel. Los Angelesbe érkeztünk, innen 10 órás vezetéssel meg is érkeztünk az Antilop-kanyonhoz. Csodálatos látvány volt. Ha nem a saját szememmel látom, talán el sem hiszem, hogy ilyen szép. A kanyon után a Grand Canyonhoz vettük az irányt, ahol 5-6 órát sétáltunk a nemzeti park területén. Tudom, hogy nem véletlen ez lett a neve, de mégis sokkal hatalmasabb volt a Canyon, mint azt előtte elképzeltem. Több kilátóhoz is elmentünk, megcsodáltuk a kilátást minden irányból. Szerencsére a naplementét is innen csodálhattuk meg. Az estét, hétvégéhez méltóan ünnepeltük Las Vegasban. Természetesen végigsétáltunk a Stripen, benéztünk a casinok világába, és egy szórakozóhelyet is kipróbáltunk. Következő nap visszavezettünk Los Angelesbe, ahol a maradék időt töltöttük. Az első állomásunk a Hollywood sign volt, hisz a turisták által legkedveltebb látványosság. Ezután természetesen kipróbáltunk egy igazi amerikai dinert, megnéztük a Walk of Fame-t, a csodás éjszakai fényeket a Mulholland Driveról, az Urban lights-ot, és természetesen a művésznegyedben is körülnéztünk. Hihetetlenül nagy élmény volt ez a hétvége, sosem fogom elfelejteni. A következő gyakorlatom kezdődik hamarosan, a mellkassebészeten. Izgatottan várom, ez a gyakorlat mit tartogat majd számomra, de addig is meglátogatom a bátyám Chicagoban egy rövid hétvégére…





2018. február 9.

Szabó Ágnes


2018. január 30., kedd

First steps as an American citizen in the program

I arrived in Buffalo late at night on a Thursday because I was told I’d have to show up at the North Campus of University at Buffalo to do some paperwork on Friday. If any of you are American citizens and therefore don’t need a visa and also have your own American health insurance, know that you don’t have to arrive on the Thursday before your rotations begin, because you don’t have to show up on Friday to do extra paperwork. You can arrive the day before your rotations, if you’d like. I wish I had been told this before I booked my flight because I missed some important family events that weekend for no reason, and changing it at that point would have cost me $500. That being said, I’m content with arriving when I did because it gave me extra time to get settled in comfortably and adjust to the time change.

The first weekend we were here my roommates and I rented a car and drove up to Niagara Falls (the Canadian side, which everyone says is better). It was freezing cold but just as beautiful as everyone says it is. We also managed to take a trip to Philadelphia and Atlantic City one weekend. And in two weeks I’ll be spending the weekend in Toronto. If you’re here in the winter, my advice is to dress warm! I’m from Las Vegas, which is all desert, and our winters aren’t very cold. Before I came to Buffalo I purchased good snow boots that are waterproof and a down jacket. That was the best decision I made in all of 2017. I can’t say how much I appreciate having dry, warm feet while walking through the snow every morning on the way to the hospital.





The apartment is pretty spacious and has a nice view. I have to say the pictures on the HMAA website are quite outdated. When my roommates and I arrived, we rearranged the furniture because it made absolutely no sense, threw a lot of broken things away that were just taking up space and cluttering the apartment, and cleaned the entire kitchen because it really needed it. I think throughout the years other students have just left things here and it’s piled up. There are plenty of extra lab coats here, so if you don’t want to spend money on a new one, you can get away with using the ones that are left here. Bringing towels and bed sheets is also not required as there are plenty here, just don’t expect them to match. I haven't had any problems with the washers and dryers downstairs, but was told that sometimes the dryer may rip holes in your clothes, so for the most part we hang dry our clothes.

The walk to the Oishei Children’s Hospital, Buffalo General Hospital, Roswell Park Cancer Institute and the Vascular Institute takes thirty minutes one way. Even in the dead of Buffalo’s winter, I have to say it’s a nice walk. You have time to clear your head before arriving and the cold is a nice refresher that wakes you up. If the weather is really bad, I’ll just take an uber, but that doesn’t happen often. Also, everyone I’ve met in Buffalo is super nice. If you’re lucky enough to have rotations with American medical students, a lot of times they’ll offer to drive you home when the weather is bad.





Even though I am from the States, I’ve never spent time in the Northern East Coast. This program gives you an opportunity to travel to some cool nearby cities, just make sure you let your supervisors know if you are going to be missing a day, and don’t do it often. My first rotation was pediatric neurology. If you do neurology, know that it is the only rotation I know of that we can do that is set up the same as the American medical students. Meaning you start the rotation with a meeting with them and the physician that is in charge of their rotation. You receive a neurology book to help you study (it must be returned at the end of the month), are given a monthly schedule that shows when you’ll have lectures throughout the week, and you’ll have a test the last day of the rotation. For the neurology rotation, we were allowed three days off, so I use that as my general rule for all of the rotations. Just as a heads up, I wouldn’t recommend saying you’ll be missing a day because you’re traveling, so have a back up plan when you let them know.

My first rotation was pediatric neurology. The residents and attendings I worked with could not have been nicer. Most of what you’ll see in that rotation are epilepsy patients. Each rotation is different in regards to when they want you to show up and when they will let you go home. For my peds neuro rotation, I arrived at 8:30 am and was usually let go by 3 pm. I’m now in neurosurgery and have to arrive at 6 am and leaving is basically up to me, which so far is around 4 pm. Those residents work insanely hard and it isn’t in their headspace to tell you when to go to lunch or go home. So just use your best judgment when it comes to that. I usually have lunch when a case in the OR ends around a decent lunch hour and then head back to the OR to see what case I’ll go into next. Almost all of your time is spent in the OR for this rotation, so if you like the OR, this is the place for you!



All in all, this program gives you a great opportunity to see how the American medical system works, learn a lot, network, and see the US. Because I plan on working in the US after school, I can't say how fortunate and appreciative I am for the opportunity. Doing rotations like this on your own costs a couple grand a month and is hard to afford. I also have gotten to meet some really cool Hungarian students that I never would have met otherwise. You build a really nice friendship and camaraderie with the people you'll do the program with, which is probably the greatest gift the program will give you.

21. January 2018

Stephanie Zority

2018. január 20., szombat

Első benyomások a nőgyógyászati onkológián

Kisebb- nagyobb szervezési bökkenők és nehézségek után, nagyjából másfél nap utazás után megérkeztünk Buffaloba és hajnali 3 órakor kimerülten beléptünk a lakásba, ami onnantól kezdve az otthonunk volt 3 hónapig. Még magunkhoz sem tértünk, kis se aludtuk magunkat, amikor másnap ténylegesen elkezdődött az, ami miatt izgatottak voltunk már hónapok óta. Hárman már ismertük egymást, mint pécsi diákok és az első reggelünkön megismerkedhettünk Stephanie-val is, aki Las Vegas-ból származott, Budapesten tanult és magyar felmenők által került ki velünk Buffaloba. Elég hamar kialakult egy közvetlen kapcsolat a négyünk között, úgyhogy az elejétől kezdve tudtunk csapatban dolgozni és együtt elég hamar feltaláltunk magunkat bármelyik szituációban.
A biztosítás és az egyéb formaságok elintézése után az első hétvégénken bele is vetettük magunkat az amerikai kalandokba. Második napunkon autót béreltünk és indultunk is a hozzánk legközelebb eső amerikai látványossághoz, a Niagara - vízeséséhez. Hatalmas élmény volt ott lenni, gyönyörű volt a látvány és nagyon örültem, hogy volt esélyem ott állni és látni mindezt. De itt nem ért véget a hétvége. Másnap a lányokkal egy Buffalo Bills- Miami Dolphins meccset néztünk meg. Annak ellenére, hogy a játékszabályokkal nem voltunk teljes mértékben tisztában és hogy néhány végtagunk majdnem odaveszett a hideg miatt nagyon élveztünk a játékot és a bakancs - listáról lekerülhetett még egy tétel.
A hétvége elment és kezdődhetett az, ami miatt valóban jöttünk. Hétfő reggel szépen felöltözve, fél óra séta után megérkeztünk a kórházba, ahol a kötelező oktatások, tesztek és egyéb formaiságok után mindenki megjelent azon az osztályon, ahol az első gyakorlatát töltötte. Az én esetemben ez a nőgyógyászati onkológiai osztály volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első hónap zökkenőmentes volt. Szükség volt egy- két hétre, hogy behatároljam a saját szerepemet. Egy rendszerbe kerültem, ami nagyjából minden téren különbözött az otthonitól. Az osztályon nagyon segítőkészek voltak, így egy idő után kialakult, hogy mi lesz a feladatom. Az idő nagy részét a járóbeteg rendelésen töltöttem és azon kívül, hogy figyelhettem a vizsgálatok menetét, részt vehettem a betegek tájékoztatásának folyamatában is. Talán ez volt, amiből a legtöbbet tanulhattam az első hónapban, minthogy a betegek tájékoztatására és támogatására szolgáló rendszer kiépítettebb volt, több időt jutott a betegekre és így nagyobb együttműködés volt elérhető az ő részükről. A járóbeteg rendelésen kívül az időm többi részét a műtőben töltöttem, ahol a műtétek nagy részét robot- asszisztált technikával végezték.
Összességében elmondhatom, hogy bőven volt mit látni és tanulni a nőgyógyászat gyakorlat alatt, és így, hogy már körvonalazódott, hogy mik az alapvető szabályai a kórháznak talán még könnyebb lesz beilleszkedni a következő gyakorlatok során.
Tehát elment az első hónap. A nagy izgalmak közepette nem volt időnk annyira beleélni magunkat a karácsony szellemébe. Az ünnepek alatt sütöttünk/ főztünk egymásnak, kisebb- nagyobb sikerrel mindenki bemutathatta, hogy mennyire boldogul a konyhában. Volt bőven dolgunk a lakás kitakarításával és az egyéb előkészületekkel és végül a karácsony inkább vicces volt, mint meghitt, de jól szórakoztunk.

Hamar elment ez az egy hónap és talán még gyorsabban fog telni a következő kettő, úgyhogy igyekszünk minden percet kihasználni, eleget szórakozni és minél többet tanulni.





2018. január 15.

Mákos Orsolya 

Először Amerikában...

Számomra ez valóban először történt, hiszen a téli turnus résztvevői közül egyedül én nem jártam még ezen a földrészen. Hárman jöttünk a Pécsi Egyetemről, így együtt terveztük meg a kiutazást. Budapestről indulás Dublinba, ahol megálltunk egy Guinnessre, majd másnap reggel ültünk fel a valóban nagy utasszállítóra, hogy átrepüljük az Atlanti-óceánt. New Yorkba délután 2 körül érkeztünk és Orsival bőröndökkel együtt metróra pattantunk, hogy kihasználjuk azt a pár órát, amíg a buszunk nem indul Buffaloba. Az aluljáróból felérve hihetetlen látvány fogadott minket: hatalmas felhőkarcolók a szürkülő ég előtt, ráadásul az összes utca is karácsonyi fényben úszott. Elsétáltunk a Central Parkba – ezzel egyik bakancslistás vágyam teljesült; majd a Times Square-en át a pályaudvarra. Hajnalban értük el a célállomást és végre fekve is aludhattunk pár órát. Másnap korán keltünk és intéztük a kötelezőket az északi Campuson. Az első szombaton közös programként autót béreltünk a lányokkal és átmentünk Kanadába, hogy megnézzük a Niagara vízesést. Téli lányként nem okozott gondot a hideg, sőt kifejezetten szépnek találtam, ahogy a pára ráfagyott az összes ágra és a korlátra. Vasárnapi programként amerikai focimeccsen vettünk részt, ahová a hangulat miatt már magában is érdemes ellátogatni – még ha a játékszabályokkal nem is vagyunk teljesen tisztában... Első gyakorlatként a sebészeten kezdtem, ezen belül a gasztrointesztinális és endokrin részlegen.  Minden héten egy napot az ambulancián töltöttem, a többit pedig a műtőben, így nagyon sok operációt láthattam: nyitottat, laparoszkóposat és robot-asszisztáltat is. Utóbbinál egy szemüveggel a fejemen ültem egy hatalmas monitor előtt és 3D-ben nézhettem végig az egész beavatkozást. Idén ez volt a karácsonyi ajándékom. Az ünnepre együtt készültünk: kitakarítottuk az egész lakást, elmosogattunk mindent, hogy a főzés során ezzel már ne kelljen foglalkozni. Mindenki készült valamivel: borlevessel koccintottunk, aztán articsóka szószt és ünnepi salátát ettünk, végül pedig oreos-nutellás sajttortával zártuk a sort. A vacsora után pedig kártyaparti következett. Sajnos karácsonyi világítást nem tudtunk varázsolni, de néhány sütőtökös pite illatú gyertyával pótoltuk a hangulatot. Itt december 26-a munkanap, de azért érezhető volt, hogy nem egy átlagos klinikai nap. A városban kb. 20 centis hó volt, amit nem szeretnek olyan szorgosan takarítani – főleg a járdákon nem, hiszen mindenki inkább autót használ. A kórházban sokszor meg is lepődnek, hogy sétálva közlekedem. Számomra pedig az az érdekes, hogy mennyire közvetlenek és kedvesek az amerikai emberek. Ezt nagyon tudom értékelni a mindennapokban.

Január első hétvégéjén ismét autót béreltünk és elutaztunk Philadelphiába. A város önmagában is nagyon hangulatos, de beneveztünk egy free walking tour-ra, ahol egy önkéntes idegenvezető elkalauzol kb. 5 órán át az érdekes, de nem feltétlen turisták által látogatott helyekre és a történetükről is mesél. Mi bónuszba kézmelegítőt is kaptunk, hiszen az elmúlt 4 év leghidegebb napján sikerült körbejárnunk a várost ( - 17 C napfényben). Mindenkinek melegen ajánlom, hogy vegyen részt egy ilyen programon, mert az egész város történelme – szemlélete megelevenedik a helyi idegenvezető által (Philadelphiát úgy emlegetik mint The City of LOVE és ez mindenre érvényes: nagyon nyitottak, befogadóak és sokszínűek). Ráadásul a tarifa ránk van bízva: „borravalóként” a végén köszönöd meg háládnak megfelelően. Ezen kívül önszántunkból elmentünk a Mütter múzeumba, ahol Albert Einstein agyának néhány metszetét is láthattuk és sok-sok konzervált érdekességet. Vacsorára pedig kipróbáltuk a híres és finom Phili Cheese Steaket. Szóval ízletes és sokszínű élményekkel tértünk haza vasárnap, hogy hétfőn az utolsó hetet kezdjük meg az első gyakorlatunkból.









2018. január 15.

Tutervai Petr